0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Méhészek között a Jászság fővárosában

Örömmel indultunk augusztus első szombatján Jászberénybe − ismét mézvásár, méhésztalálkozó, immáron 34. alkalommal. Azok a méhésztársak, akik a Dunántúlról érkeztek, nyugat felől közelítették meg a jászok fővárosát, elképedtek, elszomorodtak: sárga színű, élettelen, térdig érő kukorica- és tenyérnyi fejű, elszáradt napraforgótáblák mindenhol. Tragédia a köbön!

A szokásoknak megfelelően, az Ifjúsági Ház nagytermében remek szakmai előadások várták az érdeklődő méhészeket. Elsőként Dr. Hegedűs Dénes állatorvos, főállású méhész osztotta meg gondolatait a méhcsaládok idén tapasztalt lassabb tavaszi fejlődéséről.

Az okok felsorolásában első helyen állt a tél hiánya, amely azt eredményezte, hogy a lágyszárú növények kiszáradtak, így nektárt, virágport nem adtak.

A méhek fiasításának mértéke átlagos években, ½ NB keretben, januárban 0-2, februárban 3-4, márciusban 6-8, áprilisban pedig 16-20 darab. Idén ennél jóval kevesebb volt a fias keretek száma. 2022-ben a fejlődés elmaradt a szokásostól, a méhészek ügyességén múlott az, hogy a méhcsaládok elérték-e akácra a kellő fejlettséget. A méhegyedeket elöregítette a vontatott tavaszi fejlődés, a nemzedékváltás nem következett be az egészséges arányban, ami a nozéma kialakulásának is kedvezett. Sok méhészetben ezért volt tavasszal nozéma, egyes méhészetekben ez a fertőzés nyár végéig fennállt, amit labor­eredményekkel tudnak igazolni. Nagyon szerencsésen alakult az akácvirágzás, amelyet tavasszal sokan már temettek. Sok helyen jól mézelt a sarjúvirág. Ez a remek mézelés tette lehetővé, hogy hét év után a legjobb akácos évünk legyen az idei. De a nyári legelők nem mézeltek, egyedül a hárs lett elfogadható, a napraforgó szélsőséges eredményeket hozott.

A rendkívüli aszály a következő év esélyeit kétségessé teszi, becslése szerint nagy lesz, akár 40 százalékos is lehet a következő évi téli veszteség.

Ennek oka a jelenlegi virágporhiány – országos átlagban 4-5 kilogramm virágpor hiányzik családonként. Ha jön is csapadék később, nyár végén, az már nem tesz csodát a méhekkel – a július és augusztus kimaradt, és ez tragédia.

A több lábon állás érdekében hogyan lehetne hasznosítani a méhészeti termékeket – erről beszélt Hegyi József méhész, apiterapeuta. „Méhész családban nőttem fel, szeretném minél szélesebb körben ismertté tenni a méhészeti termékek csodálatos hatását” – mondta bevezetőjében. Felhívta a méhészek figyelmét, hogy a mézen kívül más kaptártermékek is léteznek. Tízmillió éve élnek a méhek a földön, ennek alapos oka van. A természetben minden mindennel összhangban áll, egymásrautaltság jellemző, de egyértelmű, hogy fennmaradásuk egyik fő oka a saját védőanyagaik használata.

Az egyéb méhészeti termékek sikerét már gyermekként látta, visszajáró vásárlók elmondásai alapján.

Felhívta a figyelmet, hogy mi, méhészek nem gyógyítunk ezekkel a kaptártermékekkel, hanem segítünk abban, hogy jobb állapotban legyenek az emberek. A méhésztársadalom tagjain is látható, hogy az országos átlagnál jobb egészségi állapotnak örvendenek, a méhészeti termékek állandó fogyasztása mellett ennek nyilván vannak fizikai (szabad levegő) és mentális (az csinálja, amit szeret) okai is. Óriási igény van a lakosság körében az egyéb méhészeti termékekre. Ő kimondottan az immunerősítésre, azaz a betegségek megelőzésére szakosodott. Az előadó egyik jelmondata: „Egy gramm megelőzés felér egy tonna gyógymóddal”. Amellett, hogy ezeket a nagyszerű termékeket fogyasztjuk, soha ne feledjük, hogy „ép testben ép lélek”, azaz a megfelelő pihenésre, szeretteinkre, családunkra figyeljünk oda, mindig tűzzünk ki rövid és hosszú távú célokat, és ebben a felfordult világban ne csak a lesújtó, rossz híreket halljuk meg, hiszen a sok-sok rossz dolog mellett még több örvendetes, előrevivő dolog is történik.

Dr. Rusvai Miklós állatorvos, vírusszakértő a Covid és a méhészet kapcsolatáról tartott érdekes előadást.

Kitért többek között arra, hogy szerencsére a járványhullámok főleg ősszel és télen jelentkeztek, így nem vagy csak kismértékben akadályozták a méhészeket a vándorlásban és a legfőbb termelési szezon alatt szükséges munkálatok elvégzésében.

Így a méztermelésre és a méhészet gazdaságosságára a járvány önmagában nem volt káros hatással. Sőt, a vásározó méhészek beszámolói szerint, érezhetően megnövekedett a mézfogyasztás, a méz iránti igény. Sajnálatos viszont, hogy az ismeretterjesztő és népszerűsítő rendezvények elmaradtak (méhésztalálkozók, Mézes reggeli stb.), ami a közvetlen, személyes információcserét akadályozta. Rusvai doktor szerint mostantól jelentős korlátozó intézkedésekre nem kell számítani, a rendezvényeket idén megtartják, legfeljebb a maszkviselést írják majd elő a további járványhullámok idején.

Horváth Gábor, az OMME vezető szaktanácsadója hasznos tanácsokkal szolgált a méh állatjóléti támogatást megpályázó méhészeknek. Az előadás során elhangzott, hogy a nyertes pályázatok kihirdetése 2022. év végére várható, a nyertes pályázók pedig 2023. április-májusban nyújthatják be első kifizetési kérelmüket.

Szintén elhangzott, hogy a pályázat benyújtása során tett vállalásokat a pályázat időtartama alatt (2022. július 1. és 2024. december 31. között) fenn kell tartani, azaz a méhésznek:

  • a TIR-nyilvántartásban állattartóként kell rendelkeznie a támogatott méhcsaládokkal, és MÁK-ügyfélazonosítóval kell rendelkeznie;
  • eleget kell tennie a méhészetre vonatkozó jogszabályok előírásainak (különös tekintettel a kaptárak jelölésére, vándorlásra);
  • folyamatos OMME-tagsággal kell rendelkeznie;
  • az ellenőrzések során együtt kell működnie az ellen­őrzést végző hatósággal.

A mézvisszahagyással kapcsolatban Horváth Gábor kiemelte: a hatóság tisztában van a méhészeti pörgetés körülményeivel, így az előzetes megbeszélések alapján igyekszik nem a pörgetés napjára, hanem azt követő napokra időzíteni a helyszíni ellenőrzéseket.

A helyszíni ellenőrzés során a „méhészeti munkanapló”-ra (pályázat 7. sz. melléklet), a telephelyre bejelentett méhcsaládok számának és a kaptárak jelölésének ellenőrzésére fordítanak kiemelt figyelmet.

Az előadó továbbá felhívta a figyelmet arra, hogy a pályázat rugalmasan tudja kezelni a rendkívüli helyzeteket, így lehetőséget biztosít a támogatott méhcsaládok adásvételére, továbbá az állattartónak fel nem róható károk, vis maior események bejelentésére. Ezenfelül a pályázat kapcsán vétett hibák néhány esetben nem jelentik a támogatás azonnali megvonását, csupán bizonyos mértékű csökkenését, mint például:

  • mézvisszahagyás elmaradása;
  • hiányos vagy hiányzó méhészeti munkanapló;
  • kifizetési igény benyújtásának elmaradása;
  • ellenőrzés során a vállaltnál kevesebb méhcsalád megléte;
  • pluszpontért vállalt építtető keret használatának mellőzése.

(A pályázattal kapcsolatos elvárásokat a kiírás „3.4.1.1. Műszaki és szakmai elvárások” pontja tartalmazza – a Szerk.)

A vezető szaktanácsadó kifejezetten kiemelte: ha bárkinek kérdése vagy aggálya lenne a pályázattal kapcsolatban, forduljon bizalommal az OMME munkatársaihoz, továbbá ígéretet tett arra, hogy minden fontosabb, a pályázattal kapcsolatos tennivalóról az OMME időben értesíti a tagságot.

Bross Péter, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület elnöke az elmúlt egy év változásainak méhészekre gyakorolt hatásairól beszélt. „A Mézvásárok 34 esztendejének utolsó egy éve több változást hozott életünkben, mint az ezt megelőző 33 év – de sajnos, csak hátrányos változásokat.” Szót ejtett a szűk három hónapra összezsugorodott méztermelési szezonunk utáni aszály és forróság jellemezte betelelés előtti időszak méhésztechnológiai lehetőségeiről, kiemelve, hogy mindent másképp kell csinálnunk, mint ahogyan apáinktól tanultuk vagy tettük eddig. A mézpiacról elmondta, hogy hiába nőttek az uniós méztermelők kiadásai, ezt egyelőre nem követte áremelkedés a nagybani mézpiacon. A harmadik országokból érkező mézek árszintje sem emelkedett, és sajnos kijelenthető, hogy „…sok esetben az unióba érkező mézek árszintje alacsonyabb, mint a legtöbb tagországban a méz előállítási költsége…”.

A közeljövőben ki fog derülni, hogy a méz létfontosságú élelmiszer-e.

Ugyanis ha igen, akkor ára lépést fog tartani a többi alapvető élelmiszer árának emelkedésével, ellenkező esetben viszont, ha a fogyasztók úgy döntenek, hogy nélkülözni tudják az életükben, sajnos marad a régi árszinten – ez rendkívül kedvezőtlen gazdasági helyzetbe sodorhatja az uniós, így a magyar méhészeket. A beporzás viszont létfontosságú szolgáltatás, ezt kihasználva, figyelembe véve kell lobbizni ágazatunkért.

Nagy érdeklődés várta Fazekas Gyula, a Magyar Mézkereskedők és Csomagolók Egyesülete elnökének előadását.

A felfokozott hangulat oka az volt, hogy a szokásos időpontnál sokkal később indult el idén a felvásárlás, mert az új termés kezdetéig ismert csúcsárhoz képest a kezdeti, körülbelül 20 százalékkal alacsonyabb felvásárlási árajánlatok nem igazán kedveztek a termelőknek. Ráadásul akácméz esetében a felvásárlás, a megindulása után nagyjából 40 nappal, augusztus elejére szinte le is állt.

A Mézvásár előtt két-három nappal szinte egységessé vált, hogy a felvásárlók ezen a szinten nem kívánnak több akácmézet vásárolni, és aki árat közölt, az is további 10 százalékkal olcsóbban kíván mézet venni.

Az előadó szerint mind a méhészek, mind a magyar mézet értékesítő exportőrök nehéz helyzetben vannak. A méhészek azért, mert rég nem tapasztalt jó akácméztermés mellett sok méhésznek az elmúlt évek miatt elfogytak az anyagi tartalékai, így joggal várják a korábbi árszinten történő folyamatos felvásárlást. Ráadásul az infláció a termelés költségeit is megemelte, a romló forint, erősödő euró pedig reményeket keltett, hiszen ilyen esetben az exportágazatok értékesítési feltételeinek egyik lába javulni szokott. Az exportőrök pedig azért vannak nehéz helyzetben, mert ebben a felfokozódott termelői hangulatban kellene tudniuk értékesíteni egy éven belül legalább akkora mennyiségű akácmézet, mint az elmúlt két évben összesen. A gyenge évek következtében ezt nagyon nehéz lesz megoldani, mert sok vevő – az elmúlt évek bizonytalan akácmézellátása és az akácméz ára miatt – abbahagyta vagy tervezi abbahagyni ennek a fajtaméznek a csomagolását, forgalmazását.

Minden megtermett méz eladható a piacon, de csak a megfelelő árszinten.

És sajnos, ez a megfelelés nem esik egybe a hazai termelők és a mézexportőrök igényeivel, akik általában a vevők, a nyugat-európai mézkiszerelők, áruházi beszerzők és fogyasztók igényeit közvetítik. Ma még senki sem tudja, milyen árszinten és mikor fog tudni értékesülni az idei akácméztermés. Virágméz esetében a háború ellenére még mindig az ukrán méz az ármeghatározó a piacon, a keleti szomszédunk által kialakított árszintnél csak alig drágábban tudjuk eladni a virágmézünket, attól függetlenül, hogy idehaza az aszály miatt nem lett jó termés, nem mézelt jól a napraforgó. Nagy a bizonytalanság a nemzetközi mézpiacon, ezt a hazai méz termékpálya minden szereplőjének, így a méhészeknek is tudomásul kell venniük.

Forrás: Méhészet