A Norvég Kutatási Tanács által támogatott kísérletet egyúttal jó példának szánják az ágazatközi együttműködésre, ráadásul négy olyan innovációs projekt egyike, amelyek célja, hogy csökkentsék a norvég állattartás ökológiai lábnyomát.
Hilde Schøyen, a Fiskå Mølle projektmenedzsere szerint Norvégiát a lehető legnagyobb arányban kellene saját termelésű élelmiszerrel ellátni, és az ország rendelkezik annyi biomasszával, hogy nyersanyagimportőrből élelmiszer-exportőrré váljon. A zöld átmenet együttműködést igényel az ágazatok között.
Ráadásul nemcsak a kagylók izomzata, hanem még a héjuk is felhasználható a koncentrált takarmányokban, mivel a héjat elsősorban kalcium-karbonát alkotja. Márpedig napjainkban az a koncentrátumokban alkalmazott elsődleges kalciumforrás. A norvég kutatók a kagylóra alapozott takarmányozástól a baromfi étvágyának a javulását, gyorsabb növekedését, jobb takarmányhasznosítását várják, sőt, a húsminőség javulását is. Várakozásaikat alátámasztják a Dániában végzett sertéskísérletek: azokban a kagylófehérje ugyanolyan jónak vagy még jobbnak bizonyult, mint a halliszt.
A Svédországban végzett tojótyúkkísérletek szintén azt mutatták, hogy a tyúkok ugyanolyan jól vagy jobban teljesítenek, ha a szóját és a hallisztet kagylófehérjével helyettesítik.
A közleményben arra nem tértek ki, hogy a kagylófehérje takarmányként való etetésétől „halszagúvá” válnak-e a haszonállatok.
