Normal
0
21
false
false
false
HUA céltudatos vadgazdálkodás a nagy uradalmakban a XVIII. század második felében, illetve a XIX. században jött létre. A magyar uradalmak főként cseh, morva és német területekről érkező hivatásos vadászszemélyzetet alkalmaztak, akiknek a vadállomány őrzése mellett a káros vadfajok irtása volt a feladatuk. A ragadozók, dúvadak gyérítésére lőpénzt vezettek be, melynek ellenében a hivatásos vadászoknak kötelessége volt a rendszeres ragadozógyérítés. Ennek köszönhetően tudott azoknak a vadfajoknak az állománya növekedni, amelyet védeni, fejleszteni kívánt az uradalom.
A nappal aktív görbecsőrűeket, valamint a kifejezetten kártékonynak számító tollas dúvadat, mint a szarkát, szajkót, varjút, úgynevezett „uhuzással” kerítették puskavégre, amit egyfajta lesvadászati módszernek is tekinthetünk. Az említett uhut vagy fülesbaglyot a vadászok segítőtársnak befogták, és csali szerepet betöltve, egy fához kötötték. A baglyot legalább méteres, T-alakú fára kiültették, és jó kétméteres szíjjal odakötözték, hogy a „csalitárs” akár a földre is le tudjon szállni. A bagolytól sörétlövésnyi távolságra (maximum 50 méter) egy földbe süllyesztett kunyhót építettek, amelynek széles lőrése kiemelkedett a föld szintjéből. Így lehetőséget teremtettek arra, hogy a bagolynak ne essen bántódása a lövésektől, valamint a vadászok tiszta légtérbe tudtak lövést tenni azokra a madarakra, amelyek megtámadták az uhut.
Az uhulest a vadászok tavasztól őszig alkalmazták, ám a leghatékonyabb időszak a ragadozó madarak vonulásának ideje volt, ami augusztus közepétől november végégig tartott.
Még ennél is régebben, mielőtt még a tűzfegyverek elterjedtek volna, betanított ragadozó madarakat használtak dúvadgyérítés céljából. A vadász ült madarával az uhulesben, és onnét engedte el kezéről társát a betolakodó varjakra.
Ennél is régebben a bagoly nagyon népszerű állatnak számított, és sokoldalú jelentéssel bírt – emiatt látható különféle képzőművészeti alkotásokon.
Érdekes párhuzam lehet, hogy az alkotásokon fellelhető, ábrázolt bagolyszimbólumok mögött éppen egy olyan vadászati mód állhat, amely napjainkban ismeretlen. Esetleg az öregebb vadászgeneráció számára ismert az uhuzás műuhuval, de élő állattal már ők sem nagyon vadásztak.
