A világ számos kultúrájára volt jellemző, hogy az állatok viselkedéséből próbáltak az időjárás alakulására következtetni. Ezek az állatjóslások szájhagyomány útján terjedtek, valós tapasztalatok alapján. Február másodikához, amely a katolikus naptár szerint Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe és amelyet tavaszkezdő napként is emlegettek, két különböző, állathoz kötődő időjárás-előrejelző népi bölcsesség is kapcsolódik.
Ugyanis ha ezen a napon szép, enyhe idő van, akkor még sokáig elhúzódik a tél. Ugyanezen következtetésre jutottak azok is, akik barna medvékhez kötötték megfigyelésüket. "Ha meglátja árnyékát, azaz süt a nap, akkor visszabújik, mert még hosszú, kemény tél áll előttünk. Ha azonban odakint csikorgó hideggel szembesül, érzi, vagy talán tudja, hogy hamarosan tavaszodni kezd." Ez a hiedