0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

A gyepre alapozott állattenyésztés újraértékelése

A gyepre alapozott állattartást az elmúlt évtizedekben számos tényező nehezítette annak ellenére, hogy több ezt ösztönző támogatás volt, illetve van napjainkban is Magyarországon, továbbá a marha- és bárányhús iránti kereslet folyamatosan növekszik.

A gyepterületek, a gyephasznosítás, a gyepre alapozott állattartás megítélése ellentmondásos, különösen a kérődzők környezetre gyakorolt hatását ítélik el a legtöbb esetben. Ezek az úgynevezett káros hatások leggyakrabban a levegő összetételére – üvegházhatásúgáz-tartalmára –, a talajvíz szennyezésére, a talajborítottságra, a gyepek botanikai összetételére, valamint a gyepterületek degradációjára, eróziójára stb. vonatkoznak. E sorok nem cáfolatot, vagy megfelelő összefüggésrendszerben bebizonyítást hirdetnek, hogy az okszerű, szakszerű gyephasznosítás, gyepre alapozott állattartás a fenntartható fejlődés megkerülhetetlen, nélkülözhetetlen feltétele.

Fontos azonban ezzel kapcsolatban néhány tényt kiemelni.

A Föld szárazföldi területének több mint negyede (26%) feltétlen gyepterület (fáknak, cserjéknek túl hideg, száraz, így csak gyepnövényzet nő rajta), ha ide számoljuk a gyepes-fás területeket is, akkor mintegy 40%-a gyeppel borított. Önmagában tehát a terület nagysága miatt sem lehet világviszonylatban ennek okszerű hasznosításától eltekinteni. Fontos azt is kiemelni, hogy a magyarországi gyepterületeknek csak töredéke feltétlen gyepterület, tehát ha ezeken a területeken nem lenne szakszerű, gyepre alapozott állattartás, gyephasználat, akkor elcserjésednének, elfásodnának. A szakszerű, okszerű, technológiai szinten kidolgozott és megvalósított gyephasználat hangsúlyozása azért fontos, mert az adott területnek nem megfelelő legeltetéses állattartás, gyephasznosítás károsítja a környezetet (talajt, talajvizet, levegőt, gyepösszetételt stb.), és az állattartás számára is kedvezőtlen. Ezzel szemben az okszerű, szakszerű, technológiai szinten kidolgozott és megvalósított gyephasználat a környezet állapotát javítja, az állatok aktuális igénye pedig kielégíthető, takarmányozásbiztonsága javítható.

Az idei rendkívül aszályos év hatásait figyelembe véve felmerül a kérdés, hogy vajon Magyarországon fontos-e, és amennyiben igen, milyen területen, módon és feltételekkel kell gyepre alapozott állattartást végezni.

Ennek megválaszolásánál fontos kiemelni, hogy extrém időjárási viszonyoktól függetlenül (tartósan átlagos időjárás esetén) sem lehet semmit úgy csinálni, mint régen, hiszen mindig minden változik: a környezet, a lehetőségek (fajták, technológiák stb.), az igények (piac, munkahelyi elvárások stb.), az előírások, a tulajdon- és földhasználati viszonyok, valamint a támogatások is. Fontos azt is megemlíteni, hogy a Kárpát-medence különböző térségei eltérő időkben, mértékben és módon megfeleltek a gyepre alapozott állattartásnak.

Ahhoz, hogy napjaink elvárásainak meg­felelő okszerű, környezetileg, gazdaságilag és társadalmilag is tartósan fenntartható gyephasználat, illetve gyepre alapozott állattartás alakuljon ki, és ezt a különböző előírások, támogatások hathatósan segítsék, pontosan meg kell határozni, hogy adott gyepterülettel kapcsolatban milyen elvárások vannak.

A hatékony táj- és természetvédelem érdekében, a NATURA 2000-es területeken célszerű lenne az adott területre vonatkozóan jól átgondolt, definiált, adott gyepterületeken elvárt eredményre nagyobb hangsúlyt fektetni, mint az előírásokra.

Erre alapozottan a gyephasználat, ezen belül elsősorban a legeltetés megtervezése, a legeltetéstechnológia (aktuális legeltetett faj, ezen belül fajta, állatlétszám, legeltetési mód stb.) kialakítása, megvalósítása sokkal egyszerűbb és hatékonyabb lenne.

Fontos annak a megvizsgálása is, hogy a különböző rendelkezésünkre álló termőterületeket milyen mértékben, hogyan, egymással milyen módon összehangolva lehet bevonni a gyepre alapozott állattartásba.

