Back to top

Egy kalandos szezon értékelése

Amikor e sorokat írom, már közeledik a téli nyugalom ideje, de néha még felsejlik bennem, mi minden történt az 2022-es méhészeti évben. Ez az esztendő is tele volt élménnyel, kalanddal, tanulsággal és természetesen kihívással. Jelen írásomban a 2022-ben tapasztalt gondokat, hibákat, örömöket, tapasztalataimat szeretném megosztani az olvasókkal.

A cikk eredetileg a 2022/12-es Méhészetben jelent meg.

Az előző év nyarának végén, amikor megjött a lehűlés, az 5 literes légfékes etetőkből vontatottan fogyott az élelem. Úgy véltem, hogy kevés élelemmel mentek telelőbe a családok. Emiatt a tél végén attól féltem, hogy a középső lépekből kifogy az élelem. Nem szoktam cukorlepényt adni a méheimnek, de ilyen előzmények után biztosabbnak láttam, ha a keretek tetejére élelempótlást teszek (1. kép). Ipari fondantkészítményt daraboltam fel, és félkilós adagokat adtam minden családnak. Először január végén, majd két hét múlva ismételten kaptak.

Kaptárbontáskor a következőket láttam: felül, a keretek tetején sok méh ült. Füstölőt kellett használnom, hogy a lepényt be tudjam helyezni. Még egy módon meg­győződtem a családok erősségéről.

A felső soroknál (konténer) pontosan szemmagasságban van a fészekkeretek alsó léce. Tehát, ha hátulról benézek, látom a kijárón beszűrődő fényt. Ahol nem láttam fényt, ott a nagyon sok méh eltakarta a kijárót. Sok helyen lehetett látni, ahogy a fürt lelógott a kaptár aljára. Ezek alapján úgy gondoltam, hogy nagyon jó szezon ígérkezik. A második félkilós lepény is gyorsan elfogyott.

1. kép
1. kép

Márciusban, amikor már szépen hordták a családok a virágport, megkezdtem a fészkek átvizsgálását. A családok népessége fogyott a január végihez képest, de hát ilyenkor ez megszokott, gondoltam. A fiasítás néhány keretben tenyérnyi kiterjedésben indult meg. Az élelem mennyisége megfelelő volt; kiderült, hogy túlaggódtam a dolgokat. Ahogy teltek a napok, egyre több virágport gyűjtöttek a méhek, az itatóból egyre kevesebb víz fogyott. Egyértelmű volt, hogy a közeli árkokban felgyűlt belvíz jobban tetszett nekik.

Az első komolyabb átvizsgálás alkalmával, április elején kezdtem aggódni. A családok népessége igencsak megcsappant. Sok gyenge családot találtam. Az erősebb családoknál már szépen táblásodtak a fiasok (2. kép), de még nem mertem megkezdeni a kiegyenlítést, mert a fiashoz mérten kevés volt a népesség. Ebben az időszakban már hetente vizsgáltam a méheket, ami elmaradt, pótoltam a másik vizsgálatnál.

A következő hetekben próbáltam a családokat szépen kiegyenlíteni, de nagyon nehezen ment. Ilyen rosszul talán még sosem sikerült. Amelyik család kapott, azon nem látszott meg. Amelyiktől elvettem, az gyengült.

Semmi nem úgy sikerült, mint más években. Tudtam, hogy mit várhatok a családoktól, de sajnos nem azt teljesítették. Más méhészekkel is beszéltem, és ugyanazt látták, mint én. A fiasítás mennyisége már szépen alakult, de a népesség valahogy nem akarta követni. Mintha nem keltek volna fiatal méhek.

2. kép
2. kép

Repcén már a családom körében kongattam a vészharangot: idén nem lesz méz, mert rosszak a méhcsaládok. Kettős vándorlást kellett végeznem repcére, ugyanis közel volt a kiválasztott vándorhely. Előbb távolabb költöztem egy hétre, és utána vissza az új helyre. Nem indult meg a mérleg emelkedése. Folyamatosan a családok erősségét kifogásoltam, az fel sem merült bennem, hogy a repce mézelésével is gond lehet. A barátaim méheseiben csak úgy ömlött be a nektár. Az ő családjaik a rajzás küszöbén voltak már ekkor. Nálam meg csak dekák, a méztérben csak lézengtek a „bogarak”. Pörgetéskor meg is látszott az eredményen. A legborzasztóbb nem a kevés méz volt, hanem az, hogy maréknyi méhet öntöttem vissza a mézterekre (méhlesöprővel dolgozom). Azon járt csak az agyam, hogy végre egy jónak ígérkező akácvirágzás, az én méheim meg gyengék. Ekkor már nem is tudtam volna segíteni rajtuk.

Gondolkodtam, hogy két konténert összeröpítek. Attól féltem csak, hogy virágzás végén nem tudom eloszlatni a méhtömeget, és az erősebb családok lefulladnak facéliára szállításkor.

