Több olyan károsító is van, amely tömegszaporodásával rendkívüli károkat okozott a mezőgazdaságban az elmúlt hatvan év során, mára azonban szerencsére jóval kevésbé kell tartani tőlük.
Az amerikai fehér szövőlepke (
Hyphantria cunea) első hazai megfigyelése 1940-ben történt. 1946-ban gyorsan terjedni kezdett, 1974-ben veszélyes károsítónak minősítették. Különösen kedvelte az eperfákat (
Morus alba). Ez gondot jelentett a selyemhernyó tenyésztésében, aminek több száz éves hagyománya volt hazánkban is, és az 1840-es években érte el a csúcsát Magyarországon, 1842-ben 479 tonna selyemgubót termeltek. A természetes selyem gyártása egy 1969-ben kiadott rendelettel megszűnt, az epreskerteket kivágták, éppen az amerikai fehér szövőlepke elleni küzdelem sikertelenségére hivatkozva.
Az amerikai fehér szövőlepke az eperfákon kívül nagy kárt tett gyümölcsfákban is, és a szőlőt is kedvelte.
A mezei pocok (
Microtus arvalis) áprilisban elli az első kölykeit, nőstényenként ötöt-tízet. Ezek már négy hét múlva ivaréretté válnak, így őszig számos nemzedék követi egymást, nagyon nagy mértékben felszaporodhatnak. Elvileg egyetlen pocokpárnak év végére 2500 utóda is lehetne, ha valamennyi életben maradna. Gabonaféléken kívül számos más növényt is megrág, például az almafát, szőlőt. Hazánkban és több európai országban, például Franciaországban a mezei pockok rendkívül felszaporodtak a hatvanas évek közepén. 1964-ben a Hosszúhegyi Állami Gazdaságban olyan nagy volt a létszámuk, hogy a mozgásban lévő fiáker kerekei elől sem menekültek el, eltapostuk őket. A gazdaságban lévő hálószobába is bementek, éjjel a paplanon szaladgáltak és a papírkosár tartalmával táplálkoztak. Később, 1969-ben azt tapasztaltam, hogy a mezei pocok rágása után az almafa gyökerén és gyökérnyakán képződött kalluszos sebben tojást rakott az üvegszárnyú almafalepke. A rágások helyén a lárva ürüléke hívta fel a figyelmemet az újabb károsításra.
Az üvegszárnyú almafalepkének ez a sebhely ideálisnak bizonyult a fertőzésre, ennek következtében nagymértékben felszaporodott, lárvái komoly károkat okoztak.
Az üvegszárnyú almafalepke (Synanthedon myopaeformis) a szitkárfélék családjának egyik Magyarországon is honos faja. Évente egy nemzedéke fejlődik ki.
A különféle stádiumú hernyók a kéregbe rágott járataikban telelnek át. Tavasszal, nyár elején bábozódnak az ugyancsak a kéregben kialakított bábkamrában. A bábállapot 2-3 hetes, a lepke kikelése előtt a báb a nagyobbik felét kitolja. Egész nyáron rajzik. A lepkék nappal aktívak és virágokon táplálkoznak. Fő tápnövénye az alma, de kifejlődhet a birsben, a körtében és a szilvában is.
Kárképét könnyű felismerni a megtámadott törzs- és ágrészeken törmelékbe tapadt apró, barna ürülékszemcsék tömegéről, illetve a kitolt bábhüvelyekről. A hernyók járatai különösen gyakoriak a metszési felületeken, az oltás helyén vagy a vastagabb gallyak eltávolításakor ejtett sebek szélein keletkezett kalluszokban.
Régebben úgy tartották, hogy a legyengült, beteges fákon szaporodik el, a 20. század második felében azonban a fiatal almaültetvények kártevőjeként vált ismertté.
Fertőzött almaültetvényben almacefrével 1971-ben 7600 lepkét tudtunk csapdázni a Bajai Állami Gazdaság almafatáblájában. Jelentőségét az is bizonyítja, hogy hazánkban egy doktori és egy kandidátusi disszertáció készült e kártevővel kapcsolatban.
Ma Magyarországon az amerikai szövőlepke ritkán található meg, inváziót nem okoz, külön figyelmet nem érdemelt az utóbbi harminc évben. A mezei pocok csak elvétve károsít, az üvegszárnyú almafapille elleni védekezés pedig nem szerepel az alma növényvédelmi tervében. Reméljük, hogy ez így is marad.
Facebook
Twitter
Google+
LinkedIn
Print Mail
Print PDF
