0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. április 20.

Hovawartok akcióban

Az idei év mozgalmas volt hovawartos berkekben, ugyanis Tápiószent­mártonban november 4–6. között rendezték meg a hovawart munkakutya-­világbajnokságot. A versenyen több szakágban indultak a versenyzők, az obedience ágazatban a profi engedelmességi szinten lévő egyedeket értékelték, az FH különböző szintjein a nyomkövető kutyákat, az IGP-ben pedig a nyomkövetésben, engedelmességben és őrző-védő tulajdonságaiban is magas szinten képzett egyedeket bírálták.

Békési Dórával beszélgettem a versenyről, aki Pusztai Pandur Spirit „Speedy” nevű kutyájával először indult versenyen, és az esemény szervezésében, lebonyolításában is segített.

A hovawartok évente részt vesznek munkakutya-világbajnokságon, amit a Nemzetközi Hovawart Szövetség (IHF) valamelyik tagországa rendez. Az IHF célja a fajtagondozás, ezen belül is kiemelten fontos számukra a fajta munkaképességének megőrzése. Az ebben zajló munkának az eredményességét a munkakutya-versenyeken lehet legjobban lemérni. A magyarországi rendezvény különlegessége volt, hogy többféle versenyszámban lehetett indulni.

Általában a nyomkövetés, valamint a három ágazatú IGP és az engedelmességi feladatokból álló obedience világbajnokságokat külön időpontokban rendezik, de hazánkban mindezt egy verseny keretében láthatta az érdeklődő közönség.

A verseny szervezése fél évvel ezelőtt kezdődött, és mint minden nemzetközi rendezvénynél, itt is sok munkát igényelt. Ebben a versenyben fontos az időbeosztás, hisz a nyomkövető kutyák meghatározott időpontban lefektetett és hűlt nyomot dolgoznak ki. Tehát mindenkinek tudnia kellett, mikor, hol van rá szükség, vagy hol kell jelen lennie. Békési Dórának versenyzőként pluszban be kellett építenie a saját időbeosztását is, hogy jókor legyen jó helyen.

A verseny ágazatairól pár szót érdemes ejteni, hogy aki még nem volt ilyen eseményen, az is tudja, miről van szó. Az obedience-nél a kutya engedelmességi és ügyességi gyakorlatokat hajt végre – a lehető legpontosabban. A bírók pontozzák a gyakorlatokat, a győztes a legmagasabb pontszámot kapott versenyző lesz. OB1-től OB3-ig többféle szint van.

Az IGP háromágazatos, itt nyomkövetésben, engedelmességben és őrző-védő fela­datokban kell megmutatnia a kutyának tudását – persze a kutyavezetővel együtt. Itt is három szinten lehet indulni – az IGP3 a legmagasabb.

Ez a legösszetettebb ágazat, itt a kutya minden képessége megmérettetik. A bírók ebben az esetben is pontszámokban mérik a teljesített feladatokat, 100 pont a maximum, és végül a legmagasabb pontszámot elérő páros lesz a győztes.

A nyomkövetésnél a kutyák szaglóérzékét tesztelik, ez az egyik legnehezebb ágazat, hiszen itt van a legkevesebb ráhatása a kutyavezetőnek a munkára. A legmagasabb szinten több órával korábban idegen személy által fektetett, egy másik idegen által „összejárkált” (ezt hivatalosan zavarónyomnak nevezik) több töréses nyomot kell a kutyának kidolgoznia, és a tárgyakat (7 db) rajta megtalálnia. Ezt két egymást követő napon, két nyomon is meg kell tennie, és csak akkor lehet esélye a győzelemre, ha mindkettő sikerül – lehetőleg minél magasabb pontszámot elérve (a maximális pontszám 100, és minimum 70-et kell elérni ahhoz, hogy sikeres vizsgáról beszéljünk). A kutyavezető nem ismeri sem a nyom alakját, sem azt, hogy a tárgyak hol helyezkednek el rajta, illetve hogy hol fut keresztül a zavaró nyom, így teljes mértékben a kutyája orrára van utalva. Idén volt lehetőség a kezdőbbeknek is a versenyzésre, alacsonyabb szinteken is indulhattak a lelkes hovawartosok.

A hovawart

Már a középkorban ismert német fajta. Eredetileg a házat, tanyát őrizte, neve is erre utal (hova = tanya, udvar; wart = őr, őrző). Tervezett tenyésztése a XX. században kezdődött: Bertram König és fia, Kurt Friedrich König kezdett tenyészkönyvet vezetni, és lefektették a tenyészcélt is. Egy olyan mindenes kutyát akartak kitenyészteni, amely jó házőrző, éber, de barátságos a családtagokkal, az idegenekkel viszont bizalmatlan, igazi őrző-védő. Munkájuk sikereként 1937-ben a hovawart önálló fajta lett, hivatalos elismerést kapott. 1955-ben vált az FCI által nemzetközileg elismert fajtává, 1964-ben pedig a fajtát hivatalosan a munkakutya-­kategóriába sorolták. ’73-tól munkavizsgára kötelezett a fajta, ezzel is rögzítve munkakutya jellemzőit.

