0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Négylábú mentők

Időről időre borzolja a kedélyeket egy-egy faluszélről elkószált kisgyerek, világgá bujdosó kamasz, erdőben eltévedt kiránduló, elbóklászó beteg öreg története. Sokan aggódnak a bajba jutott, segítségre szoruló emberekért. Ilyenkor erdőn, mezőn, bozótos hegy-völgyes terepen a keresésben nagy szolgálatot tesznek a képzett mentőkutyák.

Arról pedig, hogy kik ezek a négylábú „mentőangyalok”, a legtöbbet egy igen határozott hölgy tud, jelesül Leczki Sarolta főtörzszászlós, aki 22 éve alapította és vezeti a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság hivatásos mentőkutyás szolgálatát.

Saci – ahogy társai szólítják – nemzetközi szakmai versenyeken többszörös világbajnok saját nevelésű kutyáival. Civil csapatával, a Kutyák Határok Nélkül Alapítvánnyal pedig évtizedek óta járják riasztások nyomán az országot.

Külföldi bevetéseken is részt vettek, Törökországban, Pakisztánban, Indonéziában földrengés utáni mentési munkákban segédkeztek.

Sacival és kutyás társaival először az érdi levendulás mezőn találkoztunk, ahol ízelítőt kaphattunk a terepi gyakorlatukból. Az eleven belga juhászok, a labrador, a német vizsla – néhány jelenlévő a mentőcsapat kutyáiból –, mind egy szemvillanás alatt „hadrendbe” állt vezetője parancsszavára. Bemutatták csatárláncban a keresést, és azt is közelről láthattuk, ahogy az „elveszett” személyt – ezúttal egy tüskebokor alján fekvő kutyakiképzőt – megtalálja, és határozott ugatással bejelzi Zarah.

A való életben ilyenkor az elsősegély következik, a bajba jutott ellátása, most pedig a dicséret után önfeledt játék. Ám a mentőcsapat hamar szedelőzködött, további feladatok várták őket.

Kicsi lány kutyával

Napok múltán folytathattuk az ismerkedést munkájukkal, immár nyugodtabb körülmények között. Saci a reggeli körben már beadta kisfiát az úszóedzésre, és ezalatt egy kávé mellett sok minden kiderült. Például, hogy a kutyázást nagyon korán, 9 évesen kezdte egy befogadott keverékkel, azután jött airedale terrier, boxer, lajka, vizsla, és több más tappancsos, akikkel vadászvizsgát is tett. Figyelte, képezte őket, versenyzett velük, közben maga is sokat tanult a kutyák eredeti ösztönkészletéről.

Mire a tűzoltóságnál 2000-ben fölmerült egy professzionális normák szerint bevethető kutyás mentőcsapat igénye, Saci már évek óta működött civil önkénteseivel.

Előző őszön épp az ő akkori kutyája, Kevin találta meg és jelezte az összedőlt Meder utcai raktárépület romjai alatt a baleset áldozatát. Leczki Sarolta tehát fölhagyott korábbi mesterségével, a tévés újságírással, és a katasztrófavédelem szolgálatába állt.

Egyedül nem megy

Nem győzi hangsúlyozni a csapatmunka fontosságát. A hosszú évek alatt összeszokott civil és hivatásos bajtársaival nagyon jó, kollegiális közösségben működnek. Ahogy fogalmaz, a saját családja mellé kapott még két másikat. A négylábúakról nem is szólva! Ezek a komoly szolgálati kutyák bevetés előtt-után mind családi jószágok, vezetőik otthonában élnek. Ám néhány fontos tulajdonságuk eltér az egyszerű házi kedvencekétől.

A szakértő szerint az igazán jó munkakutya a civil életben nem annyira „kényelmes”. Magas az energiaszintje, terhelhető, éjjel 2-kor is fölugrik, és van kedve indulni dolgozni.

Nagyon magas a motivációs szintje is, szenvedélyesen játszik, és szereti a hasát – nem pusztán elfogadja kezükből a jutalomfalatot, hanem az „ujjukkal együtt viszi el”. És az a kutya zsákmánymotivált, amelyik hőségben, tűző napon az eldobott labdát negyvenszer is ugyanúgy visszahozza.

A konkrét célokra megfelelő kutyát kell megtalálni a kiképzőnek, olyan nincs, ami mindenre jó. Mentőkutyánál fontos szempont, mennyire viselkedik szociálisan, mennyire motiválható, milyen könnyed a mozgása, milyen az együttműködési készsége, és mennyire kontrollálható.

Mindent tudnak

Sokfajta kutyával dolgoznak, a túl kis- és nagy testűek kiesnek, a csapatban jobbára malinois (belga juhász), labrador, border collie, beauceron, német vizsla, foxterrier működik. Alapvetően az egyéni karakter számít, azt tesztelik már pici korban. Saci 8 hetesen választ kiskutyát, illetve magának tenyészt. Most 10 kutyája van otthon, régen még több volt. Jelentős energiát, pénzt, időt követel ez a szenvedély.

