Az előző cikket ide kattintva tudja elolvasni.
Az elmúlt bő egy hónapban sok minden történt. Megrendeltem, és meg is érkezett az oxálsav-szublimáló készülékem. Úgy döntöttem, hogy ezzel a módszerrel fogok küzdeni a Varroa atka ellen. Sajnos a maszkról megfeledkeztem, de már az is érkezik. A kaptárakat rendszeresen vizsgálom, egyelőre minden rendben van, nem látok atkát, egyenletes a döngicsélés, az anyák végzik a dolgukat, takarító méheket is láttam, szépen működik a rendszer.
Cukros vízzel kezdtem, fél kiló cukrot vizeztem fel és osztottam el a két kaptár között. Itt említeném meg, hogy két családom van. A fiatalabbik anya idei születésű, sárga jelet kapott, az idősebbik anya, tavalyi születésű, fehér jellel van ellátva, ezután szín szerint hivatkozom rájuk. Tehát a cukros vizet a méztérben helyeztem el, nem akartam felborítani a fészek rendjét, még az összes keret sem volt teljesen kiépítve. Keretek közé függesztett etetőt használtam. Két napig nem foglalkoztak a dologgal, pedig rendszeresen átjártak ebbe a térbe is, igaz, a méztér kijáratát még nem nyitottam ki. Pár nap múlva a fehér részben rendesen elkezdtek enni, a sárga kaptárban viszont addig húzták az időt, hogy megjelentek a hangyák. Ezután már itt is rákaptak az élelemre. Egyszer egy nap alatt elfogyott fél kiló vizezett cukor a két kaptárban.
Persze a hangyák sem adták fel. Helyeztem ki hangyairtót, befújtam a kaptár lábait, mérsékelt sikerrel. A megoldás nem várt helyről érkezett: megérkeztek a fülbemászók, nem másztak be a keretek közé, csak a fedél alatt razziáztak, mindenesetre a hangyák eltűntek.
Örültem – ez a megoldás nagyon kíméletes. Úgy gondoltam, hogy ez az etetés, miután még nincsenek kiépítve teljesen a lépek, csak ideiglenes megoldás, ezért megrendeltem a tápokat is.
A hordás eközben teljesen leállt, a méhek serényen repkedtek, de virágporral megrakott lábacskákat már egyáltalán nem láttam. Virágporos cukorlepényt rendeltem nekik, és akkor már (egy postaköltséggel) kértem téli cukorlepényt is.
Sajnos csakúgy, mint munkám során rendszeresen, ebben az esetben is beleütköztem az átmeneti készlethiányba, ellátási zavarokba, egyebekbe. Végül is téli cukorlepény helyett natúr cukorlepényt kaptam gyógyteakivonattal. Itt szeretném megköszönni PALLAGI KATALINNAK és ZOLTÁNNAK a vevőközpontú ténykedést, segítséget.
A keretek fölött lévő rostakeretet az első tapasztalataim szerint megemeltem, és nem a kereteken nyugszanak, hanem kicsit magasabbról csüngenek. Igaz, így nagyobb a hely a keretek felett, és van, hogy be akarják építeni, de úgy látom, több a haszna, mint a hátránya ennek a megoldásnak. Például befér a tápos tasak, és nem kell attól tartanom, hogy befolyik a keretek közé a tartalma a nagy melegtől, hanem szépen, a saját ritmusukban tudják kieszegetni belőle az elemózsiát.
Most a méztér kereteit akarom kiépíttetni velük, ezért a már kiépített új kereteket – amit még nem vett birtokba az anya – átraktam a fészekből a méztérbe, és kiépítetlen kereteket raktam a fészekbe.
Június végére újra láttam, hogy virágpor is érkezik a kaptárba, nem valami nagy hordás, de nem vagyok telhetetlen.
A környéken most virágzik a trombitavirág, szivarfa, selyemakác, leander; ezek persze egyáltalán nem érdeklik őket, viszont mindenféle vadvirágok és dísznövények is beindultak. Sajnos az általam telepített méhlegelő teljes kudarc volt. Gyakorlatilag a kertemet eluralta az évelő rozs, és elnyomott minden más növényt, ezért a kiirtásáról döntöttünk – 150 négyzetméterről húzogattuk ki gyökerestől a rozst, szinte szálanként. Napokig tartott a munka, összekötegelve 6 köbméter lett a rozs, iszonyú mennyiség. Most szörnyen néz ki a kertem, de már készül az új terv.
A méztérben még csak pár kiépített keret van, de kicsit ki kellett nyitnom a kijáratát ennek a résznek is. Egyszerűen követelték a méhek. Rendszeresen átjártak – hiszen itt etetek –, próbáltak takarítani, de nem jutottak ki, és az ajtó alatt, kívülről lehetett látni, ahogy kicsi lábacskák sertepertélnek, a réseken ki is dugták azokat. Miután megnyitottam nekik ezt a kijárót is, érezhetően nyugodtabbak lettek.
Este 10-11 körül még kint vannak, bár már kisebb csoportban. A sárga anya (fiatalabb) buzgón fiasít, viszont jobban bujkál, két hete nem látom, picit idegesít, viszont nyitott, zárt fiasítás rendben található a kaptárban, a dolgozók sem idegesek. Jövő héten addig keresgélek, amíg meg nem lesz, aztán elbeszélgetek vele.
Mivel bejelentkeztem az önkormányzatnál, értesítést kaptam földi szúnyoggyérítésről, amit napnyugta után permeteznek szét egy gépjárműről. Deltasect Plus 1,2 ULV szúnyogirtó készítményt használnak erre a célra. Sajnos a köztisztviselő nem tudott felvilágosítást adni, hogy méhekre mennyire veszélyes ez a szer. Volt, ahol azt írták, hogy nem veszélyes méhekre, besorolása szerint viszont az. A környékbeli méhészek közül van, aki bezárja a méheit, van, aki ezt sem teszi, bevallások szerint pár száz méh ilyenkor elvész. Miután a kijáróban függeszkedést nem akarták beszüntetni a méheim, nem tudtam bezárni őket, ezért letakartam a kaptárjaimat, kis sátorszerűséget építettem föléjük régi rongyokból. Ezt két kaptárnál még könnyen megtehettem.
A tájékoztató szerint napos időben 1 óra alatt szűnik meg a méreg hatása. Sikeresen túléltük a dolgot, nem vettem észre nagy veszteséget, reggel levettem az építményt, és ki is dobtam. De már meg is kaptam az értesítést a következő mérgezésről…
A méhek itatásával kapcsolatban több változatot kipróbáltam. Kövekkel telerakott tálat, parafadugókat ugyanígy, alacsony falú kerámiatálat… Végül egy netes ötletből kiindulva, egy műanyag lapba kb. 1 centiméter mély vájatot martam, spirális alakzatban, a végére pedig fejjel lefele állítottam egy befőttesüveget, tele vízzel.
Csak annyi víz fogy az üvegből, amennyi elpárolog, vagy amennyit kiisznak a méhek. Egy üveg víz kb. 2 napra elegendő. Ugye-ugye, mit tesz, ha valaki megnézi a neten, hogy mások mit tanultak annak idején a fizikaórán…
Utószóként szeretném megemlíteni, kaptam visszajelzést környékbeli ismerősöktől, hogy amióta megérkeztek a méheim, az ő kertjükbe is beköltözött az élet, rendszeres a döngicsélés. Egy-két gyümölcs, bogyós esetén kézzelfogható a változás.
Castiglione László,
Budapest
