A krizantém fehérrozsda

A krizantém fehérrozsda (Puccinia horiana) fertőzése következtében a krizantémon súlyos levélpusztulás következik be, a hajtás és a virág gyengén fejlődik. A krizantémbetegedések közül ez okozhatja a legnagyobb kiesést mind üvegházban, mind szabadföldön. A kórokozó csak a krizantémot károsítja. A fehérrozsda csak a krizantémnemzetség egyes fajain fordul elő, a termesztett hibridek fogékonysága eltérő a fogékonytól az immunisig.

Vigyázni kell, hogy a növényápoló keze vagy ruhája mentes legyen a szaporítóképletektől, illetve a felcsapódó öntözővíz se vigye át a fertőzést. A betegség tünetei a levélen és a hajtáson láthatók. A levéltünet a gyakori, jellegzetes és könnyen felismerhető: a levél színén apró, sárga foltok keletkeznek, majd kerekded, besüppedő közepű foltok alakulnak ki. Ezek később megbarnulnak, és a levélszövet elhal.

Az első telepet körkörösen újabbak veszik körül. A fehér telepek elöregedve megbarnulnak. A foltok gyakran összefolynak, és a levéllemez jelentős részére kiterjednek. A súlyosan fertőzött levél enyhén hullámos, a fonák felé kanalasodik, a lekonyuló levelek elszáradva a száron maradnak. A betegség súlyos levélpusztulást okoz, a hajtások és a virágok is gyengén fejlődnek.

Az egyes krizantémfajták permetszer-érzékenységét a gombaölő szer használata előtt tesztelni kell. Ott, ahol a betegség már korábban felütötte a fejét, lehetőleg rezisztens fajtákat termesszünk.

A fertőzés bekövetkezéséhez a krizantém levelének legalább öt óra hosszat tartósan nedvesnek kell lenni. A fertőzés optimális hőmérséklete 17-22 °C, de már 5 °C-tól megindulhat a fertőzés. Ilyenkor a spórák 2–7 óra alatt csíráznak, és néhány órán belül fertőznek, 25 °C fölött viszont vontatott a csírázás. A betegség lappangási ideje 7–14 nap, de a hőmérséklet alakulásától függően 8 hét is eltelhet a tünetek megjelenéséig.

A védekezés fontos tényezői az egészséges szaporítóanyag, a növénymaradványok megsemmisítése és a megelőző állományvédelem. Nagyon fontos a higiénia. A betegség megjelenését a fogékony fajták megfigyelésével észlelhetjük megbízhatóan. A kórokozó biológiájából adódóan törekedjünk a megelőzésre.

A fiatal növényeket kiültetés előtt alaposan meg kell vizsgálni, hogy nincs-e rajtuk fehérrozsda, és rendszeresen ellenőrizni kell az állományt. A fertőzött tövet azonnal el kell távolítani.

Kémiai védekezésnél nagyon kell figyelni a szerválasztásra, mert a rozsdagomba viszonylag gyorsan rezisztenssé válik a növényvédő szerekkel szemben, ezért a kezeléseknél váltogatni kell a különböző hatóanyagú készítményeket.

Kiskertben a fertőzés megindulásakor a beteg levelek eltávolításával lehet segíteni a védekezést. A vegyszeres kezelést hetenként meg lehet ismételni. A kezelésnél ügyelni kell arra, hogy a levél fonáka is fedve legyen a növényvédő szerrel. A rezisztens fajták termesztése csökkenti a fehérrozsda elszaporodásának veszélyét, ezek kémiai védelem nélkül is termeszthetők.

Rozsdagombák ellen hatékonyak a penkonazol hatóanyagú szerek (Topas 100 EC, Agria Penkonazol). A strobilurin hatóanyagcsoportba tartozik az Amistar, ami számos növényre használható a legtöbb gombás betegség ellen. Egy évben maximum háromszor használjuk, hogy ne alakuljon ki ellene rezisztencia. A Score 250 EC körterozsda ellen engedélyezett szabadforgalmú készítmény.

A permetléhez nedvesítőszert is kell adni.

A rozsdagombák ellen bevethetjük a mezei zsurló főzetét is.

Melegvizes-kezelés A nyugalmi állapotban lévő töveket meleg vízben tartva mentesíthetjük a gomba szaporítóképleteitől. A földből kiemelt krizantémtőről távolítsunk el minden levelet, és vágjuk vissza a gyökerét. Ezután 5 percre merítsük 46 °C-os vízbe, majd hideg vízben hűtsük le, és szellős helyen hagyjuk megszáradni. Nagyon fontos, hogy pontosan tartsuk az ajánlott hőmérsékletet, mert hidegebb vízben nem érünk el eredményt, a melegebb pedig károsítja a növényt. Ez a kezelés a számos növény levelét károsító krizantém-fonálféreg ellen is hatékony.