A kiváló szakember 1943-ban született Örkényben, 1966-ban szerzett mezőgépész diplomát a Műegyetemen. A Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézetben kezdte pályafutását, elsősorban a talajművelés gépesítésében folytatott szántóföldi vizsgálatokat, kutatási, fejlesztési tevékenységet tudományos munkatársi, főmunkatársi, majd intézeti osztályvezetői beosztásban.
A mezőgépész oktatást, az új tanszék keretében továbbra is nagy ambícióval szervezte és végezte, amíg betegsége engedte. Munkásságával megtartotta, egyben magasabb színvonalra is emelte a mezőgépészeti oktatás, kutatás és fejlesztés rangját. Kiváló mérnökök kerültek ki „szárnyai” alól, közülük többen, szakmai tudásuknak köszönhetően külföldön is megállták helyüket. Sokan mentorukat, példaképüket tisztelhetik személyében.
Életcéljának tekintette mezőgazdaságunk gépesítésének modernizálását, a hazai mezőgazdasági gépgyártás előtérbe helyezését, szorgalmazta és támogatta a gyártók innovációs tevékenységét. A hazai agrárműszaki konferenciák mellett európai és tengerentúli rendezvényeken is számos előadást tartott. Hírét vitte a magyar mezőgépészet sikereinek és elismerést szerzett fejlesztési eredményeinek. Kiváló kapcsolatokat ápolt számos hazai és külföldi egyetemmel, kutató intézettel, szakmai szövetséggel, az itthoni nagy integrátorokkal, és szinte az összes hazai, valamint jó néhány neves külföldi mezőgazdasági gépgyártóval egyaránt.
Fontos volt számára a társadalmi szerepvállalás is. Tagja volt többek között a Gépipari Tudományos Egyesület Mezőgépipari Szakosztályának, a Mezőgépgyártók Országos Szövetségének, valamint az MTA Agrár- és Bioműszaki Tudományos Bizottságának, amelyben Dimény Imre elnöksége idején ellátta a titkári teendőket. Aktív részese volt a hazai szántóversenyek szervezésének. Több éven át irányította a Magyar Szántóverseny Szövetség munkáját, és meghatározó alakja volt a Szántó Világszövetségnek is.
Számtalan oklevél, díj és érem birtokosa, mindegyiket szakmai tudásával, agilis munkájával és pozitív szemléletével érdemelte ki. 2018-ban az Agrárgépészet kategóriában az Év Agrárembere győztese volt, idén pedig szülővárosa díszpolgára lett.
A szakmailag felkészült és elhivatott szakember számtalan szakcikk, tudományos dolgozat és szakkönyv megírásával gazdagította a magyar és nemzetközi agrárműszaki publikációk körét, így átadva elméleti tudását és gyakorlati tapasztalatait a jövő generációjának. Az egyik legutóbbi munkáját „A talajművelőgép választás és üzemeltetés kézikönyve” címmel kifejezetten a gazdáknak, mezőgazdasági vállalkozóknak szánta, 50 éves munkásságára alapozva.
Mindemellett mindig tisztelettel fordult embertársai felé, minden körülmények között emberséges maradt, vidám természetű színes egyéniség, kiváló kolléga és sokaknak jó barátja volt. Büszke volt gyermekeire és unokáira, szerette a zenét, éltetője volt a sport és az utazás.
Prof. Dr. Jóri J. István nagy űrt hagy maga után. Munkatársai, tanítványai, barátai és tisztelői emlékét megőrzik.
Nyugodjon békében!