0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 5.

Méhbarát kertek és parkok

Napjainkban egyre többekben merül fel az igény, hogy méhbarát kertet építsen vagy készítsen, mindezt úgy, hogy szép legyen, a lehető legkevesebb gondozást igényelje és amennyire megoldható, legyen vegyszermentes. Szeretnék bemutatni pár olyan növényt, amelyet véleményem szerint be lehet illeszteni egy kertbe, telekre vagy parkba, és így tavasztól őszig mindig lesz olyan növény, amely épp virágzik.

Húsos som (Cornus mas).

Rég elfeledett, igénytelen, őshonos cserje, amellyel erdeinkben még mindig találkozhatunk. Legkorábban virágport adó növényeink egyike, igazi színfoltja lehet kertünknek tavasszal és ősszel.

Virágai még lombfakadás előtt nyílnak. Ültetésének helyét válasszuk ki körültekintően, mert az átültetést nem bírja. A növény maga igénytelen, de termésének íze miatt célszerű napos helyre ültetni. Ha nincs más mód, megél árnyékban is, de termést nem hoz. Kártevője nincs. Ősszel, inkább az ősz második felében szedhető gyümölcse általában piros héjú, de létezik már sárga színű és óriástermésű is (Jolico). Ha valaki lekvárt szeretne készíteni a terméséből, akkor javaslom, hogy több növényt ültessen. Szaporítani félfás dugványokkal lehet. Magassága 2–4 méter.

Fűzfélék (Salix caprea). Több változatuk is elterjedt, díszkertbe, parkokba rendívül jól beilleszthetők, két fajtáját ki is emelném.

A csüngő barkafűz vízigényes évelő növény, tavasszal a lomb megjelenése előtt virágzik, de csüngő ágaival szoliterként ültetve egész évben színfoltja lehet kertünknek.

A kecskefűz (barkafűz) 3–10 méter magasságú fa. Nem különösebben igényes, de vízre és fényre szüksége van. Igen könnyen szaporítható, nevelhető dugványozással, tavaszi virágpora aranyat ér a kaptárban.

Kivi (Actinidia deliciosa). Kúszónövény, támrendszer mellé ültessük, fiatal korában fagyérzékeny, késői fagyok károsíthatják a virágokat. A növény 2-3 éves korára lesz teljesen télálló. Kétlaki, ezért mindenképp vásároljunk termős (Hayward) és porzós (Tomuri) kivit is.

A kivi a lusta kertész növénye, erős támrendszer építése után gondozása gyakorlatilag pofonegyszerű.

Kiültetés után gondoskodjunk arról, hogy a növény függőlegesen felfelé hajtson, ezt meg tudjuk oldani egy kötél vagy vékony bambuszszál segítségével, amelyen a növény fel tud futni a támrendszer magasságába. Ügyeljünk, hogy ne tekeredjen rá, mert csak így kapunk erős tövet. A szakirodalom szerint az első évben függőlegesen hajtson, és eléri a támrendszer magasságát, a második évben már vízszintesen fog hajtani a támrendszeren, majd a harmadik évben virágzik és termést is hoz. Saját tapasztalatom az, hogy az első és második évben éri el a támrendszer magasságát, és csak a következő évben nevel vízszintesen futtatott vesszőket, amelyek 1-2 éven belül virágoznak. Virágzása akácvirágzás közepére-végére esik, a méhek kora reggeltől késő estig járják. A kivit tilos kapálni, mert sekélyen gyökerezik, kártevője hazánkban jelenleg még nincs. Termése utóérő, szeptember végén, október elején leszedve megfelelő körülmények között márciusig is eláll.

A többéves termő kiviket tavasszal célszerű metszeni (elhalt, elfagyott ágakat). A hosszú vesszőket viszont mindenképpen hagyjuk meg, mert azokon lesznek a virágok, illetve termések. Ne úgy metsszük, ahogy a szőlőt, mert akkor a virágzó részeket vágjuk le!

Japán illatos lonc (Lonicera japonica). Aki életteli kerítést szeretne, ahol folyamatosan szenderek, méhek és lepkék repkednek, annak kifejezetten ajánlott a japán illatos lonc. Kúszónövény, 4-5 méteres hajtásokat képes hozni, díszíthetjük vele kerítésünket, pergolánkat. Gondozása nem igényel szakértelmet, napos-félárnyékos helyen érzi igazán jól magát. Metszéssel jól alakítható, remek választás egy méhbarát kertben. Virágai fehérek, sárgák és illatosak, tömeges virágzása június–augusztus hónapra esik.

Piros hóbogyó (Symphoricarpos orbiculatus). Csak úgy zsong virágzáskor, mint amikor egy méhraj akar leülni a faágra. Igénytelen, szárazságtűrő növény, napos-félárnyékos helyen, rézsűk megfogásához, sövénynövénynek vagy szoliternek is kiválóan alkalmas. Magassága legfeljebb 1-1,5 méter. Szaporítása tavasszal vagy ősszel, dugványozással történik.

Kínai kékszakáll (Caryopteris incana). 1-1,2 méteres lombhullató félcserje, manapság egyre több méhész ülteti a méhei közelébe.

Mivel méhészként a virág mennyisége a legfontosabb, ezért én minden tavasszal visszavágom a talajtól 15-20 centire, a levágott szárakat pedig dugványozom félárnyékos, árnyékos helyen, földjét nedvesen tartva. Így 2-3 hónap alatt meggyökeresedik.

A szakirodalom szerint a dugványozást ősszel is el lehet végezni. A növény jól bírja a napot, viszonylag szárazságtűrő, augusztus–szeptemberben a locsolást meghálálja. Ekkor hozza kék, liláskék virágait, amit a méhek tömegesen járnak.

Varjúháj (Sedum spp.). Valamennyi fajtája lágyszárú pozsgás növény, ezért kiválóan alkalmas talajtakarónak szárazabb, naposabb helyekre. Virága fehér, vörös, bordó, rózsaszín, sárga és még sorolhatnám. Vannak talajtakaró fajták és felfelé törő fajták, ezek közül nem ritkák a félméteres magasságot is elérő példányok. Gondozása: tavasszal óvatosan vágjuk le a tavalyi szárakat úgy, hogy az új növényt ne sértsük meg. Szaporítása tavasszal, nyár elején tőosztással történik.

Bízom benne, hogy sikerült kedvet csinálni egy-egy növény beszerzéséhez, ültetéséhez, hozzájárulva ezzel méheink egészségéhez, illetve a környezetünk szebbé tételéhez. Minden méhésznek sikeres, gondoktól mentes telelést kívánok!

Ribai Róbert,
Kisnémedi

Forrás: Méhészet