A Mária Valéria híd 2001-es újjáépítésével 44 magyar és 43 szlovák településsel jött létrejött az Ister-Granum Eurorégio. Ennek a nagy múltú régiónak lett közös, országhatárokon átnyúló borlovagrendje, a Vinum Ister-Granum Regionis Borlovagrend, amely tagjai között tudhat 17 magyar és 8 szlovák állampolgárt, ezzel az első a magyar borrendek közül, akik a Kárpát-medence népeinek összetartozását jelképezendő nem magyar állampolgárságú, nemzetiségű tagokkal közösen dolgozik.
A szőlőterület 3500 hektár, Esztergomtól Annavölgyön, Tokodon, Bajóton, Süttőn, Ipolydamásdon, Kemencén, Kesztölcön, Piliscsabán, Kismaroson, Leányfalun, Szobon, Visegrádon, Zebegényen, a felvidéki Búcson, Dunamocson, Muzslán, Kürtön, Bátorkeszin, Ebeden, Kéménden, Garamkövesden, Nánán át Párkányig.

„Az elmúlt év december 21-én vált felnőtté a szervezet, 18 évesek lettünk, s megalakulásánál és folyamatos működésénél a hídnak mindig kulcsszerepe volt és marad is. Az Osztrák-Magyar Monarchia aranykorának tudható be, hogy a pozsonyi fémszerkezetű öreg híd, akkori nevén Ferenc József híd 1890-ben történő átadása után 1895-ben megépült a Mária Valéria híd is. Abban az időben még senki nem gondolta, hogy ennek a hídnak nem a klasszikus két partot összekötő szerep lesz a feladata. Azonban a történelem közbeszólt, és a trianoni tragédia után már nem csak két partot, hanem két országot kellett össze kapcsolnia” - magyarázta a nagymester.
A híd Ferenc József Budán született negyedik gyermekének, a magyar neveltetésű Mária Valéria főhercegnő nevét kapta. Az építkezés során 16 ezer köbméter strázsahegyi mészkövet, 1000 köbméter neuhausi gránitkövet, 700 köbméter süttői vágott mészkövet és 2500 tonna fémszerkezetet építettek be. A hidat 490 ezer kézzel szegecselt szegecs tartja össze.
A híd életének sorsdöntő pillanata volt 1919. július 22-e. Az építményt őrző cseh katonák hibájából egy robbanás következtében a párkányi oldal első hídnyílása a Dunába zuhant. A Trianon okozta politikai zűrzavarnak a számlájára írható, hogy nyolc évig szünetelt a forgalom. Majd jött 1927. május elseje, s a híd újra állt. A németek viszont azzal köszönték meg szövetségesi mivoltunkat, hogy '44 karácsonyára a fa alá kaptunk egy felrobbantott hidat. Ezt követően annyi pénzt költöttünk a szocializmus építésére, hogy nem marad anyagi erő a híd újjáépítésére.

Köszönthettük tehát a Mária Valéria hidat a 127., a 95. és a 21. születésnapján. Küzdelmes élete ellenére optimizmussal tekintünk a jövőbe, hogy munkánkkal értéket teremtve ápoljuk térségünk örökségét, kultúráját, hagyományait, és egy jó pohár bor társaságában fűzzük szorosabbra a barátságokat és egymás iránti kölcsönös tiszteletet” - zárta beszélgetésünket Polhammer László, nagymester.