Az Agrárminisztérium mezőgazdaságért és vidékfejlesztésért felelős államtitkárát az öntözésről, mint a termelés-biztonságot erősítő lehetséges megoldásról is kérdeztük. Válaszából kiderül, hogy hazánk mezőgazdasági területének döntő többsége, földrajzi elhelyezkedése miatt, soha nem fog felszíni öntözővízhez jutni, ezért is érdemes egyre nagyobb területen vízmegtartást szolgáló agrotechnikákat alkalmazni, ami 2023-tól eleve erősen támogatott is, az új rendszerben ösztönzött zöld vállalások alkalmazása pedig egyben felkészülést jelenthet a 2027-től várható még szigorúbb szabályokra.
A nehéz a legenyhébb jelző az idei évre. Önök hogyan látják az idei esztendő folyamatait, mekkora lehet a visszaesés?
– A 2022-es év, a korábbiakhoz képest nem várt nehézségeket hozott, és ezt természetesen kormányzati oldalon is érzékeljük. Visszatekintve az idei esztendőre, az már nem a koronavírusról, hanem alapvetően az orosz-ukrán háború hatásairól, az energiaválságról, az elszabaduló inputanyagárakról, nyár közepétől pedig az egyre inkább elhatalmasodó aszályról szólt. Arról, hogy mindez mekkora termelésiérték-csökkenést okozott, még csak előzetes adataink vannak, folyamatosan értékeljük a számokat. Ami biztos: mintegy 20 százalékkal kevesebb búza termett, az össztermés kukoricából 2,4, napraforgóból 1,1 millió tonna lett mindössze, ami az előbbinél 35, az utóbbinál 57 százalékos csökkenést jelent.
Becslések szerint az állattenyésztés teljesítménye idén 6 százalékkal marad el az egy évvel ezelőttitől.
Az egyik legnagyobb vesztesnek az állattenyésztés tűnik. Bár, az állatlétszám még nem csökkent drasztikusan, inkább átrendeződés figyelhető meg az ágazatban. Kik lesznek képesek átvészelni ezt az időszakot?
– Az állattartásban nem idén kezdődött a probléma. A globális piaci folyamatok, az emelkedő takarmányárak miatt már a 2021-es év második felében jelentkeztek a gondok, ezt tetézte az idei év összes válságos eseménye. Ezért is gondolom úgy, hogy középtávon érdemes visszatekinteni a folyamatokra. Az kétségtelen, hogy a kisebb állattartók sajnálatos módon kevésbé képesek átvészelni ezt az időszakot, különösen azok, akiknek nincs saját takarmányuk, mert például eleve nem termelnek vagy a rendkívüli aszály miatt elvesztették azt.
Ritkán fordul elő, hogy kalászos gabonából és kukoricából is jó évünk van, hol az egyiknek, hol a másiknak kedveznek a körülmények. Olyanra azonban, mint az idei, rég nem volt példa. Tapasztalat, hogy az aszály körülbelül minden 10. évben valamelyiket elviszi. Itthon számos pályázat segíti az öntözőművek telepítését, uniós támogatás azonban éppen csak adható.
– A gazdálkodók számára öntözésfejlesztési beruházások megvalósításának támogatására 2016 óta folyamatosan lehet pályázni, még most is nyitva van az a felhívás. Ilyen címen több, mint 50 milliárd forintot odaítéltünk a pályázatot benyújtó termelők számára. Ahol tehát megvan a lehetőség az öntözésre, mert van hozzáférhető víz és engedély, ott támogatott módon hat éve megvalósíthatóak ezek a fejlesztések. Van azonban egy strukturális kérdés, jelesül az, hogy minden támogató szándékunk ellenére, a magyar mezőgazdasági területek döntő többsége domborzati, lokációs elhelyezkedési okoknál fogva nem öntözhetőek, mert egész egyszerűen nincs erre a célra használható víz. Soha nem is volt, és nem is lesz.
Ezért is tartjuk fontosnak, hogy a termelők a megváltozott körülményekhez igazítsák gazdálkodási gyakorlatukat, mert ennek hiányában a száraz időszakok gyakoriságával, sőt egyre intenzívebbé válásával kiszolgáltatottságuk biztosan növekedni fog. Az öntözésen túl tehát a csapadék- és a vízmegőrző gazdálkodásra kell egyre nagyobb hangsúlyt helyezni.
