Európában és Kelet-Ázsiában a legnagyobb az átlagos távolság a természeti területektől, például Németországban 22 km, Franciaországban pedig 16 km. "Ami feltűnő, hogy a világ összes többi országa hasonló mintát követ" - idézi a ScienceDaily a tanulmány első szerzőjét, Dr. Victor Cazalis-t, az iDiv és a Lipcsei Egyetem posztdoktori kutatóját.
A szerzők azt is kimutatták, hogy 2000 óta világszerte csökkent a városokon belüli fával borított területek száma, különösen Közép-Afrikában és Délkelet-Ázsiában. "Ez a megállapítás arra utal, hogy a városi lakosság zöldterületekhez való hozzáférési lehetősége is csökken" - zárja a tanulmányt Dr. Gladys Barragan-Jason, az Elméleti és Kísérleti Ökológiai Állomás kutatója, a tanulmány társszerzője. "A kutatásunk rámutat, hogy a természeti területek pusztulása a városi népesség erőteljes növekedésével párosulva az ember és a természet közötti térbeli távolság növekedéséhez vezet, különösen Ázsiában, Afrikában és Dél-Amerikában."
Ugyanebben a tanulmányban a szerzők szisztematikusan olyan tudományos publikációkat kerestek, amelyek a természeti élményekkel kapcsolatos tendenciákat értékelték: a közvetlen élményektől, mint például a nemzeti parkokban való túrázás, a helyettesítő élményekig, mint például a kulturális termékekben, például rajzfilmekben, számítógépes játékokban vagy könyvekben megjelenő természeti környezetek. Azt találták, hogy az ezeket a trendeket értékelő tanulmányok száma nagyon alacsony (N=18), és erősen az USA, Európa és Japán felé irányult. Ez azt mutatja, hogy
a természetélmény eltűnéséről szóló állítások gyenge bizonyítékokon alapulnak, és hogy több tanulmánynak kellene vizsgálnia ezt a kérdést, különösen Afrikában, Latin-Amerikában és Ázsiában.
A szerzők által talált 18 tanulmányból kiderül például, hogy az Egyesült Államokban és Japánban csökkent a természetvédelmi területek látogatottsága: az Egyesült Államokban a kempingezés, míg Japánban a gyerekek által megfigyelt virágfajok száma mutatta ezt. Az eltávolodás jeleit mutatja például a természeti elemek megfogyatkozása a regényekben, dalokban, gyermekalbumokban és animációs filmekben, amelyeket egyre kevésbé hatnak át természeti képek (ahogyan azt például egy 2021-es iDiv tanulmány is mutatja).
A csökkenés e példái ellenére más interakciók stagnálnak vagy akár növekednek is. A vadon élő állatokról szóló dokumentumfilmek nézése vagy a videójátékokban vadon élő állatokkal való interakció például gyakoribb, mint néhány évvel ezelőtt. "
- mondja Gladys Barragan-Jason. Azonban rámutatott arra, hogy ezek az interakciók kevésbé segítik a kapcsolódást a természethez, mint a valódi élmények a szabadban.
"Az ember és a természet közötti ilyen interakciók ismerete különösen fontos, mivel kulcsfontosságúak a természettel való kapcsolatunk és viselkedésünk felépítésében" - mondja Victor Cazalis. "A természettel való jó kapcsolat elengedhetetlen ahhoz, hogy a 21. században szükséges társadalmi átalakulások végbemehessenek. Csak így lesz képes az emberiség "2050-re harmóniában élni a természettel", ahogyan azt kormányaink a biológiai sokféleségről szóló egyezmény COP15-ös konferenciáján jelenleg tárgyalt globális biodiverzitási keretrendszerben célul tűzték ki."
Facebook
Twitter
Google+
LinkedIn
Print Mail
Print PDF
