0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Vezetékmunka, hajsza, kegyelemlövés – avagy a vérebezés mindennapjai

Az előző részben a hannoveri véreb történetét mutattuk be, vérebezés-sorozatunk következő részében pedig a sebzés után történő vad felkutatását ismertetjük. Miután a sebző vélelmezi a sebzés tényét, majd vérebvezetőt hív segítségül a vad felkutatására, a szinte kötelezően előírt 4 órás várakozási idő után (lábon lőtt vad esetében ez jóval több várakozási idő) megkezdődhet az utánkeresés.

Normal
0

21

false
false
false

HU
X-NONE
X-NONE

MicrosoftInternetExplorer4

A vad fellelésének első fázisa a rálövés helyének ellenőrzése. A vad helyzete, lövés utáni elrúgás következtében a talajban fellelhető mélyebb nyomok – ezek mind a menekülés kezdeti irányát vetítik előre, míg a lő- és csapajelek (szőr, vér, csont) a találat helyét valószínűsítik.

A nyomokból és jelekből kirajzolódott kép figyelembevételével megkezdődhet a vezetékmunka.

A véreb nyakán lévő nyakörv, más néven nyakló, általában bőrből készül (bár ma már egyre gyakoribbak a műanyag vérebnyaklók) rajta pedig egy forgó karabiner található, amire a hosszú, több méteres (1,5-2 méter, speciális munka során akár 6-10 méter) pórázt, vagyis a vezetéket rögzítjük. Innen ered a vezetékmunka kifejezés is, vagyis a kutyát a vérebvezető a vezetéken tartja, így indulnak el közösen a sebzett vad csapáján.

A rálövés helyén fellelhető lő- és csapajelekből többségében megállapítható, hogy a vad él vagy már elpusztult, de számos eset van, amikor a feltételezések bizony dugába dőlnek.

A rövid dermedtre keresés a vad fellelésének legkönnyebb formája: ilyenkor rövid vezetékmunkával a kutya a dermedt, kimúlt vadhoz vezeti gazdáját, ezt hívják dermedthez vezetéshez. Ennek másik ága a dermedtre csaholás, amikor a szabadon engedett kutya felkutatja az elpusztult vadat, és azt hevesen csaholja, ugatni kezdi, ezzel jelezve a vérebvezetőnek a vad helyzetét. (Azt azonban tudni kell, hogy nem minden kutya alkalmas a dermedtre csaholásra, ez öröklött genetikai tulajdonság függvénye.) A véreb nem csupán az orrával, az eszével is keresi a vadat, és főként nem a vér szagát követi, hanem a stresszes vad által kibocsájtott szagot, így vér nélküli csapán is eredményesen fellelheti a vadat.

Ezekben az esetekben a vad a sebzést követően valószínűleg rövid idő alatt elpusztul, azonban ennek árnyékosabb oldala, amikor a vad az utánkeresés során még él – ekkor fellelése, szenvedéstől való megváltása bonyodalmasabb, például ha gerinctüskelövés, horzslövés, üres húslövés, láblövés vagy éppen állkapocslövés érte a vadat.

Az ilyen helyzeteket akár egy új, önálló vadászati tevékenységnek is nevezhetjük.

Ilyen esetekben érdemes a több órás várakozás, mielőtt elkezdődik a vad felkutatása. Azonban minden a rálövés helyén található jelektől függ, az alapján tudja eldönteni a vérebvezető, hogy megvárja, míg a vad megbetegszik, vagy hosszabb vezetékmunka után, akár a vadat több sebágyból is felkeltve (a sebágy a beteg, lázas vad olyan helyét jelöli, ahol rövidebb-hosszabb ideig elfeküdt, lepihent) követi, míg végül – a helyzet elbírálásának függvényében – csatolással (a kutya nyakáról levéve a nyaklót)  a vérebvezető hajszára engedi a kutyáját.

A jól hajszázó kutya aranyat ér, ugyanis ilyenkor a véreb–vérebvezető páros szétválik: a kutya magára marad, a vad után iramodik, és csaholással, a vad forgatásával igyekszik állítani a vadat, amíg a vérebvezető a kutya hangját követve (ma már GPS-koordináta segítségével is) oda nem érkezik az állítás helyének környékére.

Ilyenkor a vérebvezetőnek halkan kell a vadat megközelítenie, nehogy iramodásra sarkallja az állatot – ezzel is megnehezítve a csaholó-állító kutya munkáját –, majd megfelelő lőpozíció megválasztásával, valamint a vad és a kutya helyzetviszonyának maradéktalan figyelembevételével lövést kísérel (kegyelemlövés) tenni a vadra, végleg megváltva ezzel fájdalmaitól, szenvedésétől.

Lényegében ekkor ér véget a vérebvezető munkája. De nem szabad elfeledni, a vezetékmunka hossza, a véreb csatolása, hajszára bocsátása sok mindentől, például a sebzés helyétől, a terepadottságoktól, a sebzett vad korától és méretétől és további számos tényezőtől függhet.

A sikeres kegyelemlövés után a terítékre került vad ugyanúgy megkapja a neki járó végtisztességet: utolsó falat, sebtöret, a sebzőnek kalaptöret, amit a hagyomány szerint meg kell osztania a vadat kézre kerítő vérebbel, amit a kutya nyaka és nyaklója közé tűz. Ezzel is elismerve a véreb munkáját, értékmentését és kitartását.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu