youtube://v/7vhIgEYQ9G4
A hajnali ébredés és autóút után Donátáék megérkeztek a Nógrád megyei településre, ahol Sipos Ádám, a társaság tagja várta őket. A vadászterületre való kimenetelkor jómagam is csatlakoztam a többiekhez, engem kértek fel a suta elejtésére.
Miután felgallyaztunk a lesre Donátával, hosszú várakozás következett, mert bár több őzet is észrevettünk, de addig-addig vártunk, hogy közelebb jöjjenek, míg végül megugrottak előlünk.
A sikertelen vadászatból felocsúdva és kompenzálásképpen, Donátát elvittem Galgamácsára a Bányavölgy Lőtérre, ahol Szabó Zoltán lőtérvezető fogadott minket. Itt egy sörétlövés-gyorstalpaló után – Donáta ekkor fogott életében először fegyvert a kezében – a hölgy kérte a nyúlkorongot, amit teketóriázás nélkül egyből porrá lőtt a stáb és Szabó Zoltán megdöbbenésére – szinte hallani lehetett, ahogy kopognak az állak a földre.
A második alkalommal Diána kegyeibe fogadott minket. Nem túl messze leshelyünktől néhány őz jött ki a tisztásra, köztük az a suta is, amit nem túl nagy távolságból sikerült terítékre hoznom. Az elejtést követően természetesen megadtuk a vad számára a végtisztességet: az utolsó falatot, a sebtöretet, míg az elejtő megkapta a neki járó kalaptöretet.
Bár szerettük volna, de Donáta nem engedett el minket kérdések nélkül, tőlem megtudta, mit jelent számomra a vadászat, Sipos Ádám barátom pedig a vadgazdálkodás fontosságát foglalta össze dióhéjban.
A magam részéről engedjenek meg pár karaktert, hogy kifejtsem véleményemet a videóriportról: szerintem
Külön köszönet Szabó Zoltánnak és Sipos Ádámnak, akik segítettek a film megvalósításában, a stábnak és természetesen Donátának, aki mint mindig, most is állta a sarat, még ha néha megrázó, esetenként felkavaró élményekben is volt része. Mindezek ellenére azt mondta, ha hívjuk, legközelebb is velünk tart. Várjuk szeretettel!