0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 19.

A krónikus rovarölőszer-hatás károsítja a méhek látását

Egy Rachel Parkinson és munkatársai által most közzétett tudományos cikk eddig nem alkalmazott, új vizsgálati módszerekkel gyarapítja a bizonyítékok sorát, hogy a neonikotinoidok hosszabb távon igenis káros hatással vannak a méhek látásán keresztül viselkedésükre, tájékozódásukra.

A gyakorlat és egyes kutatók már a 90-es évektől próbálták igazolni ezeknek az akkor éppen terjedőben lévő rovarölő szereknek a veszélyességét a rovarvilágra, különösen a méhekre. A méhcsaládok gyors állományvesztését, a kaptárelhagyást – mint a növényvédő szerek és keverékeik közvetlen hatását – még mindig csak nehezen fogadja el a növényvédős szakma. Ezeket a vegyületeket jellemzően nagyon alacsony koncentrációban használja a mezőgazdaság, ezért a szabadföldi gyakorlatban használt dózisokkal a toxicitási tesztek általában nem mutatnak heveny méreghatást (alacsony LD50 érték). Ezért is maradhattak évtizedekig forgalomban ezek a veszélyes rovarölő szerek Európában, és vannak használatban még ma is sok unión kívüli országban (és az Egyesült Államokban is).

Amikor fennáll bizonyos agyi funkciók sérülésének gyanúja, a ideggyógyászok egyik fontos tesztje, hogy a betegnek egyenes vonalon kell „egyenesen” lépkednie előre. Korábban, alkoholszonda hiányában, a rendőr is gyakran szólította fel az ittassággal gyanúsított sofőrt ugyanerre. Ebben a cikkben a szerzők először bizonyítják a méhek idegrendszerének olyan jellegű sérülését rovarölő szerek hatására, hogy az érintett méhek képtelenek egyenes vonalban haladni.

„Bemutatjuk, hogy az ismert neonikotinoid, az imidakloprid és a hasonló hatású szulfoxaflór súlyosan károsítja a méhek látás által vezérelt viselkedését. Eredményeink bizonyító erejűek, mivel a megfelelő vizuális információ alapvető fontosságú a repülésben és a tájékozódásban, ezáltal a túlélésben”

– mondja a kutatócsoport vezetője, dr. Rachel Parkinson. Az eredmények egybehangzanak a FAO és a WHO véleményével, amely szervezetek szerint „egyre nő a bizonyítékok száma azzal kapcsolatban, hogy a környezetünk szennyezettsége (neonikotinoid növényvédő szerekkel) káros hatást gyakorol a méhekre és egyéb hasznos rovarokra”.

A rovarok úgynevezett optomotoros (szemek által vezérelt) reflexe veleszületett tulajdonság, amely az egyenes pályán való repülést, illetve haladást irányítja. Szellemes, forgó mozgást végző gömbön (Fic­Trac) videókamerával figyelték a kutatók kipányvázott, sétáló méhek korrigáló mozgását (1. ábra), miközben hirtelen légbefúvásokkal próbálták őket letéríteni a meghatározott szélességű sávon történő egyenes haladásból. Az egészséges reflex utasítja a méh mozgató izmait, hogy mindkét irányból mielőbb visszatérjen a képzeletbeli egyeneshez. A kutatók négy csoport munkásméhhel (22–28 egyeden) végezték el a kísérletet, összehasonlítva az egyes csoportok optomotoros reflexének hatékonyságát. A kísérletet megelőzően minden csoport 1,5 mólos (kb. 50 százalékos) cukorszörpöt kapott ad libitum, öt napon át. A kontrollcsoport tiszta szörpöt kapott, a következő 50 ppb (10−9) imidaklopridot, a harmadik 50 ppb szulfoxaflórt, illetve a negyedik csoport kevert méreganyagot, 25 ppb imidaklopridot és 25 ppb szulfoxaflórt kapott cukorszörpbe keverve.

Az összes kísérleti méh rosszabbul teljesített, ha a haladási sáv keskenyebb, illetve a sebesség lassabb volt. A növényvédő hatóanyagokkal kezelt méhek a kontrolloknál határozottan rosszabbul teljesítettek, 2,4-szer gyakrabban tértek le a pályáról, többször visszafordultak, elvesztették az irányt.

Hasonló eredményeket kaptak az úgynevezett alagúttesztekben is, amikor a kezelt méhek a csalianyag megtalálásában jóval gyakrabban tévesztettek irányt, mint kezeletlen társaik.

Az eredményeket a cikkben igen részletes statisztikai elemzések támasztják alá. A kutatók finom molekuláris technikákkal azt is kimutatták, hogy a kezelt méhek agyában, elsősorban a látólebenyben megszaporodott az elhalt idegsejtek száma, éppen ott, ahol a vizuális ingerek feldolgozása folyik. A méregtelenítésért felelős gének mennyiségét vizsgálva, azok csökkenését tapasztalták. Az eltérések viszonylag kicsik voltak és erősen szóródtak az egyes egyedekben, ezért nem valószínű, hogy ez lenne önmagában a felelős az észlelt hiányos optomotoros reflexért.

„Neonikotinoidok és a szulfoxaflór rovarölő szerek neuronokat ingerelnek a rovarok agyában, amely változás olyan tartós lehet, hogy a lassú regenerálódás nem képes megelőzni a mérgezés tüneteinek jelentkezését. Az általunk észlelt hatások az úgynevezett agyi áthuzalozás (rewiring) jelenségének lehetnek a következményei, azaz az idegsejtek sérülését, degenerációját az agy a vegyszerhatás iránti érzékenység csökkentésével próbálja ellensúlyozni a neuronokban” – mondta dr. Parkinson.

A jövő kutatásairól szólva dr. Parkinson azt mondta: „ahhoz, hogy igazából megértsük e vegyszerek veszélyességét a méhekre, meg kell találnunk a bizonyítékot arra is, hogy a sétáló méheken észlelt jelenség érvényesül a repülő méheken is.

Ebben az esetben kiderülhet, hogy amennyiben a méhek nem tudják ellensúlyozni a méreganyagok okozta agykárosodást, az maradandóan károsíthatja a gyűjtési képességet és a tájékozódást, így a méhek végső soron képtelenné válnak elvégezni a beporzás pótolhatatlan feladatát” (Parkinson RH et al. Chronic exposure to insecticides impairs honeybee optomotor behaviour Insect Neurobiology, 17. Aug. 2022. DOI: 10.3389/finsc.2022.936826).

Forrás: Méhészet