0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. július 22.

Méhésziskola kezdőknek: A méhbiológia alapjai – A teljes átalakulás fogalma és szakaszai

A méhek családban élő rovarok, egyedül nem képesek életben maradni. A méheket ivari háromalakúság jellemzi. Tagjai a hímivarú herék, a nem teljes értékű nőstény dolgozók és a teljes értékű nőstény anya. A méhek egyedfejlődésében pete-, lárva-, báb- és rovarstádiumok vannak. A petéből kikelő álca teljes átalakulással fejlődik ivarérett rovarrá.

Az átalakuláshoz 35 °C hőmérséklet szükséges. Ha ez alacsonyabb, a fejlődés is lassabb, ilyenkor az egyedek kelése is késik. Nincs arra vonatkozó vizsgálat, hogy ezek az egyedek kisebb értékűek volnának. Ez feltehetően így van, mivel az egyedfejlődés során a teljes értékű egyedek kifejlődésének a megfelelő táplálás az elsődleges feltétele.

Pete

A pete hosszában kissé meghajlított, mindkét végén legömbölyített, pálcika alakú. Színe fehér, átlagos hossza 1,6 milliméter.

A petében a lerakását követő 3 nap alatt bonyolult átalakulási folyamatok zajlanak le. Ezt nevezzük embrionális fejlődésnek. Először a petesejt osztódásnak indul, majd elegendő sejt megléte esetén az egyes sejtcsoportok elkülönülnek. Ez alatt a 3 nap alatt az embrió a pete burkán belül felhalmozódott tápanyagból táplálkozik. Ennek a fejlődési szakasznak a végére a peteburok felreped, és kikel a már táplálkozni képes álca.

Álca

Közvetlenül az álca kelését megelőzően a dajkaméhek egy csepp pempőt helyeznek a sejt aljára a pete mellé. A kikelt álca 2–2,6 milliméter hosszú, teste kissé meggörbült, a feji részen vastagabb. Az álca a sejt alján elfekszik, és szinte úszik a pempőben. Más összetételű pempőt kap a munkás, mást az anya és mást a here.

A leendő anyákat álcakorban méhpempővel és mézzel táplálják a dajkaméhek.

A munkásméh-álcát az első három napon szintén csak pempővel etetik, ezt követően kevert táplálékot kap, ami pempőből, virágporból, mézből és vízből áll.

Az álcakor vége felé, az anyánál az 5. napon, a munkásnál és herénél a 6. napon a sejtet viasszal átitatott finom szövedékkel befedik.

Ezt követően még 2 napig álcáról beszélünk, majd az álca az alsó ajakmirigy váladéka segítségével körbeszövi magát, bebábozódik. Bonyolult átalakulási folyamat kezdődik, amelynek során több vedlést követően kialakul a rovar.

A párzatlan anya

Viselkedésbeli különbségek figyelhetők meg a rajzásra készülő családban kelt anya és a váltóbölcsőből vagy keltetőszekrényben kelt anya magatartása között. Megfigyelhető, hogy a rajbölcsőben kelő anyának a már megbontott anyabölcsőfedél nyílásán keresztül élelmet adnak. Van ideje a bölcsőben végtagjait megmozgatni, erőt gyűjteni. A rajzási hangulatban lévő családban kelt anya közvetlenül a bölcső elhagyásakor rendkívül fürge. Ha sikerül megfigyelni a körberágott anyabölcsőfedél alól kibújt anyát, szinte alig lehet megfogni: tele életerővel, vad rohanásba kezd.

A váltóbölcsőből kelt anya és a keltetőszekrényben kelt anya pihés, éretlennek látszó, lassú mozgású. Különösen a keltetőszekrényben kelt anyának van több időre szüksége, mire „összeszedi magát”. Nincsenek hangok, ingerek, amelyek élénkítenék, míg a rajbölcsőből kelt anya már a kibújása előtt érzi a felfokozott rajzási hangulatot a családban.

A kelést követő néhány órában az anya potroha még tovább vékonyodik, köszönhetően a vad rohangálásnak, amely nagy energiafelhasználással jár. Ilyenkor a méhek között lökdösődve fut keresztül-kasul fiasításos, mézes, üres léprészeken. Egy-egy pillanatra megáll a mézkoszorún, szív egy kevés mézet, majd sietve folytatja az ismerkedést a kaptárral. Átmászik a méheken, a kivett keretről gyakran felszáll. Nehéz megtalálni, mert a dolgozók nem alkotnak körülötte udvart. Gyakran a keret szélén vagy a kaptár sarkaiban lehet rábukkanni. A fiatal anya kelése után néhány óráig még csak nagyon kevés feromont bocsát ki (lábvégi mirigy), így általában nem is ismerik fel anyaként.

Folytatás: A párzás

Forrás: Méhészet