A gyepre alapozott állattartást potenciálisan szolgáló területek:

  • Különböző, nem telepített gyepterületek, amelyeken elsődleges cél a természet- és tájvédelem (pl. NATURA 2000 területek).
  • Nem szántóföldön (gyep művelési ágban) telepített gyepek, amelyeken alapvető cél a professzionális termelési célú gyephasznosítás.
  • Egyéb legeltetéses és/vagy gyeptermés hasznosítására alkalmas területek (pl. gátak, árterek stb.).
  • Olyan szántóterületek, amelyeken célszerűen és okszerűen egy- és kétéves füvek, keveréktakarmányok, valamint másodvetésű növények termesztése indokolt, termésük legeltetéssel és/vagy betakarított, tartósított formában hasznosítható.
  • Agroerdők (agrárerdészeti területek), fás gyepterületek, fasorok, amelyek szántóföldi művelés alatt álló területeit legelőként, kaszálóként, vagy rétként lehet használni.

A felsorolt, rendelkezésre álló, gyepre alapozott állattartás céljára felhasználható területek hasznosítása között, adott gazdaságon belül, az adottságoknak megfelelően tervszerűen, technológiába illeszthetően összhangot kell teremteni, mivel csak így lehet a gyepre alapozott állattartás eredményes!

A felsorolt területek külön-külön hasznosításának optimalizálása az állattartás számára sokkal nehezebb, mint a rendelkezésre álló területek összehangolt hasznosítása.

A különböző területeken (gyep, szántó, agroerdő) okszerűen termeszthető és hasznosítható takarmánynövényeket a termőhely adottságai, a művelés- és hasznosítás/betakarítás módja határozza meg. Legeltetési idényben és legeltetési idényen kívül is a takarmányozásbiztonság szempontjából számos lehetőség adott, hogy adottságtól függően a különböző hasznosítású (gyep, szántó, agroerdő) területeken – a természet és tájvédelmi gyepek kivételével – mikor és milyen takarmánynövényeket termesszenek, illetve milyen hasznosítási (legeltetési, betakarítási és tárolási) módot alkalmazzanak. A megfelelő feltételek megléte, valamint alapos tervezés, majd ez alapján kivitelezés esetén lehetőség van az egész éven át történő szabadban tartásos (istálló, hodály nélküli) húshasznú állattartásra is.

Mindezek alapján a rendelkezésre álló különböző, a gyepre alapozott állattartást potenciálisan szolgáló területeken (nem telepített, nem szántóföldön telepített, egyéb legeltetéses és/vagy gyeptermés hasznosítására alkalmas, szántóföldön telepített és agroerdészeti rendszerekben telepített gye­pek) tervszerűen kialakított állattarással az állatok aktuális igényeit jobban össze lehet hangolni, a növényzet és a környezet, valamint a természetvédelem igényeivel.

Megfelelő eredményt, csak pontos, precíz, mindenre kiterjedő tervezéssel, technológia kialakításával lehet elérni.

Ennek hiányában a környezet károsodása mellett az állatok igénye sem lesz kielégítve, így a termelési eredmények sem lesznek megfelelőek.

Magyarországi viszonyok között ugyanis egy-egy gyepterületről az állatok teljes éves (365 napos) tömegtakarmány-szükséglete csak relatíve nagy területről biztosítható. Átlagos években termőhelytől, időjárástól függően nem telepített, tápanyag-­utánpótlásban nem részesült gyepterületből legalább öt-hat, telepítettből két-három hektár tudja fedezni egy számosállat (átlagosan 500 kg élősúlyú egyed) teljes éves tömegtakarmány-szükségletét.

Fontos azt is hangsúlyozni, hogy a gyepterületek, az aktuális időjárástól függően, csak rövidebb-hosszabb ideig tudnak olyan zöldfűtermést (mennyiséget, minőséget) biztosítani a legelő állatok számára, ami a létfenntartásukat – beleértve a legelésre fordított energiaszükségletüket is – fedezi. Ezért van az, hogy már átlagos évjáratban is a kondícióromlás elkerülése érdekében, a legeltetési idényben kiegészítő takarmány (ami lehet adott gyepterületről korábban betakarított széna vagy sze­názs is) biztosítására van szükség a legelő állatok számára.

