Normal
0
21
false
false
false
HUEbből fakadó probléma egyike a vadvilágban okozott jelentős mértékű kártételük. Kutatások szerint világviszonylatban kétszáz súlyosan veszélyeztetett fajt fenyegetnek vadon élő kutyák vagy macskák. A macskák például a védett énekesmadarakra, kisemlősökre jelentenek súlyos veszélyt, de fészekfosztó tevékenységük és a mezei nyúlfiak zsákmányolása is hatással van az apróvadállományra. Továbbá a hazánkban fokozottan védett vadmacskával történő kereszteződése következtében a hibridizált egyedek kiszorítják a fajtiszta vadmacska-populációt.
A vadászati törvény értelmében vadászterületen a vadásznak kötelessége a vadállomány védelme. Megengedett vadászati eszközzel elfoghatja vagy elejtheti a vadat űző kutyát, macskát, ha a vad sérelme másként nem hárítható el, valamint fertőzés továbbterjedése, vagy el nem hárítható támadás megakadályozása céljából. Lőni kizárólagosan akkor lehet, ha az állat tulajdonosának felderítésére nincs közvetlen lehetőség.
Vegyük górcső alá a következő helyzetet: a vadászatra jogosult a vadászterületen kutyát lát. A vadász felméri a területet, látja-e az állat gazdáját: amennyiben nem, akkor sem ejtheti el az állatot, mivel az nem űz vadat. (Az más kérdés, ha esetleg éppen a következő revíren legelő őzek felé tart…) A vadász szempontjából, elejtési távolságon belül, a kutya nem okozott kárt a vadállományban, viszont egy kilométerrel arrébb már hajtja a vadat… Ezt a jogszabályi hibát fokozza az is, miszerint az elejtés kizárólagosan akkor lehetséges, ha az állat tulajdonosának felderítésére nincs közvetlen lehetőség. Hogyan alkalmazható abban az esetben ez a szabály, ha a vadászatra jogosult észreveszi a kóborló kutyát, mialatt az egy mezei nyulat kerget? Tulajdonos sehol, tehát a jogszabály szerint az eb vadat űz, elejthető. A lövés célba talál, az elejtés sikeres és jogilag szabályos. Perc teltével megjelenik az állattulajdonos, aki a puskadörrenésre jajveszékelve kiszalad egy fasor mögül… Következésképpen pontosításra szorul a közvetlen felderítés fogalomköre. A jogalkotóknak tehát érdemes lenne egy konzekvens, új jogszabályt előterjeszteni, ami egyértelműsíti az előbb példaként említett helyzeteket.
Az ilyen helyzetek megelőzésére legelőször az állattulajdonosoknak kellene felelősségteljes állattartóként viselkedniük, így az példaként felhozott incidensekre ritkábban, vagy akár egyáltalán nem kerülne sor.
