Részletes fotógalériánkat ide kattintva tekintheti meg.
Chikán Alajos annak idején kárpótlásból vette meg az ilinyi téeszmajort. Mivel sosem házasodott meg, és nem születtek gyermekei, kedvező lehetőségnek tűnt, hogy unokaöcsének adja át a gazdaságot, amit akkor állami pályázati támogatás is segített.
Tamás az elnyert fiatal gazda okirattal, közeli hozzátartozóként adó- és illetékmentesen vehette át a vállalkozásban nyilvántartott vagyonelemeket – a földet, épületeket és állatokat –, a nagybátyja pedig meghatározott havi juttatást, előnyugdíjat kapott a nyugdíjkorhatár eléréséig.
Azt mondta: »Rá fogsz jönni, hogy mit adtam át neked és mire tanítottalak« – meséli a 31 éves gazdálkodó. Úgy véli, keresztapjának köszönhetően, nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is megerősödött és hogy erre mekkora szüksége volt, azt különösen a mostani, embert és gazdát próbáló időkben érzi. Az aszály miatt csak a szokásos szénamennyiség felét tudták betakarítani, de ennél is nagyobb kihívásnak érzi a kiszámíthatatlan gazdasági környezetet. „A major átvételekor, 2012-ben sokkal jobban lehetett előre tervezni, most viszont sok minden napokon belül változik, amire nem lehet felkészülni.”
Idén 250 tonna malmi minőségű búzája termett, de mivel az ajánlat nem állt arányban a műtrágya, a vetőmag és a növényvédő szerek drágulásával, úgy döntött, betárolja, mert így jobban fog járni. „Senki sem gondolta volna, hogy aratás után csökkennek a felvásárlási árak! Ezt nem lehet az iskolapadban megtanulni.” A piaci folyamatokról kereskedőktől és hírportálok alapján tájékozódik.
A keresztapja mellett attól az idősebb gazdától, Bárány Jánostól is sokat tanult, akinél a mezőgazdasági technikum alatt gyakornokoskodott. Fontos útravalóként őrizte meg a tőle hallottakat, például azt, hogy a munkát nem kell szégyellni, hogy meg kell tanulni kezelni a stresszt, mert különben felőrölheti az embert. „Amikor átvettem a gazdaságot, rengeteg volt az elmaradt vagy nem szakszerűen elvégzett adminisztráció. Elhanyagolt volt az infrastruktúra, a géppark. Úgy éreztem, sokkal több van a gazdaságban, nincs kellően kihasználva. „Óriási elánnal, ambícióval vetettem bele magamat a munkába, de emiatt számos nézeteltérésünk adódott a nagybátyámmal. Azt mondta: »Lesz még bizonyítási lehetőségem«”.
Ma már nem görcsölöm túl a dolgokat. A gazdafórumon hallottam egy másik gazdálkodótól, Győri Nándortól, hogy amit mi csinálunk, azt nem lehet a „három SZ” – szív, szeretetet és szenvedély – nélkül csinálni. Talán ezeknek köszönhető, hogy felül tudok kerekedni a nehézségeken.”
Apai nagyanyja kettős hasznosítású magyartarkát tartott otthon – óvodás korától szívesen segédkezett a szarvasmarha mellett.
A majorhoz 100 hektár rét, legelő és 130 hektár szántó tartozik, amin őszi búzát, takarmánykukoricát, napraforgót és lucernát termel. Teljes a gépparkja, így az apja földjeit is ő műveli meg. Segítségre csak alkalmilag – egy-egy meghibásodás vagy a nagyobb munkák, például kaszálás idején – szorul. Nehéz elhinni, hogy mindennel egyedül boldogul. Ez részint a kényszernek is köszönhető, ugyanis hiába keresett, nem talált embert a juhok mellé. A korábbi 650-es állományt emiatt kénytelen volt a harmadára csökkenteni, pedig a terület bőven elbírna nagyobb állományt is. Vadhálóval kerítette el az 50 hektáros legelőkertet, és amit lehet, egyszerűsít, gépesít az állatok ellátásában.
Jelenleg is tart egy nagy beruházás, amit 50 százalékos ÁTK-támogatással valósít meg. Felújíttatja az istállót, amely új tetőszerkezetet és nyílászárókat kap, valamint karanténrészleggel bővül. Az összesen 360 négyzetméteres alapterületű épület mellé 450 négyzetméteres új istállót is épít. A fizikai munkát technológiai fejlesztésekkel könnyíti. Válogató karámrendszereket és körmölő kalodát vett, amely „rendkívül hálás a deréknak”. Mobil karámelemeket épít be az elkülönítéshez, önitató rendszert és ellető bokszokat telepít. Az anyák és bárányok elkülönítése régi vágya volt, hogy össze tudja szoktatni őket.
A nagybátyjával annak idején számos mintagazdaságba ellátogattak, és nagyon megragadták a figyelmét a különféle könnyítések. A beruházást április 27-ig kell befejeznie, de ha minden jól halad, erre még idén sor kerül, mivel sikerült jó kivitelező céget találnia.
Az ilinyi földek csak állattartásra alkalmasak, a szántók már a csitári határban találhatók. A juhokkal csak Tamás foglalkozik, de a tavaszi nyírást egy túrkevei brigád végzi. Alapvetően magyar merinót tart, de néhány suffolk és il de france is található az állományban, amelyek meghagyott kereszteződések. Hosszú távú célja, hogy minden tekintetben homogén anyaállományt alakítson ki az egységes árualap érdekében. A bárányeladást húsvétra, Ferragostora, illetve a karácsonyi időszakra időzíti és a berettyóújfalui termelési-értékesítési szövetkezet keretében végzi.
Az elmúlt években nem nő a bárány ára olyan ütemben, ahogyan a költségek emelkednek, de ezt kompenzálja az anyajuh- és újabban az állatjóléti támogatás. Utóbbival kapcsolatban úgy vélekedik, hogy ahol jó állattenyésztés folyik, ott alapvetően biztosítottak az előírt feltételek: a nyalósó, a körömápolás és féregtelenítés.
Tamás két éve nős, tavaly kislánya született, amivel „teljesen új világ kezdődött a számára”. A sok-sok munka mellett igyekszik otthon is helyt állni, odaérni az esti fürdetésre, de ez nem mindig sikerül. A telephely-korszerűsítés mellett a leendő otthonukat is felújítja éppen.
Az építkezés miatt abba a négymilliárd forintos beruházásba sem tud bekapcsolódni, amire a termelési-értékesítési szövetkezet készül. Juhvágóhidat szeretnének építeni Berettyóújfalu térségében, aminek érdekében kötvénykibocsátásba kezdtek. „A gazdának egy személyben jogásznak, ügyintézőnek, gépésznek, menedzsernek és fizikai munkásnak kell lennie – mondja Tamás, aki mindezt nagyon jól bírja, de azért várja már, hogy elő tudja venni a 2023-as naptárt.