0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Vadregényes szelídgesztenye

A nyári gesztenyevirágzás pompája után elérkezett a beteljesülés, az őszi termésérés időszaka a még megmaradt természetközeli szelídgesztenyéseinkben. Mint erdeink őszi színei, legalább annyira változatos ezekben a gesztenyésekben a fák termése. Ez a sokféleség a termés alakjára, színére, felületére, méretére és a termésérés időbeni eloszlására is vonatkozik.

A hagyományos gazdálkodással művelt természetközeli gesztenyeerdeinkben a fajon belüli változatosság miatt szeptember végétől egészen november elejéig elhúzódhat a termésérés időszaka. Így például Nagymaroson a gazdák megkülönböztettek „őszi” és „téli” gesztenyét, az értékesebbnek ítélteket pedig külön névvel is illették: például a „császár” a méretére, a „mahagóni” a színére, a „karácsonyi” a kései érésére utalt.

Fontos különbségnek számított a hullás jellege is, a kupaccsal vagy anélkül hulló termést is külön gyűjtötték, ennek eltarthatósági szempontból volt jelentősége.

A kupacsban hulló termést lényegesen tovább sikerült eltartani, és ez sokat számított az értékesítési időszak elnyújtása szempontjából. A terméshullás jellege meghatározó bélyeg is lehet, hiszen vannak alakváltozatok, amelyek kupaccsal, s vannak, amelyek anélkül potyognak a földre, illetve vegyesen hullók is léteznek. Ahogy a termés, a termést védő burok is változatos, sűrű, kevésbé sűrű vagy ritkább és egészen ritka tüskézettségű, különböző héjvastagságú kupacs védi a termést. A tüskék hossza, elágazása is különböző. A kupacsban jó esetben egy, kettő vagy három mag rejtőzik, ha ennél több, az már nem olyan szerencsés, mert torzul a mag, csökken a mérete. Ennek az érdekes „csomagolásnak”, a kupacsnak az elnevezése is tájegységenként eltér, Nagymaroson sutának hívják.

A magok színe, mérete, alakja pedig igazi divatparádé, a tüzesen fénylő világosbarnától az egészen éjszínű feketébe hajlóig lenyűgöző a színkavalkád.

Az alak a kúpostól a szívesen lekerekítetten át a vállasig változhat. A fényesen tükröződő vagy matt termések felülete lehet mélyen bordázott vagy sima, és e két véglet között valahol. Hagyományosan a piaci értéket a méret mellett e változatos színek, alakok szintén befolyásolják. A feldolgozóipar számára a pucolhatóság, a belső héj betüremkedésének mértéke a fontosabb tulajdonság, ebben is vannak lényeges eltérések. Szaporíthatóság szempontjából pedig a magok eltérő csírázóképessége is fontos válogatási szempont.

Fejszés szelekció

Az ember nagy szerepet játszott gesztenyéseink létrejöttében, több évszázados formálódásában, jelenlegi képének alakulásában. Az emberi beavatkozás következményeire persze van jó és rossz példa is.

A több évszázados hagyományos gazdálkodás, a gondoskodó, szorgos kezek alakították, szépítették, gazdagították gesztenyeállományainkat.

Később, a modern kor „vívmányai”, az örökpanorámás víkendházak, egyéb épületek terjedése gesztenyéseinket sem kímélte, illetve a hatalmas pusztulást előidéző kéregrák betegséget okozó gomba is emberi közreműködéssel került hazai gesztenyéseinkbe (is).

A nagymarosi természetes elterjedésű szelídgesztenye-erdőfoltok mai képének kialakításában a néphagyomány szerint Anjou királyaink, Károly Róbert és Nagy Lajos kertészei mellett Hunyadi Mátyáshoz is kötődő telepítések játszhattak nagy szerepet. Általuk Itáliából, Nápolyból és Firenzéből a legjobbnak ítélt csemeték kerülhettek Nagymarosra, gazdagítva ezzel az amúgy is nagy változatosságú gesztenyeállományokat. E változatok egymásra hatása eredményezte a nagymarosi alakgazdagságot a termést illetően. A helyi gazdák szorgalma, nemzedékről nemzedékre átadott tapasztalata, a különböző szaporítási módok alkalmazása tovább formálta az állományokat. E folyamatot a kedvező környezeti adottságok is segítették, a sajátos mikroklímában évszázadokon át keveredtek a nagy alakgazdaságú ősi és a behozott itáliai fajták, ötvöződtek előnyös tulajdonságaik.

Tehát a fejszés szelekció (a kívánatos termésűt meghagyták, a nem kívánatost kivágták) mellett az oltás útján történő szaporításnak is fontos szerepe volt.

Szentiványi Péter 1951-ben írt beszámolója is a nagymarosi gesztenye kiemelkedő értékét igazolja: „A jövőben a nagymarosi gesztenyére kell a legfőbb súlyt helyeznünk, azt igyekeznünk kell lehetőleg az ország más vidékein is meghonosítanunk…”. Szentiványi Péter szavaival élve, ha csak az említett királyaink idejétől indulunk ki, akkor is „700 éves nemesítésről” beszélhetünk a nagymarosi gesztenyések kapcsán.

A termés szerepe

A természetben madarak, kisemlősök és nagyvadfajok számára kedves eledel a gesztenye. A vadgazdálkodásban is jelentősége lehet, hiszen a vaddisznók, szarvasok táplálékválasztékát bővítheti, ezáltal a szebb trófea kialakulását is elősegítheti. Az ember életében volt idő és voltak helyek, ahol és amikor a gabonát helyettesítette, kenyérfának is nevezték.

Nem is oly régen a nagyobb városok őszi-téli utcái, terei elképzelhetetlenek voltak a sült gesztenye illata nélkül.

Ma is népszerű, különleges csemege, sokféle elkészítési móddal, elő- és főételként, desszertként, italok alapanyagaként kerülhet az asztalra. A feldolgozott gesztenyetermékek iránti társadalmi igény pillanatnyilag kielégítetlen. Ehhez képest azt a jelenséget tapasztalhatjuk napjainkban is, hogy kiváló gesztenyetermő vidékeinken a még meglévő évszázados gesztenyések esnek áldozatul a beépítés, üdülő- és lakóövezetek, egyéb építési igények oltárán.

Remélhetőleg a még megmaradt gesztenyés erdőfoltjaink változatossága nem fakul meg, hanem éppen ellenkezőleg, az új ültetvények mellett emberi segítséggel a természetközeli gesztenyéseink is helyreállíthatók, és a tájrekonstrukciós folyamatok hatására újra betölthetik eredeti, sokfunkciós szerepüket.

Zeller Zoltán

Forrás: Kertészet és Szőlészet