Ennek az 500 ezer hektárnak az öntözhetővé tétele is sürgető feladat lenne. A NAK közgyűlésén Orbán Viktor miniszterelnök is úgy fogalmazott, hogy bár mindenki, a gazdák, a kamara és a kormány is akarja, valahogy mégis lassan halad ez a dolog. Ennek mi az oka?
– Nagyon sok olyan főművi fejlesztési szükségletet azonosítottunk az elmúlt időszak erre irányuló munkája során, ami a meglévő és elérhető vízkészletek mezőgazdasági területekhez történő eljuttatásában segítene. Ma valamivel több, mint 40 ezer folyókilométernyi állami csatornahálózat létezik. Kevesen tudják, hogy ebből több, mint 20 ezer kilométer belvízelvezető csatorna, 15 ezer kilométer kisvízfolyás, amelyek jellegüknél, technológiai adottságaiknál fogva nem alkalmasak öntözési tevékenység kiszolgálására.
A másik gond, amit az idén is tapasztaltunk, hogy extrém száraz időszakban a meglévő felszíni víztestek, a folyóink olyan mértékben elveszítik vízhozamukat, hogy egy meglévő kiépített öntözési infrastruktúra esetén sem alkalmasak – a víz fizikai hiánya miatt – öntözésre. Ilyen okok miatt az idén számos meglévő öntöző infrastruktúra sem tudott működni, mert egyszerűen hiányzott a megfelelő mennyiségű felszíni vízkészlet. Ráadásul, az öntözési célokat szolgáló állami infrastruktúra fejlesztését ebben a formában nem támogatja az Európai Bizottság, csak a vízpótlásra irányuló projekteket lehet uniós fejlesztési források felhasználásával megvalósítani. Mára tehát világossá vált, hogy a klasszikus értelemben vett főművi öntözésfejlesztés a nemzeti költségvetés teherbíró képességére van utalva. Ennek következő évekbeni alakulása fogja megítélésem szerint eldönteni, hogy ezek az elmúlt években hiányzónak minősülő vízügyi infrastruktúrák hol és milyen ütemben épülhetnek ki.
Ezzel kapcsolatban összeesküvés-elméletek is születtek, miszerint ezzel visszafogható a termelésünk.
– A korábbi évtizedekben Európa más részein megvalósított öntözésfejlesztési beruházások esetében még nem léteztek a rendkívül szigorú vízvédelemre vonatkozó uniós szabályok, a vízkeret irányelv és az arra épülő szigorú vízgyűjtő gazdálkodási tervek. Ezek mára alapvetően és szinte kizárólagosan a vízvédelem szempontjait tartalmazzák, ami azt eredményezi, hogy minden olyan fejlesztés, ami a vízkészleteket akár elméletileg is csökkentheti vagy sértheti, nem támogatható.
Ezért válik ez nemzeti költségvetési kérdéssé. Ahogy a teljes agráriumban erősödött egy zöldebb és a környezeti fenntarthatóság szempontjából történő megközelítés Európában, ugyanez a víz tekintetében is egyértelműen tetten érhető. Mi ennek vagyunk most abban az értelemben az elszenvedői, hogy a jelenlegi időszakban az ilyen típusú fejlesztések, beruházások, szemben a más tagállamok által korábban, akár uniós források felhasználásával megvalósított fejlesztéseivel, nálunk ebben a formában már nem végezhetők el.
A KSH a napokban adta közre jelentését a 3. negyedéves beruházások volumenéről. Mint megállapítják, a mezőgazdaság beruházási teljesítménye az elmúlt időszakban produkált jelentős emelkedés után csökkent. Ez minek, a magas bázisnak köszönhető, vagy más folyamatok is meghúzódnak a háttérben?
– Tavaly és az idén több, mint 1500 milliárd forint értékben hoztunk a Vidékfejlesztési Program keretei között, jelentős részben beruházási, kisebb részben agrár-környezetgazdálkodási, ökológiai gazdálkodást támogató döntéseket. Ez hatalmas mennyiségű beruházási forrás. Ennek is köszönhető, hogy csak a tavalyi évben már 542 milliárd forint mezőgazdasági beruházás valósult meg – ami egyébként volumenét tekintve is 70 százalékkal több a 2010-es értéknél –, és 2022 első felében további 23 százalékkal haladta meg változatlan áron, azaz árhatástól megtisztítva a növekedés még ezt az óriási, egy évvel korábbi fejlesztési értéket.
Ezért most arra koncentrálunk, hogy a már megítélt beruházási projektek megvalósítását segítsük.
