Az utóbbi évek súlyos fagykárai is az enyhe télre vezethetők vissza. Nálunk fajtól és fajtától függően február körül ér véget a gyümölcsfák mélynyugalmi állapota, amit a növényi hormonok szabályoznak, és onnantól már kényszernyugalomról van szó, ami a hőmérséklettől függ elsősorban. Ebben az állapotban minden fölmelegedés a rügyek fejlődéséhez vezet, ami apránként összeadódva korai virágzást eredményez.
Ráadásul nem csak egy-két fagyos éjszakával kellett megküzdeni a növényeknek, hanem több héten át visszatértek a nagy hidegek, így éppen nyíló virágokat vagy a legérzékenyebb kis gyümölcskezdeményeket érte a lehűlés.
Ez csak az egyik oldala a téli meleg káros hatásának. A másik az, hogy a fák nem kapják meg a szükséges hidegmennyiséget. A hideghatás „mennyisége” fajonként és fajtánként eltérő, a nemesítőcégek például külön kezelik a mediterrán régióra és a szárazföldi klímára nemesített fajtákat, éppen emiatt..
A fagypont alatti hideg is befolyásolja a hideghatást, de csak kisebb mértékben.
A legkevesebb hidegre az őszibaracknak van szüksége, 400-1050 óra között, azután jön az alma és a körte 800-1100 órával, a cseresznyének pedig még annál is több hidegre van szüksége, hogy a rügyei normálisan fejlődjenek tavasszal.
Ez akkor következik be, amikor legalább négy órán keresztül 20 C-fok közelében van a hőmérséklet, a következménye pedig az, hogy a megelőző 24-36 órában összegyűjtött hideghatás elveszik a növény számára. Ez a hidegmennyiség szükséges a mélynyugalom feloldásához.
A mélynyugalom után is össze kell gyűjtenie a növényeknek a kihajtáshoz szükséges hőmennyiséget, amit a 7 C-foknál melegebb órák számának összege ad ki. Ezzel pedig visszajutottunk a tavaszi fagyveszélyhez.
A klímaváltozás tehát az enyhe és rövid telek révén nagyban befolyásolja a mérsékelt övi gyümölcsfajok termeszthetőségét. Manapság már nem a meleg déli és nyugati, hanem a hűvösebb északi és keleti fekvéseket érdemes keresni az ültetvények számára.
