Odaadó munka, egészséges szőlő

A Hanyvári család jubileumot ünnepel az idén: kereken negyven esztendeje foglalkoznak szőlészettel.

– Édesapám, Hanyvári Péter növényvédő üzemmérnök alapította a vállalkozást egy társával, bár igazából csak később, 1989-ben vált borászattá – idézte fel a kezdeteket Hanyvári Ákos. – Folyamatosan fejlődtünk. Sok éven át béreltünk egy pincehelyiséget Fertőrákoson, ott készítettük a borokat. Később sikerült megvásárolni egy épületet Balf és Fertőrákos között, Fertő­présháznál, amit kibővítettünk egy pincével.

Jelenleg 11 hektáron gazdálkodunk, aminek közel felén Kékfrankost termesztünk. Amellett Cabernet sauvignon, Zweigelt, Merlot van a repertoárunkban, illetve a fehérek közül Zöld veltelini és Irsai Olivér. Utóbbit két éve telepítettük egy új területre, úgyhogy még nincs belőle borunk. Alig várjuk, hogy az az ültetvény is termőre forduljon és új borral bővíthessük a kínálatunkat. Mint látszik, nagyrészt vörösboraink vannak, és készítünk rozét is.

A Hanyvári-pincészet filozófiája egyszerű: jó szőlőből jó borokat készíteni. Ehhez nem kevés munkára van szükség – de az eredmények önmagukért beszélnek.

– A metszéstől a szüretig minden munkafázist szakértelemmel, odafigyeléssel, mi magunk végzünk, a növényvédelemmel együtt. Boraink minőségének a záloga, hogy kizárólag a saját területeinkről származó szőlőt dolgozzuk fel, és csakis a teljesen érett, ép és egészséges termés kerül palackba.

A vörösborok erjesztésében a hagyományos nyitott hordós eljárást alkalmazzuk, a fehéreknél és rozéknál irányított, hűtött fajélesztős erjesztést. Ezt a bor gyümölcsössége, frissessége miatt tarjtuk fontosnak.

– Azonban a jó borhoz ennél több kell – mondja Hanyvári Ákos. – Becsületes, odaadó munkára, s nem győzöm hangsúlyozni, kiváló minőségű alapanyagra, azaz egészséges szőlőfürtökre van szükség. Ez az alap, és ez már a szőlőben eldől. Emiatt fontos nekünk és ezért tartjuk jónak, ha akár kézzel, akár géppel, de saját maga végez az ember minden munkálatot. Csak akkor tudja folyamatosan megfigyelni az ültetvényt, és tud akkor beavatkozni, amikor szükségesnek látja.

Csak így lehet elérni, hogy mindig kiváló minőséget tudjunk értékesíteni.

Családi gazdaságunk 2014 óta foglalkozik borkereskedéssel, Sopronban saját üzletet nyitottunk. A palackozott borok mellett folyóbort is értékesítünk, és az utóbbi két évben már szőlőlét is, kétféle kiszerelésben. Ezeket finomszűréssel készítjük és pasztörizáljuk, hogy tartósítószerre ne legyen szükség. Hogy mi a kedvencem? Azt tudom mondani, hogy borászként számomra az összes borom kedves, tulajdonképpen mind a kedvencem. Persze, azért akadnak kedvenc(ebb) fajták, és azokra próbálok jobban koncentrálni. Sopron „zászlósbora” a Kékfrankos, és én is csodálatos fajtának tartom.

A Kékfrankos az utóbbi években egyre népszerűbbé vált. Eltérő talajadottságok mellett is megbízhatóan terem, és erőteljes terméskorlátozás mellett a kissé hűvösebb – például a soproni – klíma sem válik kárára. Ásványi anyagokban gazdag talajon és löszön is képes minőségi bort adni, sok helyen még homokon is megterem.

Alkalmas új kishordós érlelésre, bár a hagyományosan fél-egy évet tradicionális nagyhordóban töltő bor a magyar „kékfrankos-etalon”. Mindkét stílusnak vannak követői és barátai a hazai borfogyasztók között.

Sopront a kékfrankos fővárosának tartják, erre utal a 2005-ben útjára indított Kékfrankos Nyár rendezvénysorozat neve is. Sopronban közel 1200 hektáron termesztik, amivel a világ legnagyobb egybefüggő kékfrankos ültetvényének tartják. Mi is Kékfrankost termelünk a legnagyobb területen.

„Multifunkcionális” fajta: bora önmagában is nagyon jó, rozéban pedig különösen megmutatkozik pikánsan gyümölcsös ízvilága. Nem kétséges, hogy rá kell alapozni a borvidék jövőjét – úgy, hogy mellette persze más borokra, természetesen fehérre is szükség van a széles kínálat érdekében.

Szerencsésnek tekinti, hogy a városban és környékén jól működik a borvidéki összefogás. Jócskán van mit kínálni a közös csomagokban, hiszen a hagyományok rendkívül gazdagok, jelentős múltra tekintenek vissza. Sopron környékén jóval a rómaiak megjelenése előtt telepítették az első szőlőtőkéket, még kelta törzsek. Ezzel vette kezdetét az évezredeken átívelő, megannyi legendával átszőtt történet.

Sopronban nem véletlenül alakult úgy, hogy a „pincesor” a középkori városmag alatt húzódik. A viharos évszázadok során a poncichterek bölcsen úgy gondolták, hogy a városfalon belül nagyobb biztonságban tudhatják értékes portékájukat.

Aki mostanában a Soproni borvidékre látogat, abban a szerencsés helyzetben találja magát, hogy a város históriás kötetének legfrissebb fejezetében izgalmas cselekménybe csöppen, ugyanis sorra fedi fel új és rég elfeledett értékeit a borvidék. Az ültetvényeken a poncichter-hagyományokat tiszteletben tartva, az egykori szőlő- és babtermesztő elődök nyomában járva szüntelen munkálkodnak a borászok. A feketéllő szőlőfürtök ősszel útra kelnek a rendszerint családi házak alatt megbúvó évszázados pincékbe, hogy borrá érjenek.

– A borút egyesület, a hegyközség és több más civil szervezet is azon dolgoznak, hogy megfelelő marketingtámogatással minél vonzóbbá tegyük Sopront, a város programjait, borászatát, borait. Minden évben több jeles rendezvényt szerveznek ennek érdekében. Kiemelkedő szerepet tölt be közülük a Bornapok, a Szüreti napok, illetve az újdonságnak számító, de máris népszerű Borzsongás, ami ugyancsak a gasztronómiát és a borokat hivatott népszerűsíteni.

Ezt pedig jövőt megalapozó dolognak tartom – fogalmaz Hanyvári Ákos.