Az egyik meglátogatott méhészetben a hatalmas mézesház emeleti szintjén lakások voltak kialakítva, és az ott lakó családok lakbére fedezte az épület éves fenntartási költségeit. Ez egy kezdetben költségesen kivitelezhető, de hosszú távon megtérülő berendezkedés, amellyel a továbbiakban gond nélkül fenntartható a működés. Gondoljunk csak a jelenlegi helyzetre: az energiaárak emelkedésével a kiadó ingatlanok ára is emelkedik.
A hatalmas ablakokkal körbevett mézfeldolgozó helyiség a mézboltra nyílt, és a kettő közötti ajtó mindig nyitva állt, így a vásárlók vagy az arra járók bármikor bepillanthattak és láthatták, milyen körülmények között dolgozzák fel a terméket, amelynek a megvásárlására készülnek épp, vagy pont emiatt kapnak kedvet a megvételére.
A bolt termékpalettája olyan széles, hogy elsőre azt gondoltam, nem csak méhészeti termékeket kínálnak (1. kép). Ez azonban, teljes meglepetésemre, nem bizonyult igaznak.
Közelébe sem érhet ennek egy itthoni termelő termékkínálata. Ez pedig, sejtésem szerint, jórészt abból ered, hogy sokunk meg sem próbál a vásárló fejével gondolkodni, de még csak a portékáját kínáló eladóéval sem, hanem egyszerűen termelői szemléletet követünk, ami az akácerdőben megállja a helyét, de a piacon kevésbé.
A boltba folyamatosan érkeztek a vendégek, akik a külvárosias, ipartelepszerű környékre egyértelműen azzal a céllal jöttek, hogy méhészeti termékeket vásároljanak az üzletben. Egy édesanyjával érkezett kisfiú felkiáltott örömében, amikor beléptek a boltba, és úgy kezdte nyaggatni az anyját, hogy mi tetszik neki, és hogy mit vegyenek meg, mintha játékboltban volna. Más mézfogyasztási kultúra – mondhatnánk. Pedig rosszul gondoljuk, ha azt hisszük, hogy egy magyar kisgyerek nem viselkedne hasonlóan ilyen környezetben.
Ugyanennek a méhészetnek két helyszínen is van egy-egy ízlésesen festett, régi kasokkal díszített kis bódéja az utcán, amelyekből mézet árulnak. Az egyik a főépület előtt áll, a másik pedig néhány kilométerrel arrébb, a raktárépület birtokának kapujában. Ezek a bódék ugyancsak mézeladásra szolgálnak, de eladó nélkül. A vásárló bemehet, kiválaszthatja a neki kellő terméket, majd az ennek megfelelő összeget a kasszába dobva távozhat. Nyilvánvaló okok miatt ez az eljárás nálunk természetesen nem működhetne. Gyanítom, nemcsak a méz tűnne el nyomtalanul, hanem még a bódé is…
Egy másik méhészet telephelyének udvarára kiérve, az egyik kiürült mézeskanna felfordított tetején szokatlan, feketés darazsakra lettünk figyelmesek. Ezek a darazsak kisebbek voltak az általunk ismert európai lódarázsnál, de jóval nagyobbak voltak a méheknél. Sejtésünk utólag bebizonyosodott: az ázsiai lódarázs (Vespa velutina) egyedei voltak, amelyek ekkor jelentek meg először a környéken. Ezek szerint bármit tesznek is ennek a fajnak a megfékezésére, ahhoz nem elegendő, hogy megállítsa a terjeszkedését, és egy kis túlzással élve, tulajdonképpen már csak egyetlen ország választ el minket tőle: Ausztria.
Október 21-én, péntek délután érkeztünk meg a kiállításra, amely méreteiben és a kiállítók számában nem mérhető egyik hazai kiállításhoz sem. Természetesen a legtöbb látogató és kiállító német ajkú volt, a rendezvény mégis jelentős mértékben nemzetközi jelleget öltött.