1984-ben megalakult a nemzetközi fajtaegyesület (IHF – Internationale Hova­wart-­Federation), amelynek célja a világ hovawarttenyésztőinek, -tulajdonosainak összefogása, rendezvények szervezése. Magyarországra a ’80-as években kerültek hovawartok, ekkor kezdődött a tenyésztés. 1999-ben alakult meg a Magyarországi Hovawart Ebtenyésztők Országos Egyesülete, mely az idei világbajnokságot rendezte.

Külleme: A hovawart erőteljes, középnagy, enyhén nyújtott testű, lógófülű, hosszúszőrű munkakutya. Három színváltozatban fordul elő, a leggyakoribb a fekete-cser rajzos, második a szőke, a legritkább az egyszínű fekete. Az erős, hosszú szőr kissé hullámos és a test alakját követi, kevés aljszőrzettel. Hosszabb a szőrzet a mellkas és a has alján, az elülső lábak és a combok hátulsó felületén, a füleken és a farkon. Fülei háromszög alakúak, jól szőrözöttek. Farka csánk alá ér, hosszabb szőrrel fedett, zászlós.

A hovawart minden jármódban vonalon mozog, és térölelő mozgású. Az ügetés jól nyújtott, a hátulsó lábak tolóereje nagy.

Marmagasság: kanoknál: 63-70 cm, szukáknál: 58-65 cm.

Dórit arról kérdeztem, hogyan csöppent ebbe a világba, és persze miért éppen hovawarttal versenyez, amely fajta nem tipikus résztvevője a versenyeknek; jóval kevésbé ismert a versenypályákon, mint a német juhász, vagy a belga malinois. Mint kifejtette, már régóta ez a fajta dobogtatja meg a szívét – nemrég elpusztult idős kutyája is hovawart keverék volt. Mellé vett társnak egy fajtatiszta hovit, és úgy gondolta, vele már dolgozni is fog, mert érdekelte a kutyakiképzés világa. Sajnos ez az álma nem jött össze, mert a kutya nem volt alkalmas versenyzésre.

A tanulságot levonta, legközelebb csak olyan tenyésztőtől vesz kutyát, ahol bizonyítottan erős munkaalkalmassági tulajdonsággal rendelkezik a vérvonal. Így jutott el Speedy tenyésztőjéhez, Pálné Tóth Erikához.

Vele kezdettől úgy készült, hogy versenyeken szeretne majd részt venni. Speedy anyja egy jó temperamentumú, lelkes, dolgozni akaró hovi, így Dóri nagyon örült, hogy tőle lesz a kiskutyája, akivel 3 hónapos kora óta tréningezik, és úgy tűnik, nem hiába. Idén volt hároméves, és a mostani világbajnokságon IGP1-es szinten megnyerte a versenyt. Ez volt az első komoly megmérettetésük. Pedig a felkészülést néhány dolog hátráltatta, így úgy érezte, lehetett volna sokkal alaposabban is készülni. A versenyen ez annyiban látszott meg, hogy az utolsó versenyszámban, az őrző-védő munka során kutyája már eléggé kifáradt mentálisan, így az összpontosítás hiánya itt-ott meglátszott a feladat teljesítésekor. De összességében elégedett az eredménnyel, és persze már készülnek is a következő versenyre, illetve szeretne magasabb szintre lépni, hogy tartsák a családi hagyományokat – mivel Speedy anyja, Lótusz a legmagasabb nyomkövető kategóriában (IGP FH) harmadik lett Erikával, a Pusztai Pandur kennel tulajdonosával. Nem mellesleg kennelének másik kutyájával, Quick-kel Erika megnyerte a világbajnokságot nyomkövetésben, így mindketten felállhattak a dobogóra. (Quick testvére, Quattro pedig az IGP3 szinten lett világbajnok, ami hatalmas siker.)

Amikor arról kérdezem, hogy kinek ajánlaná a hovawartot, Dóri kiemeli a fajta munkakészségét, illetve hogy a fajta ideális családi kutyának.

Túlkapásoktól mentes, küllemében is, viselkedésben is, így ugyan nem specialista egyik sportban sem (mint például agilityben a border collie, vagy őrző-védő sportban a malinois), de mindegyikben becsülettel helyt tud állni.

Egészséges fajta, nincs kifejezetten fajtaspecifikus betegsége, továbbá elmondható, a jó tenyésztő arra is ügyel, hogy ez így is maradjon. Arra viszont figyelni kell, hogy megfelelő mennyiségű foglalkozásra szüksége van ahhoz, hogy szépen beilleszkedjen a családba, kell a hozzáértő nevelés, oktatás, szocializáció. Aki nem tudja, vagy nem akarja ezt biztosítani a kutyának, az inkább ne a hovawartot válassza. Akinek viszont egy belevaló társra van szüksége, aki, ha kell, házat őriz, vagy épp munkakutya-világbajnokságot nyer nyomkövetésben, az bátran vegyen maga mellé egy jó családból származó hovawartot, nem fogja megbánni!

Forrás: Kistermelők Lapja