0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Lehet-e otthon disznót vágni, és valójában kié a tudomány?

A kutatás értelmetlen a szakma nélkül, a szakma viszont elveszett tudomány nélkül. Ennek ellenére még a szaksajtóban is kevés tudományos ismeretterjesztő írás jelenik meg a hazai agrárium szakterületén.

youtube://v/3zhWQTnkBWc

 

Mi ennek az oka, ki a felelőse, de még inkább: mit lehetne tenni, hogy a szellem éltető, termékenyítő napvilága minél jobban elérje a mindennapi gyakorlatot? Erről beszélgettek a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem vezető munkatársai és nagy múltú agrárszaklapok főszerkesztői a KÁN Egyetemi Napokon.

A tudományos eredmények annyit érnek, amennyi a gyakorlatban hasznosítható és a társadalomnak közérthetően átadható belőlük – hangsúlyozta dr. Gyuricza Csaba, a MATE rektora, kiemelve a Magyar Mezőgazdaság Kiadó szerepét abban a misszióban, amelynek célja, hogy a fiatalok is felismerjék, milyen változások zajlanak az agráriumban.

A Kertészet és Szőlészet lapjain megjelentetett publikációik hosszú évek óta nagyon népszerűek a gyümölcstermesztők körében, és ennek köszönhetően fontos szerepet játszanak a szaktanácsadásban

– mondta el dr. Nádosy Ferenc, a Kertészettudományi Intézet Ceglédi Kutatóállomásának vezetője. Hatásuk nemcsak a megfelelő témaválasztásnak, hanem a „neutrális” szaktanácsadásnak és a kutatási intézmények, valamint a szaklapok kisugárzásának is köszönhető.

Soha nem volt sürgetőbb a tudományos eredmények közérthető átadása, mint a globális élelmiszer- és klímaválság időszakában – emelte ki dr. Keszthelyi Sándor, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Növénytermesztési-tudományok Intézetének munkatársa, aki szerint folytatni is kellene az idén első alkalommal megrendezett eszmecserét.

Elfogadás vagy elutasítás? A média és a tudomány felelősségéről is beszélt kiadónk munkatársa, Bárdos B. Edit, a Magyar Mezőgazdaság főszerkesztője. Mint mondta, a Magyar Mezőgazdaság Kiadó tíz nyomtatott szaklapot gondoz, online pedig 11 csatornán és 7 platformon oszt meg tartalmakat. A szerkesztők és újságírók döntő része maga is diplomás agrárszakember. Munkájukat a tudományos világ elismeri és az olvasók is megbecsülik, amiben szerepet játszik, hogy még mindig van súlya a nyomtatott betűnek.

A cég emellett rendezvényeket és kiállításokat is szervez – legjelentősebb a Bábolnai Gazdanapok, a KÁN Egyetemi Napok, illetve az Agrárakadémia -, valamint marketing- és PR-tevékenységet folytat az agrárium területén.

Munkatársai igyekeznek lépést tartani a legfrissebb kommunikációs, üzleti és médiatrendekkel, de sohasem helyezik ezeket a szakmaiság elé. A kiadó gondozásában megjelenő Magyar Mezőgazdaság, valamint Kertészet és Szőlészet nemcsak a legrégebbi, több mint hetvenéves szaklapok az országban, hanem az egyedüli hetilapok az agrárium területén. Céljuk ma is ugyanaz, mint amit az MMg első főszerkesztője fogalmazott meg az első szám címlapján: „a tudomány erejével segíteni a parasztságot”.

Az ő emlékére alapították 2018-ban az Adorján János-díjat, amelyet az kaphat a külső szerzők közül, akinek írását, szakmai tanácsait az olvasók hasznosnak, gazdálkodásukban hasznosíthatónak, informatívnak és közérthetőnek ítélnek. A támogatóknak köszönhetően jelentős pénzjutalommal is jár. Fővédnöke Gyuricza Csaba. Az leismerésben eddig dr. Birkás Márta professzor, dr. Szabó Jenő agrárközgazdász és dr. Orosz Szilvia mérnöktanár, az Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft. Takarmányanalitikai Laboratóriumának vezetője részesült.

A kutatókat a visszajelzések kell, hogy inspirálják. Eredményeik termékké, szolgáltatássá válnak, a gyakorlatban hasznosulnak, többségük mégsem publikálja azokat.

