0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Saru Zsolttal az utánpótlásról

Az NLSF Program keretein belül indított fogathajtás utánpótlás munka­csoport egyik tagjával, Saru Zsolttal beszélgettem – az egyik olyan edzővel, akinek a legtöbb tanítványa vagy menedzseltje indult az idei, Kisbér-Ászáron megrendezett utánpótlás Európa-bajnokságon.

Honnan indult a fogathajtó pályafutásod, és merre tartasz ma?

A lovakhoz gyerekkorom óta vonzódtam; 1990-ben, 16 éves koromban indultam először háromszámos versenyben. Eleinte B kategóriás kisebb szintű versenyeken voltam segédhajtó, közben barátomtól, Varga Zoltántól kaptam lovakat, melyekkel el tudtam indulni egy-egy B-s versenyen, majd 2004 körül a Jakab Tibor nyújtotta lehetőségnek köszönhetően, az ő istállójában már napi szinten dolgozhattam lovakkal.

Foglalkozásomat tekintve tűzoltó vagyok, úgyhogy elég sok szabadidővel rendelkezem, a szolgálat mellett két napot tudtam a lovakkal dolgozni.

Tibinél nagyon nagy képességű lipicai lovak voltak, velük végigjártam a szamárlétrát, voltam megyei bajnok, a régióban pedig harmadik. Akkoriban olyan volt a felkerülési rendszer, hogy ha valaki a régióban harmadik helyet tudott szerezni, akkor automatikusan válthatott B kategóriáról A kategóriára, ezt mi is megtettük. Ezt követően kisebb-nagyobb részsikereket sikerült elérni, főleg díjhajtásban és maratonhajtásban. Aztán a 2008-as válság idején ez megszakadt. Később Varga Péterrel lett egy közös istállónk, lovak betanításával foglalkoztunk. 2011-ben Nagy Ferencnél, Szlovákiában kezdtem el hajtani hat-hét éven keresztül, aztán hazajöttem és vittük tovább az istállót. Közben Jámbor Vilmossal indultam világbajnokságokon segédhajtóként. 2018-ban, amikor az első vb volt Jámbor Viliéknél Magyarországon, a kisebbik fiam – akkor volt 14 éves – egy évvel az Eb előtt elkezdett pónifogatot hajtani. Indult az Eb-n és csapatban ezüstérmes lett gyermek kategóriában.

A következő évben én póni kettes fogattal indultam a vb-n, ahol sokkal többet vártam magamtól, be kellett látnom, hogy talán jobb lesz, ha a versenyzést inkább befejezem.

Döntésemben az is közrejátszott, hogy ha én versenyzem, akkor a fiam egy kicsit háttérbe szorul, mert egyszerre kétfelé nagyon nehéz figyelni és nem utolsósorban az anyagi lehetőségeink is végesek. Úgyhogy a vb után már csak Danira összpontosítottunk. Két évet póni kettes fogattal versenyzett, az idei Eb-n pedig póni egyes fogattal indult, egy kezdő lóval. Véleményem szerint jó eredményt ért el, egyéni tizedik volt a junior póni egyes kategóriában, ami szerintem az egyik legmagasabb szintű volt az Eb-n. A fiam mellett több tanítványom is van, közülük a legrégebbi Karsai Sándor, aki szintén gyermekként kezdte és jelenleg felnőtt póni egyes fogatot hajt. Három éve segítek Szabó Rolandnak, aki kétszer vett részt világbajnokságon, vele magyar bajnokságot sikerült nyernünk. Jelenleg is van egy istállónk, ahol fogatlovak kiképzésével foglalkozunk.

A Kisbér-Ászáron augusztusban rendezett utánpótlás Európa-bajnokságon te voltál az egyik olyan edző, akinek a legtöbb tanítványa, illetve menedzseltje vett részt. Hogyan értékeled a 2022-es évet a tanítványaiddal, és hogy jutottál el arra a szintre, hogy ilyen foglalkoztatott és eredményes edzővé, szakemberré válj a fogathajtó sportban? Kikkel dolgozol?

A hozzám tartozó gyerekek a már említett fiam, Saru Dani; az unokahúgom, Saru Zoé (ő nem vett részt az Eb-n, csak a válogatón); illetve szoktam segíteni Nagy Vanesszának, ő is gyermek kategóriában indult az Eb-n, és 2021 nyara óta Szotyori Nagy Márkkal kezdtem el dolgozni, ő teljesen a nulláról kezdte.

Itt szeretném megemlíteni, hogy teljesen alaptalanul kezdték őt ki a közösségi médiában, megkérdőjelezve az Eb-szereplését.

Két gyerek között lehetett választani, hogy kik lehessenek az egyéni Eb-résztvevők, az egyik Zoé volt, a másik Márk. Végül Márk hozzáállása és fejlődése alapján Tóth Tamás szövetségi kapitánnyal közösen úgy döntöttünk, hogy ő lesz az, aki egyéni indulóként részt vehet az Eb-n.

Az Európa-bajnokságot úgy értékelem, hogy ezek a gyerekek erejükön felül teljesítettek. Ha azt nézzük, hogy a legrosszabb díjhajtás 57 pont volt, hogy irreális körülmények közt, szakadó esőben végigmentek a maratonon, hogy a legrosszabb akadályhajtás 11-12 pont volt, azt kell mondjam, a felnőttek sem tudnak nagyon jobb eredményeket elérni. A hab a tortán, hogy csapat-bronzérmet szereztek és két aranyérmesünk is lett, ami mindent elárul a teljesítményről. Minden gyerek maximálisan szerepelt. Az én tanítványaim közül Vanessza volt az, aki a legjobb eredményt érte el, egyéniben lett ötödik. Ezeket a jó eredményeket elsősorban a tehetségüknek köszönhetjük, emellett a felnőttek, szülők, szponzorok a Lovassport Szövetséggel az élen mindenben segítették a felkészülésüket.

Természetesen az edzők munkája is benne van, hiszen a gyerekeknél még a napi munkában az edző készíti elő a lovat, kevés olyan gyerek van, aki magának oda tudja hajtani.

Három hónap távlatában hogyan látod a kisbér-ászári fogathajtó Európa-bajnokságot?

Ahogy említettem már, kihoztuk belőle a maximumot, a szövetségi kapitány nagyon jó döntéseket hozott. Maga a helyszín, a szervezés világszínvonalú volt, Magyarország egyik, ha nem a legjobb helyszíne a fogathajtásra. Egy helyen van minden, a szervezők maximálisan kielégítették a gyerekek igényeit, jó programokat szerveztek. Jártam egy-két nagy versenyen, vb-n, Eb-n, de bármelyiknek a rendezésével felvette a versenyt.

Felkérést kaptál a Magyar Lovas­sport Szövetség NLSF Programján belül indult fogathajtás-utánpótlás munkacsoportban való részvételre. Hogy látod ezt a területet, mik a feladatok, a kihívások, milyen elvárások vannak az utánpótlás felé?

Amikor elkezdtük a programot, hároméves ciklust terveztünk. 2024-ben lesz ismét Eb a gyerekeknek, amely a 2025-ös póni-vb-re való felkészülés egyik állomása lenne, ahol azok a gyerekek, akik ebben a programban részt vesznek, már a felnőtt csapat tagjaiként tudnának eredményesen szerepelni.

A másik cél pedig 2024-ben hasonló eredményt elérni, mint ami volt 2022-ben, erre a jövő évben készülünk fel.

Szeretnénk csapattal kiutazni Svédországba, ahol a következő kontinensviadalt tartják. A program jelentős részét Jámbor Vili vitte, az ő ötletei alapján kezdtük el a munkát. Meg is tartottuk az első edzőtábort, Pille- Riin Roosileht, Rimarcsik Zsolt és Jámbor Vilmos tartott előadásokat, rendkívül intenzíven; az első nap például reggel nyolckor kezdtük és még este nyolckor is ott ültek a gyerekek és hallgatták az előadásokat. (Erről a Pegazus decemberi számának 22–23. oldalán írunk bővebben – a szerk.)

Három gyereket lóval hívtunk az edzőtáborra, mert még nem nagyon ismertük a felszerelésüket, lovaikat. Négyen lettünk tagjai a munkacsoportnak, Jámbor Vilmos, Rimarcsik Zsolt, Tóth Tamás és én. Az én feladatom a szervezés, a rendelkezésre álló összegek igazságos elosztása. Huszonegy gyerek adta le a pályázatát erre a programra, amelyből az első edzőtáborunkban tizenheten vettek részt.

A legfőbb célunk, hogy a gyerekeket képezzük, olyan szintre hozzuk, ahol nemzetközi versenyen eredményesen tudnak szerepelni.

Erre van többféle elképzelésünk, gondolkozunk egy mentorprogramban, ami azt jelentené, hogy kiküldenénk a gyerekeket egy-két hétre neves istállókba, például Hollandiába Boyd Exellhez vagy IJsbrand Chardonhoz, ahol tanulni tudnának. Láthatnák az edzéseket, felkészülésüket a versenyekre, esetleg elmehetnének velük egy nagy versenyre, ahol bepillantást nyerhetnének a kulisszák mögé, hogyan készülnek a világ legjobbjai. 2023 januárjától már lóval történő edzéseket tervezünk, illetve meghatároznánk, hogy hány versenyen vesznek részt a gyerekek. Azt szeretnénk, hogy ha egy gyerek valahol elindul, akkor legyen csapatvezetője. A programban részt vevő fiatal hajtókat az első versenyek után választjuk ki. Első körben tíz főben gondolkodtunk, de ez még képlékeny.

Mik a jövőbeli terveid edzőként, menedzserként, versenyzőként és apaként?

Három helyen vagyok állandó edző. Márk továbbra is gyermek kategóriában megy, ugyanazzal a fogattal, ami volt.

Zoéval lesz a legtöbb munka, őt kell magasabb szintre felhozni, junior póni egyessel fog indulni, azzal a lóval, amivel Dani az előző Eb-n jól szerepelt.

A harmadik tanítványom Dani, aki korosztályt vált és póni kettes fogattal fog versenyezni. Vásároltunk egy rutinos fogatot neki, az a tervünk, hogy idén megkezdi a felnőttek között a versenyzést, és ha netalántán olyan szintig el tudunk jutni, akkor a hollandiai vb-n Magyarországot képviselve megpróbálnánk vele elindulni, de nem minden áron, csak akkor, ha megfelelő szinten lesz.

Bár lennének lehetőségeim, de eldöntöttem, hogy versenyezni nem szeretnék. Aki dolgozott már edzőként fogattal, az tudja, hogy három fogattal egy versenyen eléggé megterhelő. Maradok inkább edző és menedzser.

Forrás: Pegazus