A kölykök képzése 2-3 év, amíg igazán „összerakják”, és nemzetközi vizsgát tesznek velük. E szolgálathoz nagyfokú önállóság, akár makacsság kell, hogy ragaszkodjon a szaghoz, átjárja a területet, leküzdje az akadályokat.

Hiszen romterületen a vezetőtől függetlenül, látótávolságon kívül mozog. Nagyon célorientáltnak és akaratosnak kell lenniük, hogy eredményt tudjanak elérni. Erős karakterű kutyák, határozott, tudatos gazdákat igényelnek.

És, hogy mi mindent tanul egy valamire való mentőkutyajelölt? Mivel terület- és romkutatásra képezik őket, egyik fő „tantárgy” a városi szocializáció, vagyis hogy kiskorától megszokja a zajokat, ingereket. Forgalom, tömegközlekedés, üzletközpontok, építkezések, lárma nem zavarhatja. Meg kell tanulnia koncentrálni, játszani ilyen környezetben, hogy éles bevetésben, katasztrófahelyszínen is tudjon működni. Éppilyen fontos a másik „nagy tudományra”, a terepi személyjelzésre, területkutatásra való felkészítés is. Ezt pedig betonon nem lehet gyakorolni, csak erdőben. A Budakeszi Vadaspark jó lehetőséget biztosít rá.

Eltűnt ember keresésekor a kutyák párhuzamosan haladnak, póráz nélkül, maguk elé figyelnek, légszimattal dolgoznak, mint a vadászkutyák. Egymást nem zavarják, de az erdei vaddal számolni kell. Megkülönböztető, csengős hámot kapnak, hogy a vadászok lássák, nem holmi kóbor ebek, és a vad ki tudjon térni előlük.

Mégis, ha beugrik egy közelben lapuló nyuszi, fölriad egy fácán, a kutya is természetes reflexszel reagál. A kérdés, hogy megállítható, kontroll alatt tartható-e. Alapkövetelmény a feltétlen megállíthatóság, feltétlen behívhatóság, és a helyben maradás, akkor is, ha magára hagyja a kiképző. A mentésvezető azt is elárulja, honnan tudja a kutya, kit kell keresnie. Nyilván nem fénykép alapján, még csak nem is konkrét szag után indul, hanem minden „nem életszerű pozícióban” lévő személyt jelez. Életszerű, aki jár-kel, mozog, beszél. Ezzel szemben, aki mozdulatlan, ül, fekszik, lóg, gödörben van – annál megáll és ugatással jelez. A megtalált ember lehet mozgásképtelen, ájult, vagy akár élettelen is. Nehéz kimondani, de tény, a mentőcsapat munkájában minden megtalált személy eredményes keresést jelent.

Elveszett fiú

Talán ezért is fogadja megnyugvással a közvélemény az olyan eseteket, mint a júniusban megmentett ukrán fiúé. A hányatott sorsú fiatal pár éve itt él már nagynénjével, de most véget akart vetni az életének. A dunabogdányi erdőből, késő este begyógyszerezve még fölhívta a rokonát elbúcsúzni. Az asszony az erdőn kereste, ahol lovasokkal találkozott, akik posztoltak az eltűnésről, így értesültek az állatmentők, ők szóltak a mentőkutyásoknak. Ment segíteni, ki honnan tudott. Leczki Sarolta ez idő tájt a világ túlvégén, Szingapúrban volt, ahol a férje dolgozik, így ő telefonon kapcsolódott be. A fiú mobiljának bemérése után az infókat kiértékelő kolléganő, Látrányi Orsolya koordinálta a keresést. Próbálták módszeresen bejárni a szóba jöhető helyeket az erdőben, így találtak rá egy bozótos területen az eszméletlen fiúra, még épp időben.

Saci kutyája, Daira kutatta fel, és jelezte. Daira, gazdája távollétében állatorvos pótgazdinál volt, akinek ugyan nincs mentőkutyás végzettsége, de a kutya magától „bekapcsolt” és tette a dolgát.

Saci joggal büszke rá, ahogy testvérére, a másik nála született tehetséges belga juhászra, Karmára is. De rögtön emlékeztet rá: a szolgálatban egy ember, egy kutya vajmi kevés, legfontosabb a bajtársaival, az összetartó mentőcsapattal közös munkájuk.

2022. augusztus 16-21 között megrendezett I. Egyéni FCI Mentőkutya Világbajnokságon Leczki Sarolta kutyája, Karma állhatott a dobogó legfelső fokára Olaszországban.

A megmérettetésen a 18 országból érkezett kutyás csapatok három fázisban – nyomkövetésben, területkutatásban vagy romkutatásban – mutathatták meg tudásukat.

A magyar csapat tagjait a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületeinek Szövetsége delegálta a világversenyre, a kiutazó team szakmai irányítását pedig, a MEOESZ tagszervezeteként, a Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálat koordinálta. A versenyzők felkészítésében a Pécsi Mentőkutyás Egyesület, valamint a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság vett részt. (/a szerk.)

Forrás: A Mi Erdőnk