0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Lehet-e vadászni mudival?

Aki szerint a válasz igen, az Simoncsics Csömöri László, aki a napi munkája során mindig viszi magával a kutyáit: vágásjelölésre, fiatal telepítés ellenőrzésére, bármilyen erdei feladat esetén. A mudik mozgékonyak, megerőltetés nélkül bírják akár a napi 20-30 km-t.

Puska nélkül sem kell váratlan állattámadástól tartani – újabban Nógrád megyében is előfordult medve –, a kutyák messziről jelzik, ha valamilyen állatot észrevesznek, így az embernek van ideje a bajt elkerülni.

Régen is volt valamilyen kutyám, például jagdterrierem, szálkás szőrű tacskóm, kaukázusi juhászom. Mióta azonban állami erdészetnél dolgozom, s időnként vaddisznóhajtásokon is részt veszek, rájöttem, hogy kutya nélkül veszélyben lehetek, hiszen megtámadhatnak a disznók. Volt is rá példa, hála Istennek nagyobb baj nélkül megúsztam. Fegyvert a hajtósorba nem vihetek magammal, így más megoldást kellett keresnem.

Eszembe jutott, hogy a Pilisi Parkerdő egyik vadőrénél láttam mudikat. Ő mondta, hogy ennél a fajtánál jobb vadászkutya nincs. Ugyan kétkedéssel fogadtam, de megtetszettek a szép fehér kutyák, így megbeszéltem vele, szóljon, ha kölykök születnek. Egyszer csak megcsörrent a telefon, ő hívott.

Még mindig bizonytalanul mentem kölyöknézőbe, de ahogy elém gurultak a fehér gombóckák, nem tudtam nemet mondani.

Az anyjuk egy jó méretű, alkatú, szépen pigmentált, már korosodó szuka volt. Ismerősöm, Vas Ferenc 20-30 év alatt válogatott ki pásztoroktól rámenős mudikat, azokból tenyésztette ki a maga vadászataihoz a legmegfelelőbb egyedeket. Ez a fajta bevált neki, az egyéb fajták viszonylag hamar kikoptak a vaddisznóhajtások során, ugyanis a vaddisznó nem ismer irgalmat, sok kutyát megsebez. A mudi bár rámenős, de elég óvatos, nem szabdaltatja meg az oldalát a vaddisznó agyaraival, időben eltávolodik a felhergelt vad elől. A legeredményesebbeket tenyésztette tovább természetes, kényeztetéstől mentes körülmények között. Végül is 2018-ban hoztam el tőle a kiválasztott példányt, akit Szelesnek neveztem el. Kimondottan szép és okos kutya, egy kisebb hibával, az orrtükre nem elég sötét. Egyébként hozta a fajtaleírásban meghatározottakat, így amikor tenyészszemlére vittem, más kifogásolni valót nem állapítottak meg a bírák, egyhangúlag megkapta a „B” törzskönyvi bejegyzést.

Nekem új volt a fajta, össze kellett szoknunk Szelessel. Kiderült, hogy nem tudom sehol otthagyni, követett mindenhová, mint az árnyék, mindeközben rendkívül gyorsan tanult.

Ahol született, nem mehetett be a házba, nálam hetekig még a teraszra sem jött föl. Megtetszett az is, hogy igénytelen, télen-nyáron, hóban-forróságban is elvan szabadban. Az etetésével sincs gond, keveset eszik és bármivel beéri. Szívesen jön velem erdőbe, nem fél semmitől, akár a vízbe is bemegy, szóval kiváló munkatárs vált belőle.

Sajnos kapott egy súlyos mérgezést, benne volt a pakliban, hogy ismét kutya nélkül maradok. Kértem a tenyésztőt, hogy jó lenne egy újabb kölyök. Lett is, a következő alomból kaptam egy másik fehér mudit, Fürgét, aminek már pigmenthibája sincs. Közben, hála Istennek, Szeles mégiscsak felgyógyult, így már két fehér mudi szukám van, gondolnom kellett egy fedező kan beállítására. Sikerült vásárolnom egy fiatal kan kölyköt, amelyik egy marhák közt dolgozó kemény mudi szuka kölyke – bízom benne, hogy beválik majd vadászatban is.

A mudi mindig is elhanyagolt fajta volt, a pásztoroknál sincs túl nagy létszám belőle.

Ma már szívesen tartják családi kutyának is az esze, kedvessége, igénytelensége miatt, továbbá remekül bevált az agility sportban, de igazán népszerűvé mégsem vált. Ezért gondoltam, hogy jó lenne a fajtát vadászkutyaként is népszerűsíteni. Elsősorban kerületvezető erdészek, vadászokon keresztül, számukra a fehér szín még előnyösebb. Amikor egy vaddisznókonda kitör a bozótból egy nyiladékon átvágva, másodperceken belül lőni kell, és nem tudhatja a vadász, hogy a következő állat disznó lesz vagy egy hajtókutya… Bizony előfordul, hogy a barnás, sötét szőrű kutya is lövést kap, ám a disznók színétől élesen elütő fehér mudit biztosan nem lövik meg.

Szeretnék egy munkavonalat kitenyészteni a fehér mudi állományából, a Fényes Mudi Klub támogatásával. Apróvadra a vizsla használatos, de a túlszaporodott nagyvadállomány, ezen belül is a vaddisznók vadászatához a jagdterrier és az erdélyi kopó mellett a legolcsóbban tartható mudi az a fajta, ami leginkább beválik.

Véleményem szerint a mudi azért is jó alany, mert mindig a gazda közelében szeret lenni, messzire nem távolodik el, hamar visszatér, nem hajtja a vadat messzire, akár más vadásztársaság területére.

Ha mégis beugrik szarvasra vagy őzre, akkor is könnyen, gyorsan visszatalál, sötétben is remekül tájékozódik. Alkalmas utánkeresésre is, egy vércsapán vígan elmegy, sőt szarvasgomba keresésre is könnyen megtanítható. Továbbá vadkárelhárítás, megelőzés céljából is jól használható; ha beláthatatlan kukoricásba, napraforgóba, nagykiterjedésű erdőfelújításokba befészkeli magát egy-egy vaddisznókonda, nagyon nagy kárt tudnak okozni. Ilyen helyekre is hívnak minket ellenőrzési feladatokra. Egy „csősz” (régen így volt) két mudival, sok-sok hektárt tudott ellenőrzése alatt tartani. A mudi éjszaka, sötétben is megtalálja a vadat, mert a szeme és a füle mellett a szaglása is kiváló. És hogy mit szólnak a fajtához a vadászok? Nem nagyon tudnak róla, nem tekintik vadászkutyának.

Egyszer egy bátor hölgy elment a 9 hónapos mudijával egy vadászkutyavizsgára, ahol megmosolyogták a kopósok, mit keres itt ezzel a „lábtörlővel”.

Aztán csodálkoztak és hitetlenkedtek annak láttára, hogy a mudi hibátlanul helytállt a vizsga minden részén, pedig életében először látott vaddisznót. Azóta is jár vele hajtásokra, igen eredményes.

Forrás: Kistermelők Lapja