0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. április 17.

A mamutcsontok okozhatják az elefántok vesztét

A növekvő mamutagyar kereskedelem tartja fent az elefántagyar iránti igényeket - tárta november elején a Gerinces Őslénytani Társaság (Society of Vertebrate Paleontology, SVP) elé Andy Huynh, aki az ázsiai illegális vadkereskedelmi hálózatok felgöngyölítésén dolgozik az ENSZ-el és az Interpollal.

Huynh úgy véli, hogy a kiolvadó permafrosztból előkerülő mamut és masztodon tetemekből származó agyarak fenntartják a vevők érdeklődését, aminek a ma is élő elefántok isszák meg a levét – mert belőlük még többet vadásznak le illegálisan. Ezért a természetvédő szakember arra kéri a régészeket, hogy lépjenek fel a fosszilis agyarak kereskedelme ellen, és bontsák fel a kapcsolataikat azokkal a gyűjtőkkel, akik részt vesznek ilyesfajta kereskedelemben – írja a Science.org.

Néhány kutató megkérdőjelezi azt az állítást, hogy az ősi csontok ténylegesen fenntartanák az elefántagyarak iránti keresletet,

de sokan üdvözlik Huynh felhívását. Thomas Holtz, a Marylandi Egyetem paleontológusa szerint ugyan sok tömeges kihalással foglalkozik az SVP, azonban azok a múltban történtek, és figyelmet kell fordítani a jelenkori állatok pusztulására és szenvedésére is, amit az illegális kereskedelem okoz.

Az ázsiai és afrikai elefántoktól származó agyarak akár 3000 dollárt (kb. 1,17 millió forint jelenlegi árfolyamon) is érhetnek kilogrammonként a feketepiacon, elsősorban Délkelet-Ázsiában. Itt főleg a hagyományos orvoslásban használják ezeket, valamint státusz szimbólumnak számító szobrok és csecsebecsék készülnek belőlük. Nagyjából 55 afrikai elefántot ölnek meg naponta az agyaraikért. Azonban a szigorúbb kínai szabályozás miatt 2018 óta egyre nehezebb a legális csontfaragóknak az alapanyagok beszerzése. Ezek sokszor a maffiahálózathoz kapcsolódnak, és a kieső források pótlására a szervezett bűnözők mamutagyart használnak, emelte ki Huynh.

Szerinte a jó pénzt fizetnek Oroszországban a privát agyarvadászoknak azért, hogy a kiolvadó permafrosztban mamutagyarakat keressenek. „A csontváz többi részét pedig vagy megsemmisítik a helyszínen, vagy otthagyják az eróziónak” – tette hozzá.

Egy 2014-es jelentés (melyet Lucy Vigne és Esmond Bradley Martin természetvédők adtak közre) szerint

2002 óta a mamutagyarak kereskedelme a semmiből nőtt ki, és Pekingben az összes eladott agyarból készült tárgy 40 százaléka készült a kihalt állatok csontjából, míg Shanghai-ban pedig közel 70 százalékos lett ez az arány.

Egy frissebb jelentés pedig, melyet az Interpol és az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatala (UNODC) közösen adott ki, azt sugallja: az elefánt- és a mamutagyar továbbra is a vietnámi és kínai piacokra kerül, elsődlegesen orosz szállítókonténerek segítségével, melyekben gyakran kábítószer és fegyver is található.

A fő probléma, hogy a washingtoni egyezmény a veszélyeztetett vadonélő állat- és növényfajok kereskedelméről, azaz a CITES, csak az élő elefántok és rinocéroszok testrészeit figyeli, és a kihalt állatok, mint a mamutok vagy a gyapjas orrszarvúak csontjai, nem esnek a hatálya alá.

„Így a mamutagyar kereskedelem felügyelet nélkül maradt és növekszik… ezt pedig a globális bűnszövetkezetek kihasználják”

– mutatott rá Huynh.

Ez pedig a mai elefántoknak is gond, mert ugyan a mamutcsontok bekerültek a piacra, de az elefántagyar iránti kereslet nem csökkent, sőt, úgy tűnik, hogy növekszik is. Könnyen el lehet adni elefántagyart is mamutnak „álcázva”, ugyanis a kifaragott szobrocskák és gyöngyök esetében már szinte lehetetlen megkülönböztetni őket.

A Carthage Főiskola paleontológusa, Thomas Carr, Huynh mentora pedig hozzátette, hogy még egy ok szól a mamutagyarak kereskedelmének korlátozása mellett: a fosszilis agyarak kereskedelme csökkenti a kutatók számára rendelkezésre álló mamut tetemek számát. Mivel ezeket

a leleteket csak az agyaraikért ássák ki, a test többi része elveszik vagy elpusztítják, így a tudósok nem tudják őket tanulmányozni, és ez végső soron nagy veszteség a tudomány számára.

Huynh szerint ezen a problémán az SVP és a szélesebb paleontológus közösség segíthet azzal, hogy hivatalos állásfoglalást adnak ki, és nyomást gyakorolnak a döntéshozókra és a nemzetközi felügyelő szervezetekre. A tudósoknak nem szabad mintákat vásárolniuk a gátlástalan agyarvadászoktól, akik akár bűnszervezetekkel is kapcsolatban lehetnek.

Jessica Theodor, az SVP leköszönő elnöke, aki a Calgary-i Egyetem paleontológusa elmondta: az SVP az elmúlt évtizedekben több nyilatkozatot adott ki, amelyekben elítéli a tudományos jelentőségű leletek kereskedelmét, mivel azok elvesznek a tudósok számára. Huynh előadása nyomán azonban azt nyilatkozta, hogy a társaság munkacsoportot hoz létre annak kivizsgálására, hogy mit tehet még a mamutagyarak védelme érdekében.

Forrás: science.org