Mit tapasztalnak, a nyertesek közül mennyien adják vissza a pályázatukat, és mi lesz az így felszabaduló pénzzel?
Akkor a most nem megkezdett, elhalasztott beruházások is elkészülhetnek. Abban bízunk, hogy az inflációs és kamatkörnyezet a következő év második felére kedvezőbbé válik, így nagyobb eséllyel valósulhatnak meg azok.
Milyen segítséget kaphatnak azok, akik mégis belevágnak a megvalósításba, de a költségeik rajtuk kívül álló okok miatt növekedtek?
– Eddig tízezer projekt esetében tettük lehetővé a megvalósítási határidők hosszabbítását, illetve, magánkedvezményezettek számára egyedüliként a Vidékfejlesztési Program esetében számolható el az építőipari költségek növekedése. Ez sok száz projekt számára jelenti a megvalósulás esélyét.
Az idei adatokra visszatérve, a KSH nyilvánosságra hozta az első kilenc havi külkereskedelmi adatokat is. Ezek szerint, az évszázados aszály ellenére, bővült az agrárexport, és ami leginkább pozitívum, a feldolgozott termékek exportja is nőtt.
– Ez egyrészt annak köszönhető, hogy 2015 után, az új uniós támogatási ciklusban, több százmilliárd forintot költöttünk az élelmiszeriparra, erre a célra ebben a programozási időszakban a korábbiakhoz képest jelentős forrásokat tudtunk biztosítani.
Azért tegyük hozzá, hogy több mint 20 év kimaradt a fejlesztések tekintetében, ilyen szempontból messziről indultunk most neki. Bízunk benne, hogy a mostani nehezebb gazdasági időszak sem töri meg ezt a kedvező folyamatot, és az exportban is megnyilvánuló magasabb feldolgozottsági szint arányának növekedése tartóssá válik. Tervünk az, hogy 2030-ra 15 milliárd euróra növeljük a most durván 10 milliárd euró értékű agrár- és élelmiszeripari exportunkat. Ehhez pedig az kell, hogy az élelmiszeripar fejlődési pályája minden gazdasági nehézség ellenére töretlen legyen.
Lassan vége az évnek, az előző uniós költségvetési időszaknak, és kezdődik egy új. Hazánk elfogadott KAP Stratégia Tervének egyik, ha nem a legfontosabb kérdése, sikerül-e egyensúlyba hozni a környezeti és a versenyképességi szempontokat. Arról, hogy a plusz támogatásért további zöld szempontoknak feleljenek meg, hogyan lehet meggyőzni a gazdálkodókat?
– Emlékeztetőül érdemes felidézni, hogy a Közös Agrárpolitikáról szóló, 2021-ben kötött európai szintű politikai megállapodás hozott be számos új zöld elemet az agráriumba, ez emelte meg az agrárium felé e téren támasztott elvárásokat. Ezeket megítélésem szerint úgy sikerült megjeleníteni a Stratégiai Tervünkben, hogy az egyensúly is megvan a gazdasági szempontokkal, miközben azt is tudni kell, hogy számos új elem betartása minden gazdálkodó számára kötelező lesz. Ilyenek például a vetésváltás, a talajvédelem és a területpihentetés módosuló szabályai. Ezek mind a 2021-es uniós politikai megállapodás egyenes következményei, a feltételek környezeti szempontból magasabb elvárásai ebből eredeztethetők
Ez utóbbi összeget erdeinkre, a vízmegtartásra, talajvédelemre, összességében a termelési feltételek megőrzésére, javítására tervezzük fordítani. Ezek a támogatások egy gazdaságilag és környezeti szempontból is fenntarthatóbb agrárium ösztönzését szolgálják majd.
Az alaptámogatások mellé 2015-ben vezették be először a zöldítési támogatásokat, és néhány szempont bizony eléggé életszerűtlen volt, amit maga az unió is belátott. Ezzel szemben most olyanokat is felfedezhetünk, amik nem késztetik a gazdálkodókat például arra, hogy a szegélyeken kiirtsák a fákat, bokrokat. Ezt hogy sikerült elérni?
– Ebben sok munkánk van. Bár mi egy tízmilliós ország vagyunk, az európai uniós agrárszabályozás kialakítása időszakában aktív szövetségépítéssel az életszerű szabályozási javaslatokat tevő, aktív nemzetek közé tartozunk. Egy jellemző példa erre a szegélyterületek ügye. Arra fókuszáltunk a kötelezően vagy önkéntes alapon választható, egyben támogatott gazdálkodási gyakorlatok esetében, hogy azokat a termelők saját, jól felfogott érdekükben válasszák. Még úgy is, ha több évtizedes termési gyakorlatukat kell felülírniuk.
