Húsos som (Cornus mas).
Virágai még lombfakadás előtt nyílnak. Ültetésének helyét válasszuk ki körültekintően, mert az átültetést nem bírja. A növény maga igénytelen, de termésének íze miatt célszerű napos helyre ültetni. Ha nincs más mód, megél árnyékban is, de termést nem hoz. Kártevője nincs. Ősszel, inkább az ősz második felében szedhető gyümölcse általában piros héjú, de létezik már sárga színű és óriástermésű is (Jolico). Ha valaki lekvárt szeretne készíteni a terméséből, akkor javaslom, hogy több növényt ültessen. Szaporítani félfás dugványokkal lehet. Magassága 2–4 méter.
Fűzfélék (Salix caprea). Több változatuk is elterjedt, díszkertbe, parkokba rendívül jól beilleszthetők, két fajtáját ki is emelném.
A kecskefűz (barkafűz) 3–10 méter magasságú fa. Nem különösebben igényes, de vízre és fényre szüksége van. Igen könnyen szaporítható, nevelhető dugványozással, tavaszi virágpora aranyat ér a kaptárban.
Kivi (Actinidia deliciosa). Kúszónövény, támrendszer mellé ültessük, fiatal korában fagyérzékeny, késői fagyok károsíthatják a virágokat. A növény 2-3 éves korára lesz teljesen télálló. Kétlaki, ezért mindenképp vásároljunk termős (Hayward) és porzós (Tomuri) kivit is.
Kiültetés után gondoskodjunk arról, hogy a növény függőlegesen felfelé hajtson, ezt meg tudjuk oldani egy kötél vagy vékony bambuszszál segítségével, amelyen a növény fel tud futni a támrendszer magasságába. Ügyeljünk, hogy ne tekeredjen rá, mert csak így kapunk erős tövet. A szakirodalom szerint az első évben függőlegesen hajtson, és eléri a támrendszer magasságát, a második évben már vízszintesen fog hajtani a támrendszeren, majd a harmadik évben virágzik és termést is hoz. Saját tapasztalatom az, hogy az első és második évben éri el a támrendszer magasságát, és csak a következő évben nevel vízszintesen futtatott vesszőket, amelyek 1-2 éven belül virágoznak. Virágzása akácvirágzás közepére-végére esik, a méhek kora reggeltől késő estig járják. A kivit tilos kapálni, mert sekélyen gyökerezik, kártevője hazánkban jelenleg még nincs. Termése utóérő, szeptember végén, október elején leszedve megfelelő körülmények között márciusig is eláll.
Japán illatos lonc (Lonicera japonica). Aki életteli kerítést szeretne, ahol folyamatosan szenderek, méhek és lepkék repkednek, annak kifejezetten ajánlott a japán illatos lonc. Kúszónövény, 4-5 méteres hajtásokat képes hozni, díszíthetjük vele kerítésünket, pergolánkat. Gondozása nem igényel szakértelmet, napos-félárnyékos helyen érzi igazán jól magát. Metszéssel jól alakítható, remek választás egy méhbarát kertben. Virágai fehérek, sárgák és illatosak, tömeges virágzása június–augusztus hónapra esik.
Piros hóbogyó (Symphoricarpos orbiculatus). Csak úgy zsong virágzáskor, mint amikor egy méhraj akar leülni a faágra. Igénytelen, szárazságtűrő növény, napos-félárnyékos helyen, rézsűk megfogásához, sövénynövénynek vagy szoliternek is kiválóan alkalmas. Magassága legfeljebb 1-1,5 méter. Szaporítása tavasszal vagy ősszel, dugványozással történik.
Kínai kékszakáll (Caryopteris incana). 1-1,2 méteres lombhullató félcserje, manapság egyre több méhész ülteti a méhei közelébe.
A szakirodalom szerint a dugványozást ősszel is el lehet végezni. A növény jól bírja a napot, viszonylag szárazságtűrő, augusztus–szeptemberben a locsolást meghálálja. Ekkor hozza kék, liláskék virágait, amit a méhek tömegesen járnak.
Varjúháj (Sedum spp.). Valamennyi fajtája lágyszárú pozsgás növény, ezért kiválóan alkalmas talajtakarónak szárazabb, naposabb helyekre. Virága fehér, vörös, bordó, rózsaszín, sárga és még sorolhatnám. Vannak talajtakaró fajták és felfelé törő fajták, ezek közül nem ritkák a félméteres magasságot is elérő példányok. Gondozása: tavasszal óvatosan vágjuk le a tavalyi szárakat úgy, hogy az új növényt ne sértsük meg. Szaporítása tavasszal, nyár elején tőosztással történik.
Bízom benne, hogy sikerült kedvet csinálni egy-egy növény beszerzéséhez, ültetéséhez, hozzájárulva ezzel méheink egészségéhez, illetve a környezetünk szebbé tételéhez. Minden méhésznek sikeres, gondoktól mentes telelést kívánok!
Ribai Róbert,
Kisnémedi
