Csü Tong-jü elmondta, hogy a talajok termékenységének a romlása következtében a zöldségek és gyümölcsök vitamin- és tápanyagtartalma sokkal kisebb napjainkban, mint 70 évvel ezelőtt.
Minden egyes gramm talajban akár 50 ezer fajta mikroorganizmus is előfordul, és egyetlen teáskanálnyi talajban több organizmus él, mint ahány ember van a Földön – pedig novemberben a bolygó lélekszáma elérte a 8 milliárdot.
Annak ellenére, hogy a talaj a lábunk alatt hever, a föld alatt nyüzsgő rendkívüli életnek még mindig csak a töredékét azonosították a tudósok. Pedig a mikroszkopikus állatok és mikroorganizmusok felbecsülhetetlenül értékesek. 
A talajban élő lények közül az egyik legkülönlegesebb a giliszta. Annak idején már Darwint is lenyűgözték ezek az állatok. A talajképzésben és a talaj fenntartásában játszott szerepüket megismerve így fogalmazott:
A földhasználat változása, illetve a mezőgazdasági technológia és gépek gyors fejlődése, a népesség és az élelmiszerigény növekedésével társulva óriási nyomás alá helyezte a talajokat. Az intenzív növénytermesztés és más földhasználati módok világszerte kimerítették a talajokat; termelési kapacitásuk csökkent, és ezáltal a képességük is, hogy ki tudják elégíteni a következő generációk szükségleteit.
Az egészséges és jó szerkezetű talaj megtartja a vizet és a tápanyagokat, ezáltal rendelkeznek az élet fenntartásához szükséges alapvető funkciókkal, segítik a gyökérnövekedést. Csakhogy a mezőgazdasági tevékenységgel járó rendszeres bolygatás károsítja a talaj szerkezetét: erodálódik, tömörödik, és nincs idő a regenerálódásra. Ez kihat a talajfunkciókra.
A biológiai sokféleség elengedhetetlen a talaj egészségéhez, több okból is. Elegendő élőlénynek kell lennie a talajban, hogy elhalt társaik maradványait lebontsák és hozzáférhető tápanyaggá alakítsák, a növényi kártevőket és kórokozókat, a gyomokat kordában tartsák, lehetővé téve egészséges növények hatékony termesztését.
Az egészséges talaj sok szén-dioxidot köt meg, ami egyébként a légkörbe kerülne. A talaj a legnagyobb szárazföldi szénnyelő a bolygón, és az egészséges talaj több ezer évig képes raktározni a szenet. Csakhogy egyes becslések szerint a művelésbe vont talajok mostanra eredeti szénkészletük 75 százalékát elveszítették a nem fenntartható gazdálkodási gyakorlatok térnyerése következtében.
Az éghajlatváltozás világszerte jól láthatóan megváltoztatta megváltoztatja a környezetet. A változások egyike, hogy a talajt egyre gyakrabban és egyre nagyobb területen degradálja erózió olyan, a klímaváltozással együtt fokozódó jelenségek miatt, mint az áradások, az aszályok és a viharok. Az erózió szintén hozzájárul ahhoz, hogy a talaj elveszíti képességét kulcsfontosságú funkciói betöltésére.
Halaszthatatlanná vált, hogy a talajt kímélő, sőt regeneráló élelmiszertermelési eljárásokra álljon át az emberiség. Hat érv a talaj egészségét figyelembe vevő művelés mellett:
- Megőrzi és javítja a talaj szerkezetét;
- Javítja a talaj vízmegtartó képességét;
- Egészségesebb és nagyobb hozam betakarítását teszi lehetővé;
- Javul a növények ellenálló képessége betegségekkel és kártevőkkel szemben;
- Fenntartja a biológiai sokféleséget;
- Több szenet köt meg a talaj.
Már jól érzékelhető, hogy a gazdálkodás egyre inkább a fenntartható eljárások irányába tolódik. Már az időjárás változékonysága és szélsőséges jelenségei is ebbe az irányba kényszerítik a termelőket, másrészt az EU által kitűzött célok és a megvalósításukra hozott intézkedések – zöld megállapodás, a regeneratív mezőgazdálkodás kiemelt támogatása – szintén. Teljesen világossá vált, hogy a megszokott gazdálkodási módszerekkel nem lehet többé ugyanolyan eredményeket elérni, mint akár néhány évvel korábban, változtatni kell.
