A Nosema ceranae kisspórás egysejtű, eredetileg az ázsiai mézelő méhen (Apis cerana) fedezték fel, később megállapították, hogy kereszteződött a fertőzés, és a nyugati mézelő méhet (Apis mellifera) is megfertőzte. E felfedezést követően sok vizsgálat igyekezett meghatározni a kórokozó hatását az
A. melliferára. A nozéma a méhcsalád valamennyi egyedét megfertőzheti: a dolgozókat, heréket és az anyát. Első alkalommal a kórokozó hatását csak dolgozóméhekre vizsgálták, annak ellenére, hogy az anya jelentősége az elsődleges.
Habár az anya és a dolgozók genetikai származása ugyanaz, de a dolgozók másként reagálnak a N. ceranae-ra.
Ez azt jelenti, hogy ilyen fiziológiai változások hatással lehetnek az anya egészségére, ami a feromontermelődés változásához, illetve nozémás csendes anyaváltáshoz vezethet, amikor az anya N. ceranae-val fertőződik meg.
(Forrás: Alaux C et al. Pathological effects of the microsporidium Nosema ceranae on honey bee queen physiology (Apis mellifera) Journal of Invertebrate Pathology 2011; 106(3): 380–5. DOI: 10.1016/j.jip.2010.12.005.)
A fiasítás meszesedése „lázat” okoz a méheknélKöztudott, hogy a mézelő méhek (Apis mellifera) magas (megemelt) hőmérsékletet tartanak fenn a fészek belsejében, hogy gyorsítsák a fiasításuk fejlődését, valamint elősegítsék a kórokozókkal szembeni védelmet. A fészek környékén, illetve a fészekben 33–36 °C-os meleg van. SEELEY és munkatársai (2000) bizonyították a fészek megemelt hőmérsékletének kiegészítő védelmi szerepét: a mézelő méhek megemelik a fészek hőmérsékletét, mintegy a család válaszaként a hőre érzékeny Ascosphaera apis gombafertőzésre, vagyis a család „belázasodik”. Ez a válasz még az álcák pusztulása előtt bekövetkezik, ami azt sugallja, hogy a dolgozók érzékelik a fertőzést már a tünetek láthatóvá válása előtt, illetve az álca egyértelmű módon mutatja a kórokozó jelenlétét. Ez a válasz hatásos példája az összetartás evolúciójának e szuperszervezetnél és más élőlényeknél, amelyek képesek „lázasak” lenni. Ezt a megállapítást kísérlettel bizonyították, mégpedig úgy, hogy mesterségesen megfertőzték Ascosphaera apis gombával a méhcsaládot. A fiasítás lépjeinek hőmérsékletét rögzítették kezelés előtt, alatt és után. A kezelés előtti időszakban, az első tíz napon nem etették a méhcsaládot, majd a következő öt napon szirupot adtak nekik. A kezelés alatti időszakban két napon keresztül olyan cukoroldattal etették őket, amely mumifikálódott álcákat tartalmazott, ily módon fertőzték meg a méhcsaládot. A kezelés utáni időszakban a méhcsaládokat nem etették sziruppal, a kísérlet harminc napig tartott. A hőmérséklet a fiasításos kereteken jelentősen magasabb volt a kezelés ideje alatt, mint annak kezdete előtt, de nem volt jelentősebb különbség a kezelés előtti és utáni hőmérsékletek között. Az Ascosphaera apis gomba hőérzékeny, a szaporodáshoz és a fertőzéshez alacsonyabb hőmérsékletet igényel a fiasításban. A gomba jelenlétére válaszként a méhek a repülőizmaik mozgatásával növelik a fiasításban a hőmérsékletet. A tanulmány szerzői úgy gondolják, hogy a méhek ily módon védekeznek az álcák megbetegedése ellen. Látható, hogy a méhek időben érzékelik a fertőzést, és megkezdik a védekezést már az előtt, hogy tünetek jelentkeznének, habár nincs kizárva a lehetősége annak, hogy az álcák jelzik valamiképpen a gombafertőzést. Mindenesetre a méhek időben érzékelik a fertőzést, ami kiváltja náluk a megfelelő „lázas” választ. (Forrás: Starks PT, Blackie CA, Seeley T Fever in honeybee colonies, Naturwissenschaften 2000; 87: 229–231. DOI: 10.1007/s001140050709.) |
A Srpski pčelarban megjelent írásokat Kővágó Károly adta közre
Facebook
Twitter
Google+
LinkedIn
Print Mail
Print PDF