Reményeink szerint a gazdálkodók ezekre a változásokra minél nagyobb arányban lesznek nyitottak. Nem lenne jó, ha kettészakadna a mezőny és lennének olyan éllovasok, akik meglátják benne a maguk jó értelemben vett gazdasági és termelési előnyeit, míg mások csak elszenvednék a változásokat. Azt is érdemes figyelembe venni, hogy a most hangsúlyos európai uniós agrárpolitikai irányok nem, esetleg csak a dinamikájukban változhatnak zöld tekintetben. Ezért javaslom azt, hogy aki tud, vegyen részt az Agro-ökológiai Programban, és ugyanezért örülünk annak, hogy 17 ezer gazdálkodó vesz részt az Agrár-környezetgazdálkodási programban. Már most látható, hogy a csupán művelési kötelezettséghez kapcsolódó alaptámogatáshoz szigorúbb környezeti feltételek tartoznak, amik nagy valószínűséggel 2027 után még zöldebbek lesznek. Nekünk az a feladatunk, hogy segítsük ebben az átállásban a gazdálkodókat.
Mikorra várhatók a végrehajtási rendeletek? Meglesznek-e, mire be kell adni az egységes kérelmeket?
– Valóban fontos, hogy a 2023-as egységes kérelem benyújtásáig minden ezzel kapcsolatos részlet ismert legyen a gazdálkodók számára. Az alapinformációkat már közzétettük, például az Agro-ökológiai Programmal és a vetésváltással kapcsolatban, hiszen ezek alapján kellett a vetésszerkezetet kialakítani. Most közzétettük online a magyar Stratégiai Tervet, illetve folyik a jogalkotási munka, a szükséges miniszteri rendeletek véglegesítése. Számos tájékoztatási célú szakmai fórumot tervezünk, lesz online tájékoztató is, illetve az Agrárkamarával közösen nyomtatott kiadványokkal is készülünk. A kamarán keresztül folyamatosan kapjuk a falugazdászoknál már megjelenő kérdéseket, ami azért fontos, mert ezeket a gyakorlatból érkező témákat fel tudjuk használni a szabályozás véglegesítésénél.
Január 1-jével még egy nagyon fontos jogszabály hatályba lép, a gazdaságátadásról szóló. Milyen módon segíti ez a régóta esedékes generációváltást? Megoldja-e azokat a problémákat, amik eddig gátolták a folyamatot?
– A gazdaságátadási szerződés intézményét bevezető törvény arra szolgál, hogy megszüntesse egy gazdaság átvételét korlátozó jogi és adminisztratív nehézségeket, és gyorsító pályára tegye a folyamatot. Ez a lehetőség Európában is innovatívnak számít, abban szeretnénk előre lépni, hogy a két generáció között még időben megtörténjen az átadás.
Biztos lesz ennek egy tanulási folyamata, hiszen új jogintézményről beszélünk, amelynek a gyakorlata hosszabb idő alatt fog kiforrni. Emlékeztetnék rá, hogy az új agrártámogatási rendszerben egyébként egy erős ösztönzőt is teszünk mellé, úgy a gazdaságot átadó, mint az átvevő sok tízezer eurós támogatásra számíthat, mely egyrészt az idősebb gazdálkodó számára megteremti a következő évek jövedelembiztonságát, az átvevőnek pedig likviditást jelent a gazdaság további működtetéséhez. Magam is kíváncsian várom, hogy ez a jogintézmény mennyire váltja be a hozzá fűzött reményeket.
Nem kevés munkájuk maradt tehát az idei év végére is. Milyen reményekkel vágnak neki a következő esztendőnek, mit kíván a gazdálkodóknak és maguknak?
– Elsősorban téli csapadékot, és főleg egy válsághelyzetek nélküli, nyugodtabb és kiszámítható évet. A magunk szempontjából pedig egy sikeres támogatásiciklus-indítást, amiben a pozitív gazdálkodói visszacsatolás lesz a legfontosabb. Hiszen minden új rendszer bevezetése tanulóidőszaknak tekinthető. Azt kívánom mindannyiunknak, hogy zökkenőmentesen és sikeresen valósuljon meg az évindítás, és minden gazdálkodó találja meg a számára legmegfelelőbb támogatási formát.
Facebook
Twitter
Google+
LinkedIn
Print Mail
Print PDF
