Január 17-e a keresztények számára Remete Szent Antal napja. Ő az állatok egyik legfőbb védelmezője. Hazánkban főleg a háziasszonyok imádkoztak hozzá, kérték aprójószágaik védelmét. Ma is élő hagyomány, hogy ilyenkor megáldják a jószágot és a kis kedvenceket is. Hazánkban is több templomban tartanak „állatos” misét.
Katolikus dél-európai országokban a hazainál élőbb hagyomány, hogy január 17-én megáldják az állatokat. Számos beszámoló olvasható arról, hogy ekkor a misére a házi kedvenceket is elviszik, sőt a vatikáni Szent Péter tér ilyenkor szinte állatfarmmá változik, ahol a szaléziak.hu beszámolója szerint „az olasz állattenyésztők szövetségének szervezésében megáldják a jószágokat Remete Szent Antal apát napján. Az esemény valóságos turistalátványosság. Sok római lakos jelenik meg kutyájával és macskájával, hogy ezek a házi kedvencek is részesüljenek az áldásban. Felvonulnak a rendőrség, a csendőrség és a pénzügyőrség lovas egységei és az állami fegyveres erők kutyás csoportjai is.”
Az „állatvédő” Remete Szent Antal 251-ben vagy 252-ben egy jómódú egyiptomi családba született. Húszéves volt, amikor meghaltak szülei. A fiú úgy döntött, hogy megszabadul a gazdagság nyűgétől, és isten szolgálatába lép. Eladta a családi birtokot, annyi pénzt visszatartott, ami húga jólétéhez szükséges volt, a többit pedig a szegényeknek adta. Ezután elvonult a sivatagba, remetének állt.
Remete Szent Antal kultusza először a keleti egyházakban, majd később a nyugati keresztény területeken is elterjedt: a neve napján megszentelték az istállót és a jószágot. Így volt ez a középkorban a Magyar Királyságban is, a kultusz elemeit pedig a korábbi táltos hagyományok is gazdagították.
Remete Szent Antalt a középkori festményeken disznóval ábrázolták, sőt akkoriban a családok, keresztény közösségek évente egy-egy disznót ajánlottak föl Remete Szent Antal követőinek, az antonitáknak. Ezeket a jószágokat külön nevelték, nyakukra csengőt akasztottak, amelynek hangja állítólag elriasztotta a gonosz erőket. Ezeknek a disznóknak mindenütt szabad volt legelni.
A Remete Szent Antalhoz fűződő néphagyományokat sok helyen átruházták Páduai Szent Antalra, akinek június 13-án van az ünnepe. Ezért igen sok állattartással kapcsolatos hiedelem és szokás kapcsolódott e nyári naphoz: nem fogták be a jószágot, de láncon hajtották át, miközben a gazda azt mondta: „Legyetek erősek, mint a vas, tartsatok össze, mint a lánc, Páduai Szent Antal őrizzen meg a vadállatoktól!”
források: Magyar Néprajzi Lexikon, szaleziak.hu, spanyolbanotthon.blog.hu, magyarkurir.hu
Facebook
Twitter
Google+
LinkedIn
Print Mail
Print PDF
