A lovak már kisgyerekkorában is nagyon érdekelték. Négyévesen Karakószörcsökön egy díjugratóversenyen édesanyja a születésnapjára négy tombolát vásárolt neki, a főnyeremény egy hároméves csikó volt. Szerencséjükre a nyertes tombolaszelvény náluk volt, így sikerült hazavinniük a kis fekete méncsikót. Szülei hetente hordták lovagolni Németh Lászlóhoz, ő szerettette meg igazán vele a lovakat.
Ebben az időszakban már szinte minden hétvégén járta a család a fogathajtóversenyeket, és egyre jobban megfogalmazódott benne, hogy fogathajtó szeretne lenni.
2015-ben rajtengedélyvizsgát tett és 2017-ig CAN-C kategóriában egyes fogattal versenyzett. Ebben az időszakban sokat segített a felkészülésében Bíró Ferenc és Molnár Zsolt. 2018-ban a fiatal hajtó álmodott egy nagyot és elkezdett három versenyszámos versenyeken részt venni. Abban az évben adódott egy nagy lehetőség is, részt vehetett a korosztályos Európa-bajnokságon Kisbér-Ászáron, ahol az erős nemzetközi mezőnyben az egyéni nyolcadik helyezést sikerült elérnie.
2021-ben a franciaországi Sélestatban rendezték az Európa-bajnokságot, oda már biztos csapattagként tudott kiutazni. Amellett, hogy természetesen örült a lehetőségnek, nagyon nagy felelősségnek is érezte, hogy felvehette a „címeres mezt”. Itt egyéniben és csapatban is hatodik helyezést tudott elérni.
2022-ben ismét az Eb-kvalifikáció volt a fő cél, emellett a korosztályos országos bajnoki döntőn is részt vett, ahol sikerült végül a dobogó legfelső fokán végeznie. Családi istállójukat díszíti ezenkívül egy ezüstérem és egy bronzérem is, testvére és tanítványa jóvoltából.
2022-ben ismét Kisbéren rendezték a korosztályos Európa-bajnokságot, ahol a magyar csapat bravúros versenyzéssel bronzérmet tudott szerezni. Nagyon jó érzéssel töltötte el, ahogy a nyakába akasztották az FEI-érmet.
Kik kísérnek el a versenyeidre?
A teljes családom részt vesz a versenyzésemben, nélkülük ezt nem tudnám csinálni. A versenyekre általában hatan szoktunk érkezni szüleimmel, testvéremmel, barátnőmmel és maraton-segédhajtómmal, Tárkányi Benjaminnal.
A versenyeken édesanyám felel a csapat étkezéséről, a tiszta ruhákról, hogy ne szenvedjünk semmiben sem hiányt. Édesapám, a másik nagy támaszom a versenynapok kilencven százalékát idegeskedéssel tölti. Izgul, hogy minél jobb eredményeket tudjunk elérni, intézi a logisztikai dolgokat. Testvérem és a barátnőm gondoskodik a lovak fonásáról, varrásáról, továbbá ők cicomázzák ki díjhajtásra a lovainkat. Ők felváltva a segédhajtóim díjhajtásban és akadályhajtásban. Beni és én a szabadidőnkben általában a maratonpályát szoktuk tanulmányozni, és persze a szerszámzat és a kocsi tisztaságáért is mi felelünk.
A versenyeken általában nemcsak én szoktam rajthoz állni, hanem a testvérem, Adrienn és Majthényi Panna is együtt utazik velünk. Az ő felkészítésüket is én végzem, ezért sokszor hatalmas nyomás nehezedik rám, amikor három fogatra kell maximálisan koncentrálnom.
Jelenleg hány lóval foglalkozol, és hol készülsz a versenyekre? Miért pont a magyar fajta?
Jelenleg tíz ló van az istállónkban, ebből hetet hajtok rendszeresen. Gidrán-36 Boróka, akivel nyáron versenyeztem, Vörös József gyűrűsi tenyészetéből származik. Az Eb-n nyújtott teljesítménye alapján a jól megérdemelt téli pihenőjét tölti. Az őszi–téli időszak nekem mindig a fiatal lovak körül forog, próbálom az utánpótlás lovaimat versenyszintre felhozni. Mindezek mellett idén testvérem, Adrienn részt vesz a fedeles szezon versenyein és őt is próbálom segíteni. Továbbá foglalkozom bértartással és bértartott lovak betanításával, időm nagy részét ezek teszik ki. Sajnos télen a sok csapadék miatt nagyon leszűkülnek az infrastrukturális lehetőségeim, de ezekhez mértem próbálom kihozni a legjobbat az adott helyzetből. Célul tűztem ki, hogy magyar fajtákkal versenyezzek, főként a gidránok dobbantották meg a szívemet.
Most is munkában van már egy hároméves gidrán mén.
A sportot és a tanulást hogy tudod összeegyeztetni?
Jelenleg a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemen tanulok Keszthelyen, a harmadik évfolyamon. Ezt a sportot csak úgy tudom csinálni, hogy bejárós vagyok, szóval az egyetemi életben ritkán veszek részt. Szerencsére a versenyek és a vizsgák időpontját már időben megtudom, így össze tudom egyeztetni, hogy ezek ne ütközzenek. Igaz, volt már rá példa, hogy Mezőhegyesen és Vecsésen online vizsgáztam a lakókocsiban. A legnagyobb probléma nem is a vizsgaidőszakban érint, hanem a szorgalmi időszakban, amikor egész nap óráim vannak.
Az idei, Kisbéren rendezett Európa-bajnokságon is részt vettél. Mik a tapasztalataid?
Valóban, ott voltam a fiatal hajtók Európa-bajnokságán. A szezont a testvéremmel kezdtük ketten, de sajnos Adrienn az Eb-keretbe nem jutott be, így egyedül folytattam a felkészülést. Jó volt látni Kisbéren, hogy a magyar csapatnál mindig jó volt a hangulat és önfeledten tudtunk szurkolni és örülni egymásnak. Úgy érzem, egy ilyen verseny táptalaja lehet a szakmai fejlődésnek, hiszen Európa legjobb korosztályos hajtói vettek részt ezen az eseményen.
Idén ősszel jelentkeztem a NLSF programba, ez arra szolgál, hogy a részt vevő korosztályos hajtókat szakmailag és anyagilag is támogassák. November 19–20. között megrendezték a program első edzőtáborát, ezt a kurzust Jámbor Vilmos, Rimarcsik Zsolt és Pille-Riin Roosileht tartotta. Érdekes előadásokat hallottunk a zablahasználatról, helyes-helytelen befogásról, lóápolásról és a dupla futószárazás fortélyairól. (Az edzőtáborról szóló cikkünk a Pegazus decemberi számának 22 – 23. oldalán olvasható – a szerk.)
