A vizsgára való készülés során Horoggal megismertettük a vizsgafeladatokat, melyekről már részletesebben írtunk az előző részben. A gyakorlások során az Alapvizsgán bírált mezei és a vízi munka fázisaiba is bevezettük a kutyát. Emellett már kiskorában megkezdtük a lövéshez való szoktatást, amit a kiképzés alatt folyamatosan ismételtünk, hiszen a vizsgán a lövésre való reakció is értékelendő szempont.
Az ész néha túlmutat az öröklött tulajdonságokon
Horog a gyakorlásokkor rendszerint érdeklődést mutatott az egyes feladatok iránt a vadászterületen. Induláskor sosem kellett noszogatni, hogy beszálljon az autóba, lelkesen várta az újabb kalandokat. Néha talán éppen túl élénk viselkedése nehezítette a tréningezést. Emellett rafináltságával is feladta számunkra a leckét. Hamar rájött, hogyan tudja leegyszerűsíteni az általunk előzőleg kirakott vad megtalálását a mezei keresés során. Ennél a feladatnál a kihelyezett élő madarat gyakran autóval visszük a lekeresendő területen a kívánt helyre.
Ezzel a cselével viszont a feladat során bírálandó szempontok értékelhetetlenné válnak, hiszen a klasszikus mezei keresést nem teljesíti a kutya, maga a keresés nem elbírálható. Ezért kénytelenek voltunk újragondolni a vadkihelyezést, és Horogra adaptálni a gyakorlás körülményeit. Ez annyit jelentett, hogy az indítás helyétől egy nagy kerülőt tettünk meg az autóval a vad leendő helyéig, majd a járműtől gyalog még jó pár métert odébb sétálva raktuk ki a foglyot, vagy a galambot. Így a keresésre induláskor olyan távol esett tőlünk az autó nyoma, hogy a csapázás helyett Horognak újra kellett terveznie addigi rutinját. Persze ez nem esett nehezére, ösztönei, öröklött képességei hamar megmutatkoztak. Orrát a magasba emelve, a szél kihasználásával kereste ezután a kihelyezett vadat.
Tudni kell várakozni
A gyakorlások során főként édesapám volt a segítségemre. Én is tapasztaltam már, hogy egyedül kutyázni sokszor nagyon nehéz, egyes feladatok gyakorlásakor szinte lehetetlen. Ezért fontosnak tartom megemlíteni, hogy teremtsünk olyan alkalmat, amikor más kutyák is jelen vannak a tréningeken.
Ezzel egy alapvető dologhoz, a várakozáshoz szoktatjuk vadászkutyatanoncunkat. Erre azért van szükség, mert az egyes rendezvényeken, legyen az munkavizsga vagy -verseny, értelemszerűen több nevező kutya vesz részt a vezetőjével.
Az egyes fázisokat részekre bontva, sorban teljesítik az ebek egymás után, így megkerülhetetlen a várakozás. Horognak is hozzá kellett szoknia, hogy az egyes feladatok között szüneteket tartunk, a számára vesztegléssel töltött idő alatt pedig egy másik kutya dolgozik a területen. Neki ezt ideális esetben nyugodtan kell kivárnia, hogy újra ő kerüljön sorra. Ez idő alatt tarthatjuk akár az autó csomagterébe helyezett kutyaszállító dobozban, akár pórázon a vezetője mellett. Én személy szerint jobban szeretem a feladatok között a dobozába visszatenni Horogot, ott nyugodtabban várhatja ki a következő munka megkezdését.
Sajnos elkerülhetetlenek a sérülések
Még nem esett szó róla, de sajnos érdemes megemlíteni, hogy vadászkutyáinkkal munka közben előfordulhatnak kisebb-nagyobb „munkabalesetek”. Különböző sérüléseket szerezhetnek, melyek egy időre akár kényszerpihenőre küldhetik négylábú társunkat. Pár példát említve: a nádban való kajtatás gyakori okozója különféle sebeknek, megvághatja a kutya lábát, mancsát, de a szeménél is okozhat sérüléseket. A vízparton például egy kagyló vagy egy élesebb szélű kő is megsértheti az eb lábát. De nem csak külső sérülésre lehet gondolni, egy rossz lépés, egy nem várt talajszintkülönbség szintén eredményezhet traumát – és a sort még hosszasan lehetne folytatni.
Sajnos a sérülés minket sem kímélt. Horoggal kissé túlbuzgóan, még az Alapvizsga előtti nap is gyakoroltunk egy rövidet a mezőn. Aznap semmi változást nem tapasztaltam rajta, ám másnap reggel a vizsgahelyszínre tartva észrevettem az autóban, hogy az egyik szeme kissé begyulladt. Valószínűleg az utolsó gyakorlás során, a mezőn egy növény belecsaphatott a szemébe, ezáltal (mint később az állatorvosnál kiderült) sérülést okozva a szaruhártyáján.
Szerencsére a vizsgafeladatok teljesítésében ez egyáltalán nem befolyásolta, de a nap végére a gyulladás fokozódott, a szeme könnyezett, és ez egyértelműen zavarta a komfortérzetét.
Így Horoggal másnap reggel természetesen az állatorvosnál indítottuk a napot, ahol a vizsgálat után antibiotikumos szemcseppet és szemgélt is kapott. Egy hét kitartó, néha kissé vicces birkózásokat követő szemcseppentés hatására Horog szeme teljesen helyrejött.
Jó előjel a kiválóan megfelelt minősítés
Sikerrel vett tenyészszemleAz Alapvizsga napjának reggelén tenyészszemlét is rendeztek, Horoggal ezen is megjelentünk. A küllembírálat során a bíró megtekintette a kutyákat mozgásban és álló helyzetben, emellett ellenőrizte a fogazatot, a harapást, kanok esetében a herék meglétét, valamint a temperamentumot és a kutya viselkedését is értékelte. A bírálat eredményeként Horog küllemileg tenyészthető minősítést kapott. |
A munkavizsga közben Horog végig érdeklődően viselkedett, bár a valós vizsgaszituáció még újdonság volt a számára. Mégis az eddig hazai terepen gyakorolt feladatokat teljesen ismeretlen környezetben is magabiztosan teljesítette. A szünetek alatt a várakozásokat türelemmel viselte, pórázon pedig nyugodtan viselkedett az emberek és a kutyák között. Összességében két bírálati szempontnál értékelték hármassal, a többi esetben a legjobb, négyes osztályzattal jutalmazták.
Terveink között természetesen ennél magasabb szintű vizsgák teljesítése is szerepel, de mindent a maga idejében… Az ezekre való gyakorlást jövő tavasszal-nyáron kezdjük újra, addig pedig a fegyelmi feladatokat és az apportírozást helyezzük előtérbe. Reményeim szerint, valamint a róla szerzett eddigi tapasztalatok alapján Horog tehetséges vadászkutyává válhat, akivel a rengeteg munka mellett és közben még sok szép közös élményt fogunk gyűjteni.
