A legnagyobb magyar vadászként számon tartott Széchenyi Zsigmond idézete az utánkeresők mottójának is tekinthető. És milyen igaz: a lövés leadása egy pillanat műve, egy ujjgörbítés, de ami utána következik, az jobb esetben hibázás, a vad életének kiontása, rosszabb esetben sebzés. Természetes a sebzés nem szándékkal történik, hanem egy pontatlanságból adódó szerencsétlenség, aminek számos oka lehet: vadászláz, rossz látási viszonyok, a vad belelép a lövésbe, nem megfelelő a lövés előtti kitámasztás, a vad lövés leadása előtti állásának helytelen felmérése, egyéb személyiségbeli jellemvonások (kapzsiság, türelmetlenség stb.), és hosszasan lehetne még sorolni…
Azonban ez nem könnyű feladat. A sebzések többsége terelő- vagy hajóvadászatokon – ilyenkor általában mozgó vadra kell lövést leadni –, illetve lővilág környékén vagy éjszakai vadászat során történik, ez esetben a rossz látási viszonyok miatt nehezen azonosítható a rálövés pontos helye, a vad lövés utáni mozgásának megállapítása, valamint a sebzés nyomainak (vér, szőr, csontdarabok, kirúgástól, elrugaszkodástól a földben található mély, friss nyom) megtalálása. Sokan a vadban okozott sebzés miatt előtörő lelkiismeret-furdalástól éjszakai magán „utánkeresésbe” kezdenek: lámpával igyekeznek nyomokat keresni, bízva abban, hogy a rálövés helyétől nem messze megtalálják egy sebágyban vagy már dermedten a meglőtt vadat. Ha a sebzőnek szerencséje van, valóban rövid időn belül megleli a vadat, ha azonban ez nem sikerül, akkor sokkal nagyobb bajt okoz magánakciójával. A sebzett vadat „kikergetheti a világból”, sebágyból sebágyba hajszolva, ami egy végeláthatatlan üldözést jelenthet, amely során végül a vad elvész, bebúvik egy olyan sűrűbe, ahol ember nem talál rá, és végül ott éri veszte. Vaddisznó esetében az is előfordulhat, hogy az óvatlan vadászt keresés közben megtámadhatja, aminek komoly veszélyei lehetnek… Az éjjeli keresésnek sokszor nincs eredménye, viszont annál nagyobb bajt okozunk vele, különösképpen igaz ez akkor, ha képzett kutya nélkül kívánunk a vad nyomába eredni.
Ha a sebzés ténye egyértelműsíthető a nyomok alapján, de a vad nincs meg, a sebzést elkövető vadásznak kötelessége másnap utánkeresésre indulnia vérebvezető segítségével.
(Az utánkeresésről szóló cikksorozatunk folytatásáról a következő részében olvashatnak.)