Mind az állatok, mind a legelt növényzet szempontjából fontos, hogy az aktuálisan legeltetett állatlétszám és az adott terület terméshozama jól tervezett módon összhangban álljon (adott időszakra vonatkozó állatlétszám, legelőterület és kiegészítő takarmány – széna, szenázs – optimalizálása), hogy a túllegeltetés és az állatok nem megfelelő kondíciója tervszerűen elkerülhető legyen.

Amennyiben azt is figyelembe vesszük, hogy a gyepre alapozott állattartás takarmányozásbiztonsága érdekében az állatok számára az éves tömegtakarmány-szükséglet másfélszeresét célszerű biztosítani, akkor az előzőekben közölteknél még kisebb állateltartó képességgel lehet számolni hektáronként. Éves szinten a másfélszeres tömegtakarmány-szükséglettel azért célszerű tervezni, hogy az állatok bővített létfenntartó szükségletét teljes egészében tömegtakarmányokkal lehessen fedezni, még kevésbé jó évjáratokban is, ami élettani, gazdasági szempontból egyaránt indokolt.

Magyarországi viszonyok között ezért a gyepek, különösen a nem telepített gyepek alacsony fűhozama és a gyeptermés szélsőséges ingadozása miatt, a gyepre alapozott állattartás takarmányozásbiztonsága különböző termőterületek (egyéb gyep, szántó, agroerdő) tervszerű technológiai összehangolásával sokkal könnyebben megvalósítható, mint kizárólag gyepterületekre, különösen NATURA 2000-es gyepterületekre alapozottan. Ezzel elkerülhetővé válna a túl- és alullegeltetés, és a legelő állatok jelentős kondícióingadozása, -romlása is.

Ez a feltétlen és a nem feltétlen védett gyepterületeken is jelentős előrelépést jelentene.

Az egyéb gyepek (gátak, árterek stb.), valamint szántóföldi (ezen belül elsősorban valamilyen okból kedvezőtlen adottságú, pl. belvizes) és agrárerdészeti területek termőhelytől, termesztett növényzettől függő kaszálóként, legelőként, rétként való használata jelentősen hozzájárulhat az állatok tömegtakarmány-bázisának biztosításához. Szántóterületeken például különböző keveréktakarmányok, egy- és kétéves füvek, másodvetésű növények (pl. zöldtrágyanövények) jól hasznosíthatók erre a célra. Mindez nemcsak az idei aszályos évben, hanem átlagosnak tekinthető időjárású években is kedvező lenne mind gazdaságilag, mind környezetileg (potenciálisan a többféle növény termesztéséből adódó előnyök), mind az állatok takarmányozásbiztonsága szempontjából.

Az agrárerdészeti rendszerekben lévő gyepterületek, legelők szakszerű, jól megtervezett bevonása a gyepre alapozott állattartásba mind állatjólléti, mind ökológiai, mind ökonómiai szempontból indokolt. Az ilyen legelők védik az állatokat a nyári, déli nagy melegben legelés közben (hőstressz elleni védekezés), hidegebb időben az erős széltől.

Az agroerdők többletélőhelyet jelentenek az állatok (pl. madarak) és növények számára, kedvezően hatnak a környezet mikroklímájára, a talaj víztartalmára és védenek a defláció ellen.

Megfelelő kialakítással ideális delelőhelyet, nyári szálláshelyet és szükség esetén alkalmas téli szálláshelyet lehet biztosítani húshasznú szarvasmarha, hús-gyapjú, gyapjú-­hús hasznosítású juhállományok számára. A rosszul kialakított, nem megfelelő istállóknál, hodályoknál sokkal jobb környezetet biztosítanak az állatok számára. Ilyen esetekben nemcsak költséghatékonyabbak, hanem az állatjóllét, az állategészség és a termelés szempontjából is kedvezőbbek.

Mindezek alapján az adott gazdaságon, gazdálkodó egységen belül a különböző gyepre alapozott állattartás céljára bevonható területek összehangolt, jól megtervezett, technológiai szintű használata javítja ezen állattartási forma környezeti és gazdasági hatékonyságát.

A gyepre, legelőre alapozott állattartásnál döntő fontosságú, hogy a rendelkezésre álló területeket nemcsak takarmánybázisként, hanem legeltetés esetén technológiai térként is értékelni kell.

A szakaszos, porciós legeltetésben és az adott szakaszon történő szükség szerinti tömegtakarmány-­kiegé­szí­tés­ben rejlő lehetőségekről egy későbbi pub­likációmban térek ki.

Dr. Póti Péter

Forrás: Kistermelők Lapja