Horog útja – egy lépéssel közelebb

Az úszástanulást kipipáltuk, a csapkodás már a múlté. Mozgása hatékonyabbá vált, gyorsan és határozottan halad a kijelölt cél, az apporttárgy felé. A vízben eleinte főként labdát alkalmaztunk apportként a nagyobb motiváció érdekében, és azért is, mert könnyebb elhozni.

Ez egy méretében és formájában vadkacsára/tőkés récére hasonlító úgynevezett dummy, melynek segítségével a kutya megtanulhatja és megszokhatja a helyes ráfogást. Egy labdával ennek fejlesztésére nincs lehetőség…

Lőtt vad helyett műapport

Az igazi lőtt vad helyettesítésére sokféle speciális kialakítású műapport kapható ma már a különböző áruházak kínálatában. Ezek egy része szárazföldön és vízben is használható, mint az általunk használt műkacsa is. Többnyire kemény, szivacsos anyagból készülnek, így vízben használva ugyan kissé felszívják a vizet, ám gyakorlás után szabad levegőn gyorsan kiszáríthatók.

Ezen apporttárgyaknak, mint egy igazi vad esetében, szabadon lóg a feje és többnyire a lába is, fácán esetében pedig a faroktollakat imitáló része is. Mivel a vadászkutyának a munkája során főként nem teljesen merev tárgyakat kell apportíroznia, így érdemes megismertetni az élménnyel, hogy a szájában hozott apporttárgyak bizonyos részei mozognak. Ezen bábuk végére általában egy kisebb kötelet, zsinórt rögzítenek, amely megkönnyíti számunkra, hogy a dummyt nagyobb távolságra dobjuk.

Bár nincs személyes tapasztalatom a hasznosságáról, de úgynevezett állatillat-­koncentrátumokat is beszerezhetünk, melyet a valósághűbb gyakorlás érdekében bármely apporttárgyra felvihetünk. Ebben szintén viszonylag nagy a választék, a nyúltól kezdve a rókán át, akár szarvasillatot imitáló anyagot is vehetünk már.

A nagyobb súlyú vadfajok apportírozására felkészülendő, olyan 3 részből álló dummyt is beszerezhetünk, amely akár az 5 kilogrammos súlyt is eléri. Természetesen a fokozatosság betartása elsődleges a súly növelésekor. A megfelelő kor betöltése után, a fél kilogrammos apporttól lassan haladjunk az egyre nehezebbek felé, hogy négylábú társunk izomzata és ízületei hozzáerősödhessenek a feladathoz! Azért hasznos, hogy ezek a nehéz apportok három részből állnak, mert így a súly eloszlik, a kutya előbb-utóbb ösztönösen ráérez, hogy a dummyt a közepénél érdemes megfognia, mert így könnyebb felvenni és elhozni is. Mindeközben a lelógó részek, akár egy valódi róka esetében, mozgás közben a kutya testéhez ütközhetnek, őt pedig ez sem zökkentheti ki a feladat végrehajtásából. Ezeket különböző szőrmével (nyúl, róka), részben vagy egészében borított formában is használhatjuk, mellyel kutyánkat a szőrmés vad felvételére, elhozására taníthatjuk. Ezeket a nehezített, szőr­més apporttárgyakat készen is meg­vásárolhatjuk, de akár otthon is elkészít­hetjük.

Apportírozás nyílt és fedett terepen

Horog nagyszerű naturális apportkészséggel rendelkezik, Réka pedig a kutya 6 hónapos kora körül kezdte el vele az – egyelőre kizárólag pozitív megerősítésen alapuló – apporttanulást.

Apró lépésenként haladva ma már elvárható Horogtól, hogy miután eldobunk egy tárgyat, parancsra apportírozza nekünk, hozzánk érve leül vele, majd addig tartja, amíg az „Engedd!” parancsot megkapja. Ezt nevezik vadászkutyás berkekben „korrekt ülve átadásnak”. Ezt Horog egyelőre csak különböző apporttárgyakkal sajátította el. A kihűlt lőtt vad elhozásának gyakorlása még csak ezután kezdődik, bár az első lépései jelenleg már zajlanak.

Miközben az elhozást tanítjuk a vadászkutyánknak, Horoggal már az elkövetkezendő vizsgák feladataira készülve is igyekszünk tréningezni. Elérkeztünk a következő szintre, amikor az apportírozást nemcsak az udvarban és olyan átlátható, nyílt terepen gyakoroljuk, ahol a kutya láthatja a földön heverő tárgyat, hanem a szabadban, fedett terepen is. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy olyan rétet választunk tréningezésre, ahol magasabb növényzettel borított terület is rendelkezésünkre áll.

Ez az egyszerű feladat is több apró kihívást rejt magában, melyek társunk fejlődését segítik elő. A gyakorlat többszöri ismétlése nem fizikailag, hanem főként mentálisan fárasztja le kutyánkat. Hiszen az ingerek, szagok elemzése, feldolgozása folyamatos szellemi munkát igényel, akárcsak a részfeladatok, mint a várakozás, parancsra indulás, vagy az ülve átadás végrehajtása.

A „kemény száj” nem kívánatos

Az apportírozás tanításakor általában nem lőtt vaddal kezdjük a gyakorlást. Több hibalehetőséget igyekszünk így kizárni, ilyen például a vad rágása vagy a túl erős fogás, amely magatartással a kutya roncsolhatja a vadat. Ez egyébként a későbbiekben a munkavizsgából és -versenyből kizáró ok. Emellett elsősorban azért érdemes elkerülni a túl kemény fogást, hogy az elejtett vad szép, megkímélt állapotban kerüljön vadászat után a konyhaasztalra.

Ennek oka szintén a vad sérülésének az elkerülése. Ahogy a kutya megrázza magát, ösztönösen erősebben foghat rá a vadra, hogy az ne essen ki a szájából, ezzel esetleg kárt tesz benne, melyet az előbb említett okból tanácsos elkerülni.

Az apportírozás mellett a többi parancs végrehajtását is elkezdhetjük gyakorolni a vadászterületen. Mivel előzőleg megismertettük és hozzászoktattuk a terepi adottságokhoz, így ezek már nem jelentenek újdonságot a számára. Ahogy az elhozásokat, úgy a fegyelmi feladatokat is fokozatosan átültetjük az új környezetbe. Ez például jelentheti a behívást, az ültetést, a fektetést, a láb mellett követést is. Egy szabad területen sokkal több külső inger és zavaró tényező éri feladatvégrehajtás közben a kutyát, amik nem terelhetik el a figyelmét! Kezdetben Horog számára például a különböző lepkék jelentettek különös érdekességet a réten, fáradhatatlanul kergette őket. Így, ha behívás közben egy lepke elszállt az orra előtt, inkább irányt váltott, hogy elkaphassa kiszemelt áldozatát, minthogy hallgasson a hívó szóra. Mára már szerencsére lankadt az érdeklődése irántuk, és csak egy sóvár pillantást vet a pillangókra.