Mivel a legtöbb eszközről, legyen az újabb vagy rég bevált fejlesztés, már értesültem a világhálóról, így ez az alkalom pusztán arra volt jó, hogy közelről is szemügyre vehessem őket. Forradalmi újítással nem találkoztam, de így is nagy élmény volt végigsétálni az árusok sorain (2. kép).
Kevésbé nagy méhészetek számára célszerűnek tűnhet az egyikük által kínált, teljes pergetőgépsorral felszerelt konténeres vontatmány, amelyben a pergetett mézet két 300 literes IBC-tartályba lehet szivattyúzni. Az egészen kicsi méhészeteknek megfelelhet a francia gyártmányú fedelezőkád, amelynek tulajdonképpen csak az egyik fele alkalmas fedelezésre, másik felében egy kis mézpergető foglal helyet. Természetesen az eszközök méretében, felhasználhatóságában és árában is a csillagos ég volt a határ.
A mézkinyerési eszközök változatossága mellett szintén feltűnő volt a rendkívül kiterjedt szakirodalom-kínálat, amelynek nemcsak a sokszínűsége, hanem az új kiadványok száma is lenyűgöző volt. Méhészboltok, kaptárgyártók, mézborok és méhészeti kozmetikumok készítői (3. kép), a méhanya mesterséges termékenyítéséhez alkalmas készülékek forgalmazói (4. kép), valamint méhészegyesületek is képviseltették magukat egyes standoknál.
Emellett több teremben párhuzamosan folytak a különböző témákat feldolgozó előadások. Vasárnap reggel egyedüli magyar előadóként ZIMMER ZOLTÁNT hallgathatta meg a közönség (5. kép). Az egy órába sűrített előadásban szó volt általánosságban a magyar méhészetről, valamint Zoltán bemutatta saját méhészetét is. Az eseményt kifejezetten nagy érdeklődés övezte, az általam tapasztalt visszajelzések is nagyon elismerőek voltak.
Romániai méhésztársak is előrevetítettek egy jövőbeli látogatást, valamint ausztriaiak is szándékoznak szakmai kirándulást tenni hazánkban.
A kölcsönös tapasztalatcseréből és a jelen helyzet nemzetközi szintű megvitatásából mindannyiunknak csak haszna származhat.
Mint ahogy hasznos lehet nemzetközi viszonylatban is körbetekintenünk a mézpiac jelenlegi helyzetét illetően, mielőtt alaptalan következtetéseket vonunk le az itthoni helyzetről. A kollégákkal való egyeztetésekből sajnos tisztán látszik, hogy az a folyamat, amely ma Magyarországon zajlik, nemcsak itthoni sajátosság, hanem általánosan jellemző egész Európa mézpiacára. A mézet a megszokotthoz képest nyomott áron vagy egyáltalán nem veszik a kereskedők.
A legtöbb termelő – legyen az kelet- vagy nyugat-európai – jelenleg hasonló helyzetben van, mint mi, csak a mértékek változnak. Persze ezt az infláció a mi esetünkben tovább súlyosbítja. Aggasztó gondok ezek, amelyek – ha nem érkezik időszerű és megfelelő válaszreakció – egész Európa méhészetére nézve súlyos következményekkel járhatnak.
A szakmai út nagy hatást tett rám. Sok érdekességet láttam, de a kollégákkal folytatott, éjszakába nyúló beszélgetéseket értékeltem csak igazán. Végül azt a következtetést vontam le, hogy nyitottabbnak kell lennünk az új dolgokra, alkalmazkodóbbnak kell lennünk a változásokkal szemben, és megértőbbnek kell lennünk egymás iránt. Ha nem tesszük, akkor az életben és az üzletben való érvényesülésünket korlátozzuk.
Igazán mozgalmas és tanulságokkal teli kalandként tekintek vissza az utazásra, amelynek során ösztönző élményeket szereztem, értékes szakmai kapcsolatokra tettem szert, szakkönyvekkel és egyéb méhészeti eszközökkel gazdagodtam. Minden percét megérte!
Gazsó Imre,
Jánossomorja
Facebook
Twitter
Google+
LinkedIn
Print Mail
Print PDF
