0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Ahol a bükkösök otthon vannak

Nyáron sokan pihennek az Adriai-tenger partján. Utazzanak a határátkelőkhöz autópályán vagy főúton, a zalai szakaszon biztosan elmennek olyan erdőrészek mellett, amelyeket a Zalaerdő Zrt. Letenyei Erdészete kezel. Az erdészet Zala megye délnyugati szegletében, közvetlenül a horvát és a szlovén határ mellett, túlnyomórészt a Göcseji-dombság, kisebb hányadában a Kerka-Mura-sík erdészeti tájrészletekben, csaknem 9 ezer hektáron gazdálkodik. Ebből 2400 hektár védelmi rendeltetésű.

„A Letenyei Erdészet tevékenysége szerteágazó, hiszen az erdőgazdálkodáson kívül vadgazdálkodási feladatokat is ellát. Ezek mellett mi kezeljük a Budafai Arborétumot, a Vétyemi Ősbükköst, Kistolmácson a horgásztavat, valamint erdei szálláshelyeket is működtetünk. Ugyan nem hozzánk, hanem a Bánokszentgyörgyi Erdészet tevékenységi köréhez tartozik a vasútüzem, de részben a területünkön halad a Csömödéri Állami Erdei Vasút nyomvonala is” – kezdte a bemutatást Gyergyák Lajos erdészetigazgató.

Az erdők zöme 150-250 méter tengerszint feletti magasságban, agyagbemosódásos barna erdőtalajokon tenyészik. Az erdészet gazdálkodásában meghatározó faállománytípus a bükkös, ami a terület több mint 60 százalékát borítja.

„Ez a viszonylag alacsony tengerszint feletti magasságot tekintve furcsának tűnhet, ugyanakkor az ország egyik legcsapadékosabb részén ténykedünk, bár az utóbbi évtizedek aszályosabb évei nyomot hagytak az idősebb bükköseinken. A tölgyesek aránya fokozatosan növekszik, megközelíti a 25 százalékot, míg a fenyveseké a ’80-as évektől folyamatosan csökken, az utóbbi időszak szúkárosítása nyomán kevesebb mint 6 százalék. A kezelt élőfakészlet – hektáronként 390 köbméter – országos viszonylatban is kiemelkedő, ami a kedvező természeti adottságok mellett az erdész elődök tervszerű, lelkiismeretes munkájának is köszönhető.”

Az erdőket főként természetes úton újítják fel, az elenyésző arányú mesterséges erdősítések többsége tölgyes a szúkáros fenyvesek helyén. A szaporítóanyag zömmel magtermő állományaikból és saját egyhektáros csemetekertjükből származik.

Ám az utóbbi időben a tölgyesek természetes felújításában komoly akadály a tölgy csipkéspoloska károsítása nyomán fellépő makkhiány.

Az erdészet meghatározóan nagyvadas gazdálkodást folytat a 13 ezer hektáros vadászterületén. Vendégeiket az impozáns, 1989-ben felújított, majd 2000-ben korszerűsített Budafai Vadászházban szállásolják el. Hat szoba, étkező, társalgó, finom étel, gondos kiszolgálás várja itt a vadászokat, április elejétől augusztus végéig a turistákat is.

Kutatás és kikapcsolódás

A Vétyemi Ősbükkös egy Tormafölde határában álló, mára már kihalt, egykor üveghutájáról híres településről kapta a nevét. Mostanra a MAORT-úttól néhány száz méterre található, kimagasló értékű, szigorú védelem alatt álló terület. A tiszteletet parancsoló, ezüstös törzsű bükkfaóriások nemcsak szépségükkel, hanem méretükkel is magukra vonzzák a figyelmet.

„Érdemes megfigyelni azokat a madarakat, rovarokat és ritka gombafajokat is, amelyeknek az ősbükkös magasban záródó lombkoronája, a fák törzse és kérge, illetve a tápanyagban gazdag talaja ad élőhelyet.

Az idős bükkállományban több mint negyven éve semmilyen erdőgazdálkodási tevékenység nem történt, így mindaz, ami szemünk elé tárul, a természet formálta. Azt megelőzően viszont az életkornak és az erdő állapotának megfelelő szakmai munkát rendben elvégezték az erdő akkori kezelői” – magyarázta Gyergyák Lajos.

A faállomány kora megközelíti a 200 évet, némelyik fa óriási méretével hívja fel magára a figyelmet. Az elszáradt és kidőlt idős egyedek az erdőterületen maradnak, elkorhadásukig otthont adnak gombáknak, rovaroknak, kisemlősöknek és madaraknak.

Az ősbükköst két fontos cél érdekében alakították ki: a „magára hagyott” erdő tudományos kutatások helyszíne (növekedés, pusztulás, törzsszám alakulása emberi beavatkozás nélkül stb.), és a szélesebb közönség számára is látogatható nevezetesség, látványosság.

