Kelemen Balázs, a gazdaság vezetője 2007-ben végzett Kaposváron, ahol először főiskolásként állattenyésztést hallgatott, majd elvégezte az agrármérnök egyetemi szakot is. Eközben fogathajtóként vált ismertté, kettesfogat-versenyző volt.
Fejlődő kisgazdaság
Az egyetem befejezése után Balázs a Fiatal gazda pályázat nyerteseként földeket vásárolt. Akkoriban a környéken 100-150 ezer forint volt egy hektár szántó, azóta pedig folyamatosan emelkednek az árak – ottjártunkkor hétszázezerbe került egy hektár, noha az áremelkedés mellett az eladásra kínált területek egyre kisebbek. Épp ezért Balázs földjei is nyolc település határában vannak.
A szántókon kukoricát, búzát termeszt, a terület nagy részét pedig kaszálóként, illetve legelőként hasznosítja. A kaszálókra 4-5 fajta fűmagból álló keveréket vet, és van kevés lucernája is. Évente kétszer kaszál, a területek tápanyag-utánpótlásáról minden ősszel szerves trágyázással gondoskodik. 6700-7000 kg széna a hektáronkénti hozam, így évi 5000 bála szénát takarít be, amelyből a lovas kapcsolatainak köszönhetően még Bécsbe is értékesít.
– Az aszály ezt a vidéket sem kímélte – meséli Balázs. – Március-áprilisban nem volt csapadék, majd a májusi 70-80 mm-es esőzés sokat javított az addig kialakult állapoton. Kicsivel jobb helyzetbe kerültünk, mint az Alföld egyes részein. Ehhez képest a kaszálók megsínylették a tavasz eleji csapadékhiányt, a kaszált mennyiség megközelítőleg harmada lett az előző évi mennyiségnek. A környéken az időjárás szinte falvanként más volt: 10-20 km-en belül is változott a csapadékmennyiség.
A mi gazdaságunkban termett szálastakarmány mennyisége számunkra elegendő lesz, az értékesítésre kínált mennyiség viszont nagyon kevés. A silókukoricát a napokban takarítjuk be, és a mennyisége nagyban befolyásolja majd, hogy mennyi felesleges szálastakarmányt tudunk értékesíteni.
A gazdaságunk működését legjobban az abraktakarmány árának drasztikus emelkedése befolyásolta. A növendék borjúkat nem biztos, hogy ilyen árak mellett meg tudjuk hizlalni, elképzelhető, hogy kis súlyban értékesítjük – ismertette a helyzetet a gazdálkodó.
Állattartás
– Gyermekkoromban, illetve egyetemi éveim alatt édesapámnak volt 3-400 juha – meséli Balázs. Hasznot a tej, illetve a pecsenyebárányok hoztak, utóbbiakat 20-24 kg-os súlyban értékesítette. Igazából azt kell mondjam, hol voltak a juhok, hol nem, de 2015-ben végleg eladta a nyájat, így azzal kellett szembesülnünk, hogy nincs mit csinálnunk télen.
Ezzel kezdtük a húsmarhatartást. A következő évben egy fölszámolásból charolais tehenekkel bővítettük a gulyát, amely mellé 2017-ben megvásároltuk a törzskönyvezett charolais bikát, Abaúj Rája Kölest. 2020-ban újabb környékbeli fölszámolásból, egy szövetkezettől charolais marhákat vettünk – ez az állomány nem törzskönyvezett, de tisztavérű volt – meséli Balázs.
Az évek alatt a vásárlásoknak, a tenyészbikának és a selejtezéseknek köszönhetően a tehénállomány egyre inkább közelít a charolais-hoz. A gazdaság célja azonban nem a tisztavér, hanem az árutermelés. Az ellési időszak december közepétől májusig tart, a június-júliusban elválasztott borjakat 300 kg körüli súlyban, szeptemberben értékesítik. A teheneket legelőn tartják, bár elléshez behozzák, hogy ne rejtsék el a borjút, a bika pedig a kondíciójának megőrzése érdekében naponta kiegészítő takarmányt is kap.
Akár egy méterre mehetünk el mellette, akkor sem lehet észrevenni – mondja Balázs –, pedig a születést követő 10 napon belül a borjút jelenteni kell az ENAR-rendszerbe, és el kell végezni a jelölését is.
A legeltetés kapcsán a széttagolt birtok hátrányairól is szó esett, komoly logisztikát igényel, amikor a borsodnádasdi ház mögött lévő hegyoldalból egy másik, a települést átszelő út túloldalán lévő legelőre kell áthajtani a gulyát.
Pályázatok, támogatások
Ahogy arról már szó volt, Balázs a gazdaságát a Fiatal gazda támogatással indította el, amelyre 5 éven keresztül pályázott eredményesen. Bár legelői nem nemzetipark-területen vannak, a szomszédság miatt szinte kötelezőnek érezte, hogy részt vegyen az AKG-ban.
Ennek értelmében a táblákon széles szegélyt kell hagynom, ami azonban gazdaságilag sem hátrányos, hisz a vad így ott legel, nem a vetésben. Azt egyébként nem tudják a szarvasok megdézsmálni, mert a táblákat villanypásztorral kerítettük körbe – mondja Balázs, aki részt vett az úgynevezett kicsi, vagyis a kisgazdaságok fejlesztését célzó ÁTK-pályázaton is. Ennek segítségével szerzett be egy 100 lóerős traktort, illetve egy komplett szálastakarmány-betakarító gépsort. De a fejlesztésekkel nem áll meg: „Terveim között az első helyen egy takarmánytároló építése szerepel, ami megfelelő minőségmegőrzést biztosít a szálastakarmánynak, legyen szó akár a saját állataink takarmányáról, akár az értékesítésre szánt terményről.”
Facebook
Twitter
Google+
LinkedIn
Print Mail
Print PDF