A repcevirágzás vége felé megkezdtem az új méhanyák nevelését. Az elfogadó családokat szépen meg tudtam erősíteni, jól is fogadtak. Az anyás dajkák már vontatottabban dolgoztak. Mindent egybevéve: elegendő mennyiségű, és remélem, hogy jó minőségű 2022-es petéző anyát tudtam nevelni az állományomban. A termelő családjaim számát szeretném gyarapítani a jövőben. Ennek megfelelően ebben az évben próbáltam minél több kis családot létrehozni. Az anyanevelési szezon végén még a dajkacsaládokat is kettévettem.

A repceméz kipörgetése után indultunk tovább. Vasárnap este szállítottam akácra a konténereket, tehát hétfő reggel indulhattak a méhecskék, begyűjteni az akácvirág nektárját. Csodálatosan szép volt az akácerdő. Mindenhol csak a fehérben pompázó fürtök lógtak. Az erősebb mérleges családom szép mérlegelési adatokat mutatott. Szerda este vittük a barátom méheit ugyanarra a tisztásra. Éjjel egy óra körül végeztünk a pakolással. Gondoltam, belenézek a konténereimbe. Néhány szellőzőn bekukkantottam, hogy szaporodnak-e a méhecskék a mézterekben. Több családnál is csillogott már a méz a hátsó lépekben (meleg építményű kaptár, (3. kép). Egyből eszembe jutott, hogy ennél a kaptárnál, ha az utolsó keretben csillog a méz, akkor pörgetni kell, mert tele van. Csütörtök reggel mentem vizsgálni a családok méztereit. Jól éreztem, a legjobb családoknál már nagyon nehéz volt a méztér. A pörgetéssel még várnom kellett néhány napot, hogy érleljék a nektárt.

3. kép
3. kép

Nagyon csodálkoztam a méhcsaládjaimon. Azt hittem, olyan gyengék, hogy nem nagyon várhatok tőlük akácmézet. És tessék, pár nap alatt tele lettek a mézterek.

Ez talán az egyik előnye a 12 keretes fészektérnek. Bent van a 8-10 tábla fiasítás, és napokon belül „robbannak” a családok. Azt viszont meg kell hagyni, hogy a 12 keretes méztér ekkora hordásban szerintem kicsi. A legerősebb családok már le álltak a hordással, mert nem volt helyük.

A mai napig nem értem, hogy hol volt az a gyűjtő korú méhtömeg, amely behordta ezt a szép mennyiséget. Talán a fiasból kikelt fiatal méhek előbb indultak gyűjteni, mint ahogy az életkorukból következett volna. A méhek nagy alkalmazkodóképessége meghozta a gyümölcsét. Azt talán mondanom sem kell, hogy egyetlen családom sem rajzott meg. A pörgetés jó hangulatban telt. Mindenki jól elfáradt estére.

Akác után indultunk facéliára. Indulás előtt még délután elkocsikáztam megnézni a 75 kilométerre lévő vándorhelyet. Ugyanis történt egy kis gond.

Vándorlás előtt tíz nappal derült ki, hogy eltűntek a helyfoglaló tábláim. Két táblát helyeztem ki, és úgy gondoltam, hogy a két tábla közötti helyre telepítem a méheket. Az évek óta megszokott helyünk közelébe egy helyi méhész telepedett le.

Nem akartam a nyakára pakolni, ezért 200 méterrel visszább raktam ki a táblákat. A fura csak az volt, hogy az eltűnt tábláimtól néhány méterre ki volt ütve egy másik méhész foglaló táblája. Először azt gondoltam, hogy a szél fújta le a tábláimat. De talán a 80-as szeget nem tudta volna a szél kihúzni az akácfából. Újra meg kellett kérdeznem a tulajdonost, hogy szállíthatok-e arra a helyre. Ismételten kaptam engedélyt. Ezért kocsikáztam fel közvetlenül a szállítás előtt. Meg akartam győződni arról, hogy nem pakolt-e már oda méheket valaki. Szerencsére aztán minden rendben zajlott. Megismerkedtem a helyi méhésszel, jó kapcsolat alakult ki köztünk.

Az elhúzódó akác, valamint a csapadékhiányban szenvedő és korán nyíló tábla miatt már csak a virágzás derekára értünk oda facéliára. A növényállomány gyengének mutatkozott. Tíz nappal korábbi látogatásomkor még alig hagyta el a földet, de már néhol nyílni kezdett. Nagyon meglátszott a tavaszi csapadékhiány. Hamarosan megjött aztán az özönvíz, de az már csak a konténerek lábát süllyesztette a földbe. A megszokott 4-5 hét helyett ebben az évben 2,5 hetet töltöttünk a facélia vándortanyán.

A megérkezés után, amikor a méhek szorgalmasan gyűjtögették a virágport és nektárt, én megkezdtem a kétéves anyák lecserélését. Mindegyik konténerben csak a 2020-as anyák közül a rosszabbul teljesítőket cseréltem le.

