0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 19.

Juniorjaink nemzetközi sikerei

Remek nemzetközi versenyidényt zártak a távlovas juniorok, őket kérdeztük az 2022. évről s a következő évi terveikről.

Török Karolinától megtudtuk, hogy ez volt az eddigi legeredményesebb éve, ugyanakkor a távlovaglást továbbra is hobbinak szeretné tekinteni; Szösz Csenge a téli pihenő előtti utolsó nemzetközi versenyéről mesélt, ahol második helyezést ért el; Bartos Petra elmondta, hogy idén kezdte meg a minősülését nemzetközi mezőnyben és mindhárom versenyén első lett; Márkus Rozina pedig idén érte el a nemzetközi versenyzéshez előírt korhatárt, és ő is egyből dobogós helyeken kezdett. Többüknek is célja a jövő évi junior világbajnokság Franciaországban.

Saját elmondása szerint mindössze egy elvárással kezdte az idei versenyszezont Török Karolina: „szeretném jól érezni magamat”. És ezt teljes mértékben sikerült is megvalósítania, ugyanis ilyen jó évet versenyzés szempontjából még nem zárt, mondta november közepén. „Fontos első lépés volt a tudatosulás bennem, hogy a távlovaglást szeretném megtartani hobbinak, amit nem szeretnék elveszíteni azáltal, hogy túl komolyan veszem a versenyzést”, fogalmazott, arra utalva, hogy utóbbi esetben az esetleges csalódások miatt elmehetett volna a kedve a lovaglástól.

Mindezt úgy valósította meg, hogy tavasztól kezdve sokat lovagolt szép környezetben, jó kapcsolatot tartott fenn mind a három, általa lovagolt lóval, a versenyeket pedig jó hangulatban csinálta végig anélkül, hogy túlságosan beleélte volna magát a versenyszituációba.

„Pozitívan gondolok vissza a versenyek minden mozzanatára, mert az édesapámmal folytatott csapatmunka összehangoltabb és sikeresebb formában bontakozott ki. Miután az összes versenyszámomat sikeresen tudtam befejezni, úgy érzem, ez volt az eddigi legeredményesebb évem. Mazsola Úrral megcsináltuk Solton a CEIYJ* 100 km-t, így megszereztük a minősítést a továbblépéshez. Barnit egy régebbi komoly sérülés után lassan hoztuk vissza a versenyzésbe, a legrövidebb távoktól indulva építettük fel és juttattuk el őt is egy sikeres CEIYJ* 100 km-es versenyhez. Nagyon büszke vagyok mindkét lóra, mert sokat komolyodtak a két vagy három évvel ezelőtti önmagukhoz képest. Nagy élmény volt számomra az is, hogy az általunk tenyésztett és idomított négyéves lovat, Gigantikust (aki egy póni) elhoztuk beavató versenyeire (40 km), amiket inkább több mint kevesebb rosszasággal, de sikeresen zárt.

Kifejezetten örülök, hogy részese lehetek a kis rakoncátlan ló fejlődésének, amit az elkövetkezendőkben is igyekszem majd fenntartani.

Jövőre is hasonló hozzáállással szeretnék versenyezni, prioritásnak meghagyva az aktuális kedvemet és a lovak egészségét. Összefoglalva tehát, sok tapasztalattal és tudással lettem gazdagabb ebben az évben, nagyszerű emlékek fűznek a 2022-es szezonhoz, amiért köszönettel tartozok a lovaknak és mindenkinek, aki ebben az évben a távlovaglásban valamilyen formában részt vett: versenyzőtársaimnak, a segítőknek, hivatalos személyeknek, szervezőknek. Továbbá elképesztően hálás vagyok a szüleimnek, akik a versenyzést lehetővé teszik számomra” – zárta gondolatait Török Karolina.

Olaszországban zárta az idényt dr. Fekete Patrícia

Október utolsó hétvégéjén az olaszországi Travagliatóban rendezett versenyen abban a reményben vett részt dr. Fekete Patrícia Fiesta Armor AA nevű anglo-arab kancájával, hogy sikerül megcsinálni a ló még hiányzó CEI 100 kilométerét.

„Fiesta fiatal, 2015-ös ló, szeretnék vele minősülni a 2023-as fiatal lovak világbajnokságára. Mivel idén láttuk, hogy mire kell a lovat felkészíteni, ezért esett a választás erre a nagy létszámú olasz versenyre, ami egyben a lombard bajnokság is volt. A pálya sík, de a szokásos köves-murvás beton, még az autópálya-felhajtó körforgalma is a részét képezte. A hűtőhely és az állatorvosi kapu is betonon volt, nem beszélve az egész verseny alatt harsogó zenéről. Annak ellenére, hogy Fiesta az utolsó körön a hetedik kilométernél elvesztette patkóját, és 16 kilométeren át mezítláb közlekedett a segítőpontig, ahol sikerült megpatkolnunk, végül a tizedik helyen teljesítettük 17,41 km/h átlagtempóval a három körből álló, 102 kilométeres versenyt” – idézte fel Patrícia, hozzátéve, hogy jó évzárás volt ez csapatuknak, az EnduRanchnak.

Szösz Csenge és csapata számára a szezon utolsó megmérettetése az októberben megrendezett nemzetközi verseny volt a szlovákiai Somorján (Šamorín), ahol Shagya Athos nevű lovával állt rajthoz junior 120 kilométeres távon.

„Az első 95 kilométert Bartos Petrával és egy lengyel versenytársunkkal együtt tettük meg azonos tempóval és hasonló orvosi idővel.

Azonban lovamnál, Athosnál a harmadik kör után jelentkezett egy enyhe holtpont, emiatt az orvosi vizsgálaton lemaradtunk versenytársainktól. A végső 25 kilométeres kört egyedül teljesítettük, ahol sikerült megelőznünk lengyel ellenfelünket, így végül 16,97 km/h átlagsebességgel a második helyen sikerült befutnunk”, emlékezett vissza Csenge. Lovaik jelenleg a téli pihenőjüket töltik, egyelőre a 2023-as versenyszezonra a terveiket még nem tűzték ki, de valószínűleg a nemzetközi versenyek lesznek főszerepben, és Boróka nevű kancájukat is szeretnék visszahozni az aktív versenyzésbe a nemzetközi porondra, mondta.

Egészségesen és sikeresen zárta a 2022-es szezont Bartos Petra is, aki idén kezdte meg a minősülését nemzetközi mezőnyben Behdi Gidrán Sólya nevű lovával. Két sikeres 100 kilométer után egy 120 kilométeres versenyt is teljesítettek együtt Somorján, nem is akárhogyan, hanem mindegyiket első helyezettként.

„Hálás vagyok a lovamnak, akit egész évben készítettem és kiválóan dolgozott velem otthon és a versenyeken is, nagyszerű eredményekkel.

Köszönöm a szüleimnek, csapatomnak, akik végig támogattak, főleg apukámnak, aki egyben az edzőm is, hogy segített ilyen jól felkészülni ezekre a versenyekre”, mondta Petra. Jövőre szeretné sikeresen teljesíteni a következő 120 kilométert, és minősülni a Franciaországban rendezendő 2023-as junior világbajnokságra. „Remélem, több junior társam is eljut majd”, tette hozzá. Eközben Petra az itthoni versenyekre is szeretne eljutni, és egy fiatal lónak megkezdeni a minősülését.

Márkus Rozina tavaly még az ob-fordulókra koncentrált, idén viszont betöltötte a 14. életévét, így a nemzetközi versenyek kerültek előtérbe. Első 100 kilométeres versenyét márciusban, csapata évkezdő versenyén teljesítette Somorján, és a sikeres téli felkészítésnek, lova jó formájának köszönhetően másodikként ért célba. „Nagy élmény volt és boldogság, hogy sikerült, meg tudtuk csinálni, és éreztem, hogy itt már nincs megállás, és már készültem is a további versenyekre.

Nyáron volt a soron következő megmérettetés a Solton rendezett nemzetközi versenyen.

Itt is 100 kilométert lovagoltam, és az első helyet sikerült megszereznem. A táv elején egy nagyon jó junior csapat lovagolt együtt, viszont a végére már teljesen egyedül maradtam, ami nem könnyítette meg a dolgunkat a nyári hőségben. Lovam, Lodiji tökéletesen vette az akadályokat és szépen le is orvosizott. Két sikeresen teljesített 100 kilométer után indulhattam az első 120 kilométeres versenyszámban, ez is Somorján, az X-Bionic lovaskomplexumban volt. Nagy volt az izgalom a futam előtt, mert ez már az egyik minősülő táv a jövő évi junior világbajnokságra. Ez a verseny egészen tempósra sikeredett. Itt is a dobogó legfelső fokára tudtam állni. Lodiji mindegyik versenyen kitűnő eredményekkel ment körbe, és az idei év összes versenyét (520 km) sikeresen teljesítette, amiért hihetetlenül büszke vagyok erre a csodakancára”, dicsérte lovát Rozina. Ő is folytatja a nemzetközi versenyzést jövőre, és minél több helyre szeretne eljutni.

„Terveimben szerepel, hogy a franciaországi junior vb-n részt vegyek, de ez még olyan messze van, és annyi minden történhet, hogy még nem merem beleélni magam.

Addig is tapasztalatokat gyűjtök, tanulok, és próbálgatom lovamat, hogy egyáltalán meg tudjuk-e állni helyünket egy ilyen rangos eseményen”, fogalmazott. Az idén Margaux nevű fiatal lova is megszerezte minősülését CEI versenyekre, így a 2023-as versenyszezonban vele is teljesíteni szeretné az első 100 kilométert, bízva benne, hogy ő is remek társ tud lenni hosszútávú versenyeken. „Ahogy minden évben, úgy az idei évi eredményeimben, felkészülésemben is nagyon sokat segített csapatom, az EnduRanch; nagynéném, Feketéné Wachtler Katalin; unokatestvérem, Fekete Patrícia; és természetesen a szüleim, akiknek nagyon hálás vagyok mindenért”, hangsúlyozta Márkus Rozina.

Forrás: Pegazus