Glits Márton 1934. május 8-án született Pécsett. Kitűnő érettségije után az Agrártudományi Egyetem Kert- és Szőlőgazdaság-tudományi Kar, illetve a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola hallgatója volt 1952–56 között, és jeles eredménnyel szerezte meg okleveles mezőgazdasági mérnöki diplomáját. 1964-ben átvette mezőgazdasági középiskolai tanári oklevelét is. 1957–58-ban a Földművelésügyi Minisztérium Kísérleti Igazgatóságának tudományos gyakornokaként dolgozott a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola Növénykórtani Tanszékén. Gyakornoki ideje után néhány hónapig a Növényvédelmi Kutató Intézetben tudományos segédmunkatárs volt, majd visszatért az akkori Kertészeti és Szőlészeti Főiskola (és jogutódjai) Növénykórtani Tanszékére: 1959-től tanársegédi, 1970-től adjunktusi, 1978-tól docensi, 1993–2004 között egyetemi tanári beosztásban oktatott és kutatott. Volt tanszékvezető-helyettes, majd a tanszék megbízott vezetője, a Növényvédelmi Intézet igazgatóhelyettese, a Növénykórtani Tanszék tanszékvezetője. Az egyetemi életből is aktívan kivette a részét, hét évig dolgozott oktatási, majd kutatási dékánhelyettesként, tagja volt a kari tanácsnak és a professzorok tanácsának, valamint több egyetemi bizottságnak. 2004. május 9-én vonult nyugdíjba.
Az elhivatott, nagy tudású oktató és szaktanácsadó előadásait áthatotta a téma iránti lelkesedése. A hallgatókat partnerként kezelte, következetesen és igazságosan vizsgáztatott, és sokat követelt. Több mint harminc éven át járt hazánkban és határainkon túl is szaktanácsokkal segíteni a zöldséghajtatók munkáját. A szakmai rendezvényeken közérthetően, élvezetesen osztotta meg a témához kapcsolódó ismereteket, majd türelmesen válaszolt a gyakorló kertészek összes kérdésére, és mondott véleményt a zsebekből, táskákból előkerült növényi részeken látható tünetekről.
Elsősorban a zöldségnövények betegségeivel foglalkozott, az 1969-ben megvédett summa cum laude minősítésű egyetemi doktori értekezésében a zöldségnövények szklerotíniás betegségéről és a védekezés lehetőségeiről írt. A mezőgazdasági tudomány kandidátusa fokozatot 1977-ben szerezte meg, értekezése A tárolt gyökérzöldségek betegségei címet viselte. Kutatómunkájában is az üzemekben fölmerülő gyakorlati problémák megoldására törekedett.
Tagja volt a Nemzetközi Kertészettudományi Társaság (ISHS) Növényvédelmi Bizottságának és a Kertgazdaság szerkesztőbizottságának, ott dolgozhattam együtt vele. Mindig pontos, alapos lektori munkát végzett, szívén viselte a magyar szaknyelv ápolását. Részt vett a Mezőgazdasági Igazságügyi Szakértői Bizottság növényvédelmi albizottsága, valamint a növényegészségügyi, vetőmag- és szaporítóanyag-minősítéssel foglalkozó EU-harmonizációs munkacsoport munkájában.
Oktató-nevelő és ismeretterjesztő munkájáért számos elismerésben részesült, melyek közül a hallgatók javaslatára 1977-ben és 1980-ban megkapott Magister Optimus cím bizonyítja, mennyire jó kapcsolatban állt a diákokkal. 1997-ben átvehette a Magyar Agrártudományi Egyesület Pro Re Rustica Promovenda emlékérmét. 2001-ben az akkori Kertészettudományi Kar érdekében végzett munkájáért a Pro Facultate Horticulturae emlékérmet adományozták neki. Ugyanabban az évben a berlini Humboldt Egyetem Albrecht Daniel Thaer-ezüstéremmel jutalmazta. 2004-ben az oktatási miniszter Szent-Györgyi Albert-díjjal, a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter Miniszteri Elismerő Oklevéllel tüntette ki. 2005-ben elnyerte a Magyar Növényvédelmi Társaság Horváth Géza-emlékérmét és 2013-ban a Linhart György-emlékérmet.
Több mint 140 publikációja jelent meg, amelyből 61 tudományos dolgozat, 54 könyv, könyvrészlet, jegyzet, 25 pedig szakcikk és egyéb közlemény. Kertészmérnökök nemzedékei tanultak a Kertészeti növénykórtan című tankönyvből, amit kollégájával, Folk Győzővel írtak 1993-ban, és több átdolgozott kiadásban jelent meg. Máig alapműnek számít a témában, a Kertészet és Szőlészet szerkesztőségében is rendszeresen forgatjuk.