Kevés népszerűsítő, ismeretterjesztő írás születik, pedig leginkább erre szolgálnának a szaksajtó hasábjai. „A bulvársajtóval ellentétben mi nem a rosszul értelmezett szenzációt keressük, a mi dolgunk is az ismeretterjesztés” – hangsúlyozta a szakember.

Hozzátette: mindennek a jelentőségét aláhúzza, hogy a 2020-as Agrárcenzus adatai alapján 241 ezer gazdaságból 150-et még mindig mezőgazdasági képzettség nélkül irányítottak.

Miközben az Agrárközgazdasági Intézet 2005-ös felmérése szerint az uniós csatlakozás idejére behozhatatlan mulasztások halmozódtak fel a felkészülésben, és ebben a médiának is szerepe volt, az MMg kiadványaiban már a 90’-es évek végétől nagy számban jelentek meg az unióval és a csatlakozással járó feladatokról szóló írások. Egyebek mellett a szaklap hasábjain jelent meg annak az elterjedt téves közvélekedésnek a cáfolata, hogy a csatlakozás után nem lehet majd 17 AK-nál gyengébb földeken gazdálkodni, valamint otthon disznót vágni.

A Magyar Mezőgazdaság foglalkozott olyan közkeletű tévedések tisztázásával, mint hogy a burgonya egyik vírusa AIDS-hez hasonló megbetegedést okozna, vagy a madárinfluenza emberre is veszélyes lenne.

A 2011-ben megjelent Fehér Könyv a genetikailag módosított élőlények elfogadottságnak hiányát is részben a média számlájára írja, pedig a Magyar Mezőgazdaság már 2004-ben, a hazai szaksajtóban elsőként közölt 14 oldalas összeállítást közölt a témával kapcsolatban, érveket és ellenérveket felsorakoztatva, elismert szaktekintélyek bevonásával.

Ahogy az említett Fehér Könyv fogalmaz: „Egy újságíró vagy szerkesztő nem kompetens abban, hogy szakmai alapon eldöntse ezeket a tudomány magas rangú, tekintélyes képviselői között zajló vitákat.”

Bertrand Russel gondolata azonban mégis tágabb és életszerűbb kontextusba helyezi a témát: „A tudomány emberének nem csak az a feladata, hogy megbirkózzék a tudományokkal, melyeknek az ember a tárgya, hanem – és ez már sokkal nehezebb dolog – rá is kell vennie a világot, hogy szívlelje meg, amit ő felfedezett.”

„Sokszor akár egy gondolat is elég, hogy a termesztők átgondolják a tevékenységüket”

– emelte ki Rimóczi Irén, a Kertészet és Szőlészet főszerkesztője, aki szintén arról beszélt, miért fontos, hogy minél több kutató éljen a tudományos ismeretterjesztés lehetőségével.

Mint mondta, az 1952-ben alapított szaklap küldetése a kezdetektől az, hogy támogassa a hazai kertészet fejlődését, és az elmúlt évtizedekben olyan időszak is volt, amikor az egyetlen szakmai segédlete volt a hazai kertészeknek, kertészkedőknek. Ma már számos forrása van az ismeretszerzésnek, de a visszajelzések alapján a Kertészet és Szőlészetre továbbra is hiteles, megbízható forrásként tekintenek az árutermesztő kertészek.

Ez részben annak köszönhető, hogy a kutató és nemesítő intézetek neves munkatársai, egyetemi oktatók, köztük számos MTA doktori fokozattal rendelkező, nemzetközileg is elismert szakemberek tartoznak a szerzők körébe, amit bővíteni is szeretne a szerkesztőség. A lap munkatársai jó kapcsolatokat ápolnak a szakmai szervezetekkel, a nemesítő, növényvédelmi és háttéripari cégekkel, amelyektől első kézből tájékozódnak.

A szerkesztőség tagjai kivétel nélkül egyetemet végzett, idegen nyelveken beszélő kertészmérnökök. Munkájukhoz pedig a Magyar Mezőgazdaság Kft. teremt biztos kiadói alapot.

Az évek során letisztult a kiadvány profilja, mára főként árutermelő kertészeket céloz és arra törekszik, hogy számukra közvetítsen naprakész ismereteket, amelyek hatékonyabbá, eredményesebbé tehetik a tevékenységüket. A szakágak közé a zöldfelület-gazdálkodás is bekerült, a nemzedékváltás segítése érdekében pedig a szakoktatás is külön rovatot kapott.

A szerkesztők rendszeresen járnak bemutatókra, szakmai rendezvényekre, üzemlátogatásra, így tapasztalatból tudják, hogy mi érdekli a hazai kertészeteket.

Az új fajták, technológiák, a növényvédelem, a gépesítés, a digitalizáció, fenntarthatóság, valamint a hazai és nemzetközi piaci információk mellett kíváncsiak, hogy miként vihetnek több, szebb termést a piacra, arányaiban kevesebb idő-, energia- és költségráfordítással. A fontos témák közé tartozik a termésbiztonság, a környezetvédelmi, élelmiszer-biztonsági előírásoknak való megfelelés, az egyre égetőbb munkaerőhiány, a fogyasztói szokások változása, a legújabb kertészeti irányzatok megismerése, hogy mi foglalkoztatja a versenytársakat itthon és külföldön, milyen támogatások segíthetik munkájukat, vagy mitől lesz élhetőbb a lakóhelyük.

A klímaváltozás kapcsán előtérbe kerülnek a szélsőséges időjárást jobban tűrő fajták.

A környezetvédelmi megfontolásból pedig a biológiai növényvédelem, a természetes ellenségek felhasználása, a precíziós gazdálkodás, a növények ellenállóságának erősítése. Szintén a klímaváltozás ösztönzi a zöldfelület-gazdálkodás újra gondolását is.

A kertészek egy része nem szeret szerepelni. A kertésztársakról azonban szívesen olvasnak. A lap viszonylag sok üzemet tud bemutatni, amelyek jó példaként szolgálnak.

A kedvező a tematikus számok és mellékletek fogadtatása. Idén például a stresszkezelésről, a paradicsomhajtatásról és a fenntarthatósági megoldásokról jelent meg bővített lapszám, aminek a készítésébe bevonták a kutatóintézeteket, nemesítőházakat és a kertészeti háttéripari cégeket.

Elsősorban az említett témákban vár a lap cikkeket a legszakavatottabbaktól, a kutatóintézetek, egyetemek, fejlesztő vállalatok munkatársaitól. Sokszor pedig kérni sem kell, mert érzik az eredményeik közzétételének jelentőségét.

A MATE munkatársai közül többen rendszeres szerzői a Kertészet és Szőlészetnek.

A szerkesztőség foglalja össze a szakmai rendezvényeken, fórumokon elhangzó előadásokat, ami a digitalizáció világában akár egyszerűnek is tűnhet, de egy jó cikk nem az elhangzott előadás nyomtatott változata. A szerkesztő-újságíró a munkája során szintetizál, kiemeli az összefüggéseket, és egyformán ügyel a közérthetőségre, valamint a szakmaiságra.

„Többször hallottuk már, hogy valaki sajnálkozott, mert nem tudott részt venni egy számára hasznosnak ígérkező rendezvényen, de amikor megtudta, hogy az előadások összefoglalója megjelenik a Kertészet és Szőlészetben, csökkent a hiányérzete – mondta Rimóczi Irén. A kertészek bíznak a hozzáértésünkben, és úgy gondolom, ez komoly elismerése a lapnak, a kollégáknak, ugyanakkor óriási felelősség is.”

A cikkek nem az alapismeretek megosztásával kezdődnek, de a Kertészet és Szőlészet mégsem tudományos szaklap, nincs szükség az anyag- és módszertan ismertetésére, lábjegyzetekre, illetve forrásmegjelölésre. A képek azonban sokat érnek, elsősorban a fajták, károsítók, tünetek bemutatásakor.

„Az általános vélekedéssel ellentétben – a nyomtatott lapban a 2-3, akár 4 oldalas cikkeket is végig olvassák a kertészek, ha számukra hasznos vagy érdekes.

Ha pedig éppen nincs idejük, később veszik elő. Bár mi nem alapítottunk díjat külső szerzőinknek, nagyon megbecsüljük őket, és az olvasók is számítanak az új gondolatokra, eredményekre. Egy-egy cikk után többször kapunk kedvező visszajelzést. A munkánk során mi is tanulunk a szerzőktől és a termelőktől. Így tudjuk továbbadni a legújabb ismereteket.”

A rendezvényen fiatal PhD hallgatók tartottak rövid prezentációkat kutatásukból, amit a megjelent médiaszakemberek és egyetemi oktatók értékeltek, nem utolsó sorban abból a szempontból, hogy mennyire volt közérthető az előadás. Rimóczi Irén pedig arra biztatta a fiatal kutatókat, hogy a szaklapokban is publikálják gyakorlatban használható eredményeiket, amiben számíthatnak a Magyar Mezőgazdaság Kiadó és munkatársai segítségére.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu