0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Kurta farkú kedvenc – Az ijesztő külső kedves belsőt takar

Minden társállattartónak megvannak az „álom állatai”; olyan fajok, amelyek tartásáról borsos áruk, nagy férőhelyigényük, kényes mivoltuk, vagy éppen extra védettségük miatt le kell mondani. A gyíktartók számára ilyen, többnyire megvalósulatlan álom a kurtafarkú gyík.

Ha jól emlékszem, sajnos a hamar megszűnt Belvárosi Akvárium-Terráriumban találkoztam először kurtafarkú gyíkkal (Tyliqua/Trachydosaurus/ rugosus), még valamikor a nyolcvanas évek legelején. A Belvárosi Akvárium-Terráriumról talán annyit érdemes tudni, hogy az akvaristák és a terraristák valóságos zarándokhelye volt. Egy pincerendszert természethű barlanggá alakítottak, s ennek falába építették bele az igényes, újszerű technikával berendezett akváriumokat és terrá­riumokat.

A létesítmény roppant népszerű volt, ennek ellenére tulajdonosai néhány év után kénytelenek voltak bezárni.

Visszatérve az említett kurtafarkú gyíkra: szép, kifejlett egyed volt, aki naphosszat nyújtózott a melegítőlámpa alatt. Később megtudtam, hogy a nemrég elhunyt kiváló zoológus – akit később volt szerencsém személyesen is megismerni –, Dr. Vojnits András hozta magával egy ausztrál expedícióról. A gyík, miután megszüntették a bemutatót, egy barátomhoz került, ahol még vagy egy évtizedig élt jó egészségben. Nem véletlen, hogy a kurtafarkú gyík lett az egyik kedvencem, szerettem volna tartan is, de sohasem jutottam hozzá. Ám mégsem vagyok elégedetlen – és rögvest azt is elárulom, miért.

Mitől különleges?

Hogy választ adjak a feltett kérdésre, csak rá kell nézni: látszólag „se eleje, se hátulja!”, persze van farka és feje, de első pillantásra tömpe és rövid farka összekeverhető a hasonló formájú fejével. Egyébként a tömzsi farok egyúttal zsír tárolására is szolgál. Aztán testén elhelyezkedő pikkelyek láttán olyan érzetünk támad, mintha egy megelevenedett fenyőtobozzal állnánk szemben.

Lábai rövidek, így némiképp nehézkesen, kígyózva halad.

A nyelve liláskék, ezt különösen akkor mutogatja, ha veszélyben érzi magát – ilyenkor még cefetül sziszeg is, de nem igazán harap, pedig a harapása igen erős. Fogai az állkapocs belső oldalán helyezkednek el, s ha valamiért kitörnek, az sem baj, ugyanis a helyükre új fogak nőnek. A kurtafarkú gyík alapvetően felettébb békés jószág, élőhelyén hagyja magát ide-oda rakosgatni egy-egy jobb felvétel kedvéért. Régebben önálló nembe sorolták, de mára a szakemberek a szkinkek között tartják számon, ezért egyre gyakrabban nevezik kurtafarkú szkinknek.

Eleven utódok

A kurtafarkú gyíkok nem csupán különleges fizimiskájuk miatt érdekesek, hanem életmódjuk miatt is. Ugyanis azon ritka hüllők közé tartoznak, amelyek monogámok, vagy legalábbis csaknem azok! A régebbi szakirodalom szerint, ha a párjától elszakítják, nem keres magának új társat. Ha ez igaz, bizony jelentősen megnehezíti a fogságban történő tenyésztését is.

Ma inkább arról szól a fáma, hogy a gyíkok ugyan nem együtt élnek, de ugyanaz a hím és nőstény évről évre felkeresi egymást a szaporodási időszakban. Ez a kapcsolat akár 14 évig is eltarthat.

Ha megköttetik a frigy, a nőstény közel egy évig tartó vemheség után eleven utódokat hoz világra. Mégpedig jókorákat, 5-6 centimétereseket: egyet, kettőt, olykor hármat. A kicsik szakasztott másai a felnőtteknek, s rögtön önálló életet élnek.

A kurtafarkú gyík Ausztrália déli, középső és keleti, száraz területeit lakja (kivéve a Nagy-Vízválasztó-hegységet), otthon van a félsivatagokban, sőt a sivatagokban is. Nappali életmódot folytat. Mivel élőhelyén nem lehet igazán válogatós, állati és növényi eredetű táplálékot egyaránt fogyaszt. Étlapján szerepelnek rovarok és egyéb ízeltlábúak, valamint csigák, gyökerek, virágok, gyümölcsök. A kurtafarkú gyík egyes populációi színükben különbözhetnek egymástól. A leggyakrabban egyszínű vörösbarna, máskor fehérrel foltozott, de előfordulnak egészen sötétbarna , már-már fekete egyedek is.

Többször találkoztunk

Szerencsére e különleges hüllő élőhelyének egy részén még nem különösebben ritka. Kevés ellensége tudja az „eleven fenyőtobozt” feltörni, mások elijednek a hangos sziszegésétől és a kiöltött liláskék nyelvétől. Ettől függetlenül a kóbor kutyák és macskák, ragadozó madarak, varánuszok időnként vámot szednek belőlük.

Ezek mellett gyíkunknak van egy önveszélyes tulajdonsága is: nagyon szeret az aszfaltúton napozni…

Ezek után már illik elárulnom, miért nem vagyok elégedetlen azzal, hogy még sohasem tartottam otthon kurtafarkú gyíkot. A természetes élőhelyükön többször találkoztam velük, és volt szerencsém hosszasan megfigyelnem őket. Mindig valamely alacsony növény árnyékában, vagy éppen napozva bukkantam rájuk. Láthatóan a déli forróságra is fittyet hánytak. Ha közeledtünk feléjük, nem próbáltak elmenekülni, hanem ahogy már említettem, nyelvöltögetéssel és sziszegéssel jelezték nemtetszésüket. Soha nem próbáltak harapni.

Egy alkalommal még jót is tettünk velük, ugyanis az útmentén talált példányok alapos vizsgálata során kiderült, hogy a hallójáratuk tele van kullanccsal, amelyeket eltávolítottunk. Nem tudom, a gyíkok meddig örülhettek annak, hogy nem keserítik meg ezek az élősködők az életüket, lévén a kullancsok nagyon hamar újra megjelennek. S hiába védi a vérszívóktól vastag pikkelyrétegük, ha a hallójáratuk védtelen.

Terráriumban tartva

Magyarország állatkertjeiben – különleges fizimiskája ellenére – mindig is ritkán tartott vendég volt a kurtafarkú gyík. Igaz, nem a már említett Belvárosi Akvárium-Terráriumban élt példány volt az első hazánkba érkezett egyed.

A második világháború után, vélhetően az ötvenes évek második felében legalább két példányt tartottak a Budapesti Állatkertben.

Ezt bizonyítja egy 1957-es útmutatóban már szereplő fotó, amely két egyedet ábrázol. Azt nem igazán lehet tudni, vajon tartották-e később is az állatkertben, lévén a Pálmaházi Terrárium hol nyitva volt, hol nem, azonban az egykori Madárházból 2010-ben kialakított Ausztrál-házban mind a mai napig megcsodálható néhány egyed. Tudomásom szerint hazai állatkertben jelenleg sehol sem látható.

A kurtafarkú gyík szerencsére hosszú életű faj, a természetben és fogságban egyaránt két évtizedig is elélhet.

Mivel harminc-negyven centiméter hosszú gyíkról van szó, annak ellenére nagy terráriumot igényel, hogy nem különösebben mozgékony. A természetben szeret fűcsomók, sziklák, faágak mellett rejtőzni, természetesen ezt biztosítani kell számukra. A terrárium átlagos hőmérséklete 30, lokálisan 35 C-fok legyen.

Fontos számára a magas hőmérséklet, tehát a talajfűtés és a melegítőlámpa elengedhetetlen.

Ne feledkezzünk meg egy lapos vizes edényről sem! A kurtafarkú gyík egyedül vagy párban érzi jól magát. Ha férőhelye elég nagy, más, hasonló igényű békés fajokkal, például szakállas agámákkal is társítható. Növényi (gyümölcsök, zöldségek stb.) és állati eredetű (tücsök, gyászbogárlárva, csiga és mások) táplálékot egyaránt szívesen fogad. Könnyen megszelídül és kezessé válik. Sajnos ma már nehezen beszerezhető és meglehetősen drága.

Forrás: Kistermelők Lapja