Az erdők zöme 150-250 méter tengerszint feletti magasságban, agyagbemosódásos barna erdőtalajokon tenyészik. Az erdészet gazdálkodásában meghatározó faállománytípus a bükkös, ami a terület több mint 60 százalékát borítja.
„Ez a viszonylag alacsony tengerszint feletti magasságot tekintve furcsának tűnhet, ugyanakkor az ország egyik legcsapadékosabb részén ténykedünk, bár az utóbbi évtizedek aszályosabb évei nyomot hagytak az idősebb bükköseinken. A tölgyesek aránya fokozatosan növekszik, megközelíti a 25 százalékot, míg a fenyveseké a ’80-as évektől folyamatosan csökken, az utóbbi időszak szúkárosítása nyomán kevesebb mint 6 százalék. A kezelt élőfakészlet – hektáronként 390 köbméter – országos viszonylatban is kiemelkedő, ami a kedvező természeti adottságok mellett az erdész elődök tervszerű, lelkiismeretes munkájának is köszönhető.”
Ám az utóbbi időben a tölgyesek természetes felújításában komoly akadály a tölgy csipkéspoloska károsítása nyomán fellépő makkhiány.
Az erdészet meghatározóan nagyvadas gazdálkodást folytat a 13 ezer hektáros vadászterületén. Vendégeiket az impozáns, 1989-ben felújított, majd 2000-ben korszerűsített Budafai Vadászházban szállásolják el. Hat szoba, étkező, társalgó, finom étel, gondos kiszolgálás várja itt a vadászokat, április elejétől augusztus végéig a turistákat is.
Kutatás és kikapcsolódás
A Vétyemi Ősbükkös egy Tormafölde határában álló, mára már kihalt, egykor üveghutájáról híres településről kapta a nevét. Mostanra a MAORT-úttól néhány száz méterre található, kimagasló értékű, szigorú védelem alatt álló terület. A tiszteletet parancsoló, ezüstös törzsű bükkfaóriások nemcsak szépségükkel, hanem méretükkel is magukra vonzzák a figyelmet.
Az idős bükkállományban több mint negyven éve semmilyen erdőgazdálkodási tevékenység nem történt, így mindaz, ami szemünk elé tárul, a természet formálta. Azt megelőzően viszont az életkornak és az erdő állapotának megfelelő szakmai munkát rendben elvégezték az erdő akkori kezelői” – magyarázta Gyergyák Lajos.
A faállomány kora megközelíti a 200 évet, némelyik fa óriási méretével hívja fel magára a figyelmet. Az elszáradt és kidőlt idős egyedek az erdőterületen maradnak, elkorhadásukig otthont adnak gombáknak, rovaroknak, kisemlősöknek és madaraknak.
Az ősbükköst két fontos cél érdekében alakították ki: a „magára hagyott” erdő tudományos kutatások helyszíne (növekedés, pusztulás, törzsszám alakulása emberi beavatkozás nélkül stb.), és a szélesebb közönség számára is látogatható nevezetesség, látványosság.
Ártéri bükkösök nyomában
„A Tornyiszentmiklós határában található, Mura-erdőnek nevezett ártéri rész a maga nemében egyedülálló érték, csupán ott fordul elő ártéri bükkös hazánkban” – mutatott rá a páratlan ritkaságra az erdészetigazgató. A Lendva (Adovány) vízfolyás mellett, a szlovén–magyar–horvát hármashatárnál elterülő 361 hektáros erdő viszonylag érintetlen ártéri életközösségnek ad otthont. Értékét növeli, hogy a terület egy részét Szlavóniából hozott tölgymakkal vetették be.
„Bekő Balázs kerületvezető erdészünk nagyapjának elmondása szerint a makkot társzekerekkel hozták ide, és »gombos vellákkal« szórták szét a területen. A bükköt mesterségesen hozták be, valószínűleg alsó árnyaló szintnek szánták. Időközben ezek az erdőrészletek vágáséretté váltak, jelenleg folyamatban van a természetes felújításuk.”
A Mura-erdő jelenleg határon túli része valamikor lenyúlt egészen a Mura folyóig (mintegy másfél kilométerre), azonban a trianoni döntést követően a jugoszláv állam szinte teljesen letarolta. Az erdő akkor a hg. Esterházy hitbizomány részét képezte, a megszállt területen bankoknak, fakereskedőknek adták el a kitermelés jogát, akik bevégezték a gyalázatos munkát. A sors keserű fintora, hogy (sajnos) ez a terület a II. világháború után is a jugoszláv állam területe maradt, így a letarolt terület is az örökségük lett.
„Olajos” kapcsolat Fotó: Varga György |
Minden évszakban elragadó
A Budafai Arborétum egy kis ékszerdoboz a Letenyei Erdészet területén. Legszebb arcát április végén, május elején mutatja, amikor a rododendronok sokasága virágba borul. Az arborétum alapját a Báró Rubidó Zichy Iván által építtetett vadászkastély parkja alkotja, ezt bővítették elődeink az 1960-as évektől különféle idegenhonos növények ültetésével. A fás növényfajok száma akkor elérte a 220-at.
„Egész évben rengeteg látogatónk van, sok a visszatérő vendég is. Sétálnak, szalonnát sütnek, fotóznak, vagy csak pihennek. A gyerekek nagy kedvence az akácból, egyedi fafaragásokkal készült Makk-Kaland Játszótér az arborétum szívében.
Az arborétum elérhető közúton gépkocsival vagy kerékpárral, illetve egy hosszabb erdei sétával az erdei vasút kistolmácsi megállóitól is. Belépéskor az új fogadóépületükben elsőként a gombák világába kalauzolják látogatóikat egy kiállítás keretében. A Kistolmácsi-víztározó káprázatos erdei környezetben, Letenye és Bázakerettye között, a vasút végállomásánál található. Változatos és folyamatosan bővülő halállománya – balin, csuka és fogassüllő, keszegfajok, compó és ponty – sok horgász érdeklődését felkelti.
„Akik több napot terveznek tölteni a környéken, azok számára a horgásztó is rendkívül vonzó. A Zalaerdő ezt felismerte, és immár két szálláshelyet is működtetünk itt: az erdei lak a falu határán túl, a horgászlak közvetlenül a vízparton várja a vendégeket. Mindkettő tökéletesen alkalmas a kikapcsolódásra, pihenésre” – tette hozzá az erdészetigazgató.
Facebook
Twitter
Google+
LinkedIn
Print Mail
Print PDF