A családok azonnal kapták szoktatós zárkában az új anyákat (4. kép). A fészkek átvizsgálásakor nagyon sok mézet láttam a lépekben. Kevés volt a fiasítás, jól le voltak szorítva az anyák. A gyenge, de folyamatos hordás láttán abban reménykedtem, hogy újra kiterjed majd a fiasítás. A 2022-es anyák visszaellenőrzéskor egy kivételével mind petéztek. Sikeres volt a facéliavirágzás alatt elvégzett anyacsere.

3. kép
3. kép

A rövid ideig tartó virágzás és a gyengén fejlett növény kevés elvehető mézet eredményezett. Természetesen ezt a korábbi évek pörgetési eredményeinek ismeretében mondom. Én elégedett lennék minden évben ennyi facéliamézzel. A családonkénti méz mennyisége már nagyobb szórást mutatott, mint akácon.

A pörgetés itt is jó hangulatban telt, de a végére már kezdtek matatni a méhek, be kellett költözni a konténer zárt folyosójára.

(Folytatjuk)

Szabó Krisztián,
Pápadereske

Forrás: 
Méhészet
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Méhészet 2022/12 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Az ázsiai lódarazsak „már a spájzban vannak”

Az ázsiai lódarázs (Vespa velutina) Délkelet-Ázsiában őshonos, társas életmódú darázsfaj. India északi területeitől Kínán és az Indokínai-félszigeten át Indonéziáig mindenütt előfordul. Nagyjából húsz évvel ezelőttig a magyarországi fauna szempontjából semmilyen szerepe nem volt ennek a fajnak...

Négy étel, ami öregíti az agyat

Az ételek nem csak a testünk számára jelentenek üzemanyagot, hanem agyunk egészségében is jelentős szerepet játszhatnak, de a kiegyensúlyozott táplálkozás segíthet az agyműködés javításában és a kognitív hanyatlás megelőzésében. Ha azonban nem vagyunk körültekintőek az ételválasztásunkkal, bizonyos élelmiszerek felgyorsíthatják az agy öregedését, és növelhetik a demencia kialakulásának kockázatát.

Ősláp és erdőrezervátum

Magyarország legnagyobb egybefüggő síkvidéki erdőtömbje, Somogy zöld szíve 1993 óta áll a KASZÓ Zrt. gondozásában. Története azonban sokkal régebbre nyúlik vissza, már hercegi tulajdonban is színvonalas, fenntartható gazdálkodás zajlott a területen. Ezt az örökséget őrzi az erdőgazdaság, miközben óvja és népszerűsíti a természeti értékeket, köztük a Kaszó település határában lévő Baláta-tavat.

Megszületett az első robotméh

Kicsit nagyobb, kicsit nehezebb az igazinál, de a vezérlésnek köszönhetően sok mindenre használható lesz.

Az állatok hozzájárulása a klímaváltozáshoz

Az állattenyésztő hajlamos a klímaváltozásra úgy tekinteni, mint aminek elszenvedője az ágazat, a szélsőséges klímavédők pedig épp ellenkezőleg, az állattenyésztést, illetve a húsevést tartják minden probléma okának. Bár ez azért túlzás, mindent összevetve igenis hatással van az állattartás, -tenyésztés a Föld klímájának megváltozására – elsősorban a globális felmelegedésre.

Életbe vágó vízügyek

Az elmúlt évek tendenciáit figyelve azt gondolhatnánk, darázsfészekbe nyúl, aki a vízgazdálkodással akar foglalkozni. Főleg, ha teszi ezt törvényi szinten.

Több mint 171 milliárd forint értékben támogat új beruházásokat az Agrárminisztérium

A 80%-os nemzeti kiegészítő finanszírozásnak köszönhetőn 2021-től 1300 milliárd forint értékben támogatott a kormány mezőgazdasági és élelmiszeripari beruházásokat, ezen felül a napokban újabb 400 projekt részesül 171,5 milliárd forintban a Vidékfejlesztési Program keretében – jelentette be Nagy István agrárminiszter.

Szeretjük az izgalmakat: struccfarm Kemenesszentpéteren

A könyvelőként végzett Nemes Fédra és a kőművesnek tanult Müller Gábor Kanadában töltötte húszas éveit. Kalandvágyból indultak útnak, de egy idő után már nagyon hiányzott a család, így 2001-ben hazatelepültek. Biztosak voltak benne, hogy farmot szeretnének, mivel Gábor vidéken nőtt fel és mindig szeretett volna saját állatokat.

A WHO nem ajánlja a cukormentes édesítőszereket

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) új iránymutatást adott ki a cukormentes édesítőszerekről (non-sugar sweeteners, NSS), amelyben azt javasolja, hogy ne használjuk ezeket a testtömeg szabályozására vagy a nem fertőző betegségek kockázatának csökkentésére.

Hogyan szedjük ki a kullancsot?

A jó idő beköszöntével egyre többen keresik fel a természetet. Ilyenkor a kirándulók, túrázók, kutyasétáltatók könnyen egy szorosan kötődő „baráttal” lehetnek gazdagabbak hazatértükkor, a kullanccsal. Ezekről a pókszabásúakról kért általános tájékoztatást az Ökológiai Kutatóközpont munkatársaitól Bányavölgyi Donáta, az AgroTime műsorvezetője.