Ártéri bükkösök nyomában

„A Tornyiszentmiklós határában található, Mura-erdőnek nevezett ártéri rész a maga nemében egyedülálló érték, csupán ott fordul elő ártéri bükkös hazánkban” – mutatott rá a páratlan ritkaságra az erdészetigazgató. A Lendva (Adovány) vízfolyás mellett, a szlovén–magyar–horvát hármashatárnál elterülő 361 hektáros erdő viszonylag érintetlen ártéri életközösségnek ad otthont. Értékét növeli, hogy a terület egy részét Szlavóniából hozott tölgymakkal vetették be.

„Bekő Balázs kerületvezető erdészünk nagyapjának elmondása szerint a makkot társzekerekkel hozták ide, és »gombos vellákkal« szórták szét a területen. A bükköt mesterségesen hozták be, valószínűleg alsó árnyaló szintnek szánták. Időközben ezek az erdőrészletek vágáséretté váltak, jelenleg folyamatban van a természetes felújításuk.”

A Mura-erdő jelenleg határon túli része valamikor lenyúlt egészen a Mura folyóig (mintegy másfél kilométerre), azonban a trianoni döntést követően a jugoszláv állam szinte teljesen letarolta. Az erdő akkor a hg. Esterházy hitbizomány részét képezte, a megszállt területen bankoknak, fakereskedőknek adták el a kitermelés jogát, akik bevégezték a gyalázatos munkát. A sors keserű fintora, hogy (sajnos) ez a terület a II. világháború után is a jugoszláv állam területe maradt, így a letarolt terület is az örökségük lett.

„Olajos” kapcsolat

Kőtömb állít emléket a trianoni békediktátum utáni első (1921–1923) olajkutatásnak a Budafai Arborétumban. A termelés azonban csak 1938-ban, a Magyar-Amerikai Olajipari Részvénytársaság (MAORT) létrejöttével indult be igazán, és az olajmező több mint 5 millió tonna kőolajat és 3,5 milliárd köbméter földgázt adott 35 év alatt. „A Letenyei Erdészet területén olajkutak százai találhatók, ezért mindig is fontos feladat volt számunkra, hogy fenntartsuk a jó kapcsolatot az olajiparral. A munkában hátrányt jelentettek az esetlegesen előforduló olajfolyások, a talajszennyeződés, ezt ellensúlyozta a sűrű úthálózat, amely nélkül a dimbes-dombos vidéken nehéz lett volna boldogulni. A kitermelés mostanra minimálisra csökkent, de a használt utak többségét átvettük” – magyarázta az olajos kapcsolatok előnyeit Gyergyák Lajos.

Minden évszakban elragadó

A Budafai Arborétum egy kis ékszerdoboz a Letenyei Erdészet területén. Legszebb arcát április végén, május elején mutatja, amikor a rododendronok sokasága virágba borul. Az arborétum alapját a Báró Rubidó Zichy Iván által építtetett vadászkastély parkja alkotja, ezt bővítették elődeink az 1960-as évektől különféle idegenhonos növények ültetésével. A fás növényfajok száma akkor elérte a 220-at.

„Egész évben rengeteg látogatónk van, sok a visszatérő vendég is. Sétálnak, szalonnát sütnek, fotóznak, vagy csak pihennek. A gyerekek nagy kedvence az akácból, egyedi fafaragásokkal készült Makk-Kaland Játszótér az arborétum szívében.

Főként tavasszal és ősszel fogadunk óvodás és iskolás csoportokat, nekik igény szerint szakvezetést is nyújtunk. Jelentős azok száma, akik szakmai szemmel tekintenek végig a növénygyűjteményen.”

Az arborétum elérhető közúton gépkocsival vagy kerékpárral, illetve egy hosszabb erdei sétával az erdei vasút kistolmácsi megállóitól is. Belépéskor az új fogadóépületükben elsőként a gombák világába kalauzolják látogatóikat egy kiállítás keretében. A Kistolmácsi-víztározó káprázatos erdei környezetben, Letenye és Bázakerettye között, a vasút végállomásánál található. Változatos és folyamatosan bővülő halállománya – balin, csuka és fogassüllő, keszegfajok, compó és ponty – sok horgász érdeklődését felkelti.

„Akik több napot terveznek tölteni a környéken, azok számára a horgásztó is rendkívül vonzó. A Zalaerdő ezt felismerte, és immár két szálláshelyet is működtetünk itt: az erdei lak a falu határán túl, a horgászlak közvetlenül a vízparton várja a vendégeket. Mindkettő tökéletesen alkalmas a kikapcsolódásra, pihenésre” – tette hozzá az erdészetigazgató.

Forrás: A Mi Erdőnk