0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. április 17.

A tatai Esterházy-pezsgő nyomdokain

Nehezen tudjuk elképzelni, hogyan élt, tevékenykedett és gondolkodott a múltban egy magyar arisztokrata család. A történelemkönyvekben főként háborúkról, esetleg vadászatokról, bálokról olvashatunk, pedig a gazdaság irányítása, ahogy ma mondanánk, a stratégia kidolgozása és megvalósítása is az ő kezükben volt.

Ők mérték fel a piaci igényeket, külföldi tapasztalataik alapján próbálták korszerűsíteni a termelést, irányították és finanszírozták a beruházásokat. Minderre az Esterházy család több generációja talán a legjobb példa. Ebből egy apró mozzanat csupán az Esterházy-pezsgő fél évszázados tündöklése, mégis érdemes végigkövetni kalandos történetét.

Tatán 1765-ben fejeződött be az Esterházy-kastély építése, mely napjainkban felújítva a város egyik büszkesége és turisztikai látványossága. A családfő nem sokat tétlenkedett, rögtön nekilátott a közelben egy gazdasági épület felépítésének is, tervezésére pedig a kor egyik elismert építészét, Fellner Jakabot kérte fel. Így hamarosan elkészült a klasszicizáló, késő barokk stílusban megálmodott, többfunkciós épület.

Az épületbe lépve egy 500 négyzetméteres, boltíves, hatalmas terembe jutunk.

A reprezentatív helyiség munkavégzésre és szórakozásra egyaránt alkalmas, s története során mindkét feladatának derekasan megfelelt. A terem fölötti háromszintes padláson terményraktár volt, az épület alatt pedig egy 1500 négyzetméteres, italtárolásra alkalmas pincerendszer készült. Az épület környezete is említésre méltó, közvetlen szomszédságában az 1700-as évek végén kialakított Angolkert található, és a 19. században a közelben volt Tata nevezetes lóversenypályája. Napjainkban az Angolkert mellett az olimpiai edzőtábor működik, melynek területe hajdanán szintén a park része volt.

Az épületben először egy sör- és szeszgyár kezdte meg működését, aztán száz év múltán a helyén egy vendéglő nyílt, ugyanis az akkor elkészült Budapest–Bécs vasútvonal sínpárja az épülettől nem messze haladt el, és a Tata-Tóváros vasútállomást is ott építették fel. Az állomástól gyönyörű fasorral szegélyezett út vezetett a vendéglőig. A létesítmény Hattyúligeti vendéglő néven vált közismertté. Vonzerejét növelte, hogy a lehetőséget kihasználva hangulatos báltermet alakítottak ki, így rendezvényeknek is helyszínt kínálhattak.

A vendéglő az első világháború végéig üzemelt.

A 20. század hozta el az épület igazi fénykorát: 1905-ben Esterházy Ferenc pezsgőüzemet létesített az épületben. Mivel az Esterházy nevet minden egyes palackon feltüntették, csakis a legjobb minőség kerülhetett beléjük. Ezt a pezsgőmester, Hubert Emil szavatolta, akit Esterházy Champagne-ból, a Moёt & Chandon pezsgőpincészetből csábított Tatára. A technológia adott volt, mindenben szigorúan a francia előírásokhoz ragaszkodtak. A derék pezsgőmester meghálálta a bizalmat, haláláig a lehető legmagasabb szinten végezte a rábízott munkát. Így nem csoda, hogy az Esterházy pezsgő hamarosan népszerűvé vált belföldön és külföldön egyaránt.

Az alapanyag a grófi uradalmi szőlőkből származott. A minőség szempontjából nyilván meghatározó volt, hogy a nagy mennyiségből gondos válogatással ki lehetett választani a pezsgőalapbornak leginkább alkalmas tételeket. A gépek, berendezések mindegyike Franciaországból érkezett, s a kor legmagasabb technológiai szintjét képviselte.

A kiváló klímájú pincében 800 hektoliter bor tárolására alkalmas fahordók sorakoztak, és közel 200 ezer palack nyerspezsgő érlelésére volt alkalmas.

A fennmaradt adatok alapján már az alapítást követő évtizedben évente 50-60 ezer palackot értékesítettek, sőt, az első világháborúban, 1917-ben már a 80 ezret is meghaladta a forgalomba hozott Esterházy-pezsgő mennyisége. Ez már elérte a termelési kapacitás maximumát, pedig az áraik 20-30%-kal magasabbak voltak, mint a versenytársaké. Így a korabeli dokumentumok alapján új rendeléseket nem tudtak vállalni. Néhány év alatt a háború ellenére elnyerte a fogyasztók tetszését a tatai pezsgő, és hajlandók voltak érte a szokásosnál mélyebben a zsebükbe nyúlni.

A fajták többségének elnevezése ma is megállná a helyét, a legnagyobb mennyiségben értékesített két fajta Lakodalmas és Áldomás néven került forgalomba. Persze a valódi vonzerőt nem a fantázianév jelentette, hanem a büszke felirat a gyártóról: Gróf Esterházy Ferenc uradalmi pezsgőgyára.

Uradalmi pezsgőgyár

A későbbi évtizedek számszerű eredményeiről nem sokat tudunk, de kétségtelen, hogy fennállásáig hazánk vezető pezsgői közé tartozott az Esterházy.

Aztán jött a második világháború, a tulajdonosok pedig nem várták meg, míg a front Magyarországra ér, 1945-ben befejezték a termelést, és a család meg sem állt Ausztráliáig.

A kommunizmus évtizedeiben az épület lepusztult. Nem volt igazi gazdája, nem tudtak mit kezdeni ezzel az egykor büszke komplexummal, mint ahogy a többi hasonló társával sem. Így az egyre inkább omladozó falak között sok mindennel próbálkoztak. A legbizarrabb ötlet egy hűtőház létesítése volt a bálteremben. Az egyetlen használható résznek a pince tűnt, de az ászokhordók hamar tönkrementek, a tárolóteret cementhordók építésével próbálták biztosítani. Így a kúria jobb híján felvásárlópincévé vált.

A rendszerváltás sem sokat változtatott ezen a siralmas helyzeten, sőt bonyolította a dolgot, hogy a tulajdonjog is egyre jobban felaprózódott.

A bálterem ismét ragyog

A fordulópont az ezredfordulón jött el. A jelenlegi tulajdonos, a Séra család megvásárolta a pincét azzal a céllal, hogy borászati tevékenység kezdődhessen benne. Nekiláttak az épület rendbetételének, kezdetben csak állagmegőrzésre gondolhattak.

Hamarosan kiderült, hogy a többi tulajdonos nem ragaszkodik a részéhez, így a teljes tulajdonrészt megszerezhették.

Ez több évig tartott, és addig ki kellett gondolni, hogy hogyan lehet életet lehelni a szebb napokat megélt egykori pezsgőgyárba.

A pezsgőkészítés szerepelt ugyan a családi tervek között, de nyilvánvaló volt, hogy az Esterházy név használata nem jöhet szóba, márpedig e nélkül nehéz piacot találni egy új pezsgőnek. Némi fejtörés után úgy döntöttek, hogy rendezvényszervezéssel indítják vállalkozásukat, amihez első lépésként elfogadhatóvá kellett tenni az épületet. A romeltakarításhoz hosszú évekre volt szükség, végül 2015-re elérkezett a várva várt pillanat, amikor az első vendégeket köszönthették. A patinás helyszínen a mai napig az esküvők szervezésére helyezik a hangsúlyt, a fiatalok szívesen mondják ki egymásnak a boldogító igent az Esterházyak házában. Mert a házasságkötés helyben is megtörténhet, így a násznépnek nem kell utazgatnia az anyakönyvvezetőtől a lakodalmas házig.

A város is felismerte ezt a lehetőséget vonzereje fokozására, és ha az épület felújítását nem is tudja finanszírozni, a népszerűsítésében oroszlánrészt vállal.

Méltón a régi hagyományokhoz

Időközben sikerült a pezsgőkészítés múltjáról is emlékeket szerezni. Némi keresgélés során előkerült egy eredeti palack Esterházy-pezsgő, néhány címke, használati eszközök, ám a legértékesebb relikvia meglepetésként érkezett. Az egykori pezsgőmester, Hubert Emil egyik leszármazottja kereste meg a mai tulajdonosokat azzal az ötlettel, hogy szeretné, ha dédapja hagyatéka visszakerülne a pezsgőgyárba. A kis ládában őrzött emléktárgyak közül a legizgalmasabb egy marketingcélú fotósorozat, ami egyebek között bemutatja a pezsgőkészítés munkafázisait. A hölgy a ládát a Séra családnak ajándékozta, a nevezetes emlékek ma vitrinben láthatók.

Terveik szerint az esküvők mellett a pezsgőnek is egyre nagyobb szerep jut a jövőben. Napjainkban pezsgőkóstolókat szerveznek egy hangulatos teremben. A program keretében a vendégek bejárják a pincét, megnézik az emlékeket, az installációkat, valamint megismerkedhetnek a pezsgőkészítéssel is, végül a kóstoló zárja a programot.

Séra Mihály rutinos borászként belevágott a nagy kalandba, az eredeti helyszínen újra pezsgőt készít.

A kúria mellett szőlőt telepített, hogy a vendégek végigkísérhessék a pezsgő életét a szőlőtőkéktől egészen addig, míg poharukba kerül a frissen gyöngyöző ital. Az alapbor másik része egy közeli szőlősgazda, Maller Zsolt Kocson művelt ültetvényéből származik.

A Séra család valódi pezsgőmanufaktúrát hozott létre, gépek nélkül, kézi munkával készítik terméküket. Nincs mennyiségi kényszer, csak a minőség dominál, így egész fürtös feldolgozással, csupán 50%-os lényeredékkel készítik az alapbort. Jelenleg a kísérletezés szakaszánál tartanak, ezért kizárólag fajtatiszta pezsgőket készítenek. A pezsgőtételek tavasszal kerülnek a pincébe, és két-három évig érlelődnek. Ezután a rázóállványokon kizárólag kézzel rázzák a palackokat, majd a fagyasztás következik, végül a kézi degorzsálás.

Kereskedelmi forgalomba még nem kerül a pezsgőjük, a nagy lépés a közeljövőben várható.

Addig csak a helybe érkező vendégek győződhetnek meg arról, hogy Tatán ma is kiváló pezsgő készül. Esterházy Ferenc és Hubert Emil bizonyára örülne, hogy míves munkájuk méltó követőkre talált.

Végezetül nem is lehetne méltóbb módon boldog új esztendőt kívánni minden kedves olvasónak, mint hogy egy gyönyörű gondolatsort idézek a százéves kiadványból a pezsgőről: „Egy pohár habzó élet, amely végig bizsereg a lelkünkön, amikor lehajtjuk. És mintha rózsaszínű felhő borulna a világra! Minden szebb, minden ragyogóbb, minden tisztább! Az öröm önzetlenebb, a vigasság igazabb, a lélek nemesebb, a szerelem édesebb lesz általa. És a gond, bú, keserűség és harag a sarokba búvik, mint a jól idomított eb. Az emberiség jótevői közé kellene sorolni, aki a pezsgőt feltalálta!”

Dr. Kopcsay László

Forrás: Kertészet és Szőlészet