A Magyar Haszonállat-génmegőrző Egyesület Géngyűrű programja székelyföldi fejezetének eredményeként az elmúlt években egész sor olyan régi, a magyarság által nemesített és használt fajtát ismerhettünk meg, amelyek egykor Kárpát-medence-szerte ismertek voltak, de mára kiszorultak a köztenyésztésből. Itt lehet említeni például a mokány szarvasmarhát, a csángó pirostarka marhát, a kovásznai piros pofájú berkét vagy a szálas kecskét – néhányukról a Kistermelők Lapja hasábjain is lehetett olvasni.
Ezek a fajták úgy válhattak újra ismertté, hogy az egyesület munkatársai sok ezer kilométert autóztak, rengeteget gyalogoltak azért, hogy a még fellelhető egyedeket a kisgazdaságokban, portákon, ahogy manapság mondani szokás, „in situ” körülmények között megtalálják. A terepmunka egyik szépsége, hogy számos olyan dolog történik az emberrel, amire nem számít, de hasznára válik. Székelyföld felé tartva, Észak-Erdély megyéin áthaladva valahogy így került az látókörbe egy olyan, küllemében egységesnek látszó pulykaféle, amely több helyütt is előfordult – mondta el lapunknak dr. Szalay István, az egyesület társelnöke.
Persze a dolog nem volt annyira egyszerű, mert ha egy-egy portán megláttak megfelelő pulykákat, azokból csak egy-egy darabot lehetett elvinni, hiszen feltételezhető volt, hogy az ott lévő madarak ugyanattól a tojótól származtak. Jó pár helyet fel kellett keresni addig, amíg az első szaporodóképes állomány összeállt. Végül Köbölkuti Lóránd, az egyesület állandó erdélyi partnere vállalta, hogy tenyésztési programot indít az erdélyi tarka pulykával. Egy év alatt 110 darabosra fejlődött az állomány, a következő évben újabb helyekről származó tojások keltetésével 60 egyed kerülhetett tenyésztésbe. A tojásgyűjtés még ma is zajlik, de már egyre nehezebb találni új portákat ismeretlen egyedekkel.
Eredetkutatás
Még az ismert és nagy egyedszámban tenyésztett fajtáknál is sok gondot okoz, hogy visszamenőleg megtaláljuk a gyökereket, a fajta eredetét, kialakulásának körülményeit, fontosabb tenyésztőit. Különösen így van ez egy addig külön fajtaként le nem írt állománnyal. Pedig Erdélyben hagyománya van a pulykatartásnak, első írásos emlékei 1642-ből valók. A főúri lakomák főfogása volt a májjal és zöldségekkel töltött sült pulyka. Érdekesség, hogy itt művelték a pulyka töméses hizlalását is, ami másutt egyáltalán nem volt jellemző.
– meséli már Barta Ildikó tenyésztésvezető. Feltételezhető, hogy ez a fekete-tarka pulyka a kettőnek a keveréke lehet, amely aztán alkalmazkodva a környezetéhez változott tovább és öltött egyedi fajtajegyeket. Érdekesség azonban, hogy egy, az 1950-es években megjelent német magazin címlapján, egy küllemében nagyon hasonló pulyka látható, elképzelhető tehát, hogy az erdélyi tarka pulyka alapját képező állományt korábban a német telepesek vitték magukkal Erdélybe. Rövidesen elkészül egyébként az a genetikai vizsgálat, amely azt hivatott kimutatni, hogy a réz- és bronzpulykától teljesen elkülönülő fajtáról van-e szó.
Fajtaelismerés
Rögös út vezet ahhoz, hogy az erdélyi tarka pulyka valóban államilag is elismert fajta lehessen. Az egyesület ez irányba 2018-ban tette meg az első lépést, amikor az Agrárminisztériumhoz beadott egy kutatási programot. Az erre engedélyezett időtartam alatt úgy lehet a tenyészállomány-kialakítási és törzskönyv-alapítási munkát elvégezni, hogy az már szakmailag megalapozott, de még nem kell teljesíteni az elismeréssel szembeni szigorú jogszabályi kötelmeket. A kutatási program végrehajtását nagyban segítette az Agrárminisztérium Mezőgazdasági Genetikai Erőforrások Főosztályának támogatása, amelynek köszönhetően már idehaza, nevezetesen Valkón is van telep, illetve állomány.
Ami feladatként az egyesület előtt áll még, hogy a termelési paramétereket hitelt érdemlően felmérjék, ehhez tavasszal be szeretnének állítani egy felszaporításból származó, nagyjából 100 darabos állományt. Ha ez lefut, akkor lényegében minden adott lesz ahhoz, hogy új fajtánk legyen, amelynek a Haszonállat-génmegőrző Egyesület lesz a tenyésztőszervezete. Jelenleg egyébként a viszonylag kis állománylétszám miatt nem lehetséges az intenzív szelekció, így minden tojó megmarad, csak a kakasokból válogatnak. Családtenyésztés történik, egy-egy családba a legszebb kakasokat sorolják, azokat, amelyek a leghatározottabb fajtajelleget képviselik.
Fajtaleírás
Parlagi fajtáról van szó, egészsége, ellenálló képessége, kotlási hajlama kimagasló. Külön említést érdemel táplálékkereső képessége, magvakat, gyomféléket, hullott gyümölcsöt, csigát, mindenfélét megeszik, nagyobb területen tartva késő tavasztól kora őszig külön etetést nem igényel. Nagyon jól honosul, könnyebb felnevelni, mint a hibrid pulykát.
Ami feltűnő, hogy érett, vörös húsa van, a kisebb növekedési erély miatt a húsfajtáknál később, 16 hétre lesz vágásérett, de ez idő alatt van ideje kifejlődnie a húsnak és beépülnie az íz- és táplálóanyagoknak. A húsminőséggel kapcsolatban egyelőre kevés adat áll rendelkezésre, hiszen csaknem minden egyed a tenyésztést szolgálja. Néhány nem megfelelő egyed vágása és éttermi feldolgozása azonban már megtörtént – meséli dr. Kisné dr. Do Thi Dong Xuan, az egyesület munkatársa. A próbafőzést egy vietnami étterem végezte, érdemes ugyanis tudni, hogy az ottani szokás szerint fűszerek nélkül párolták meg a húst, hogy így jobban érezhessék a zamatanyagokat, amelyekre a vietnami szakácsok különösen kényesek. Nos, az erdélyi pulyka húsa kiválóra vizsgázott, a legmagasabb minőségűnek ítélték a hozzáértők.
Az erdélyi tarka pulyka tehát készen áll arra, hogy akár már jövőre elismert fajta legyen. A remények szerint a kis- és háztáji gazdaságok ideális jószága lehet – de talán még a hobbitartók is felfigyelnek rá, hiszen különlegesen szép állatról van szó, egyáltalán nem kizárt, hogy díszmadárként is megállja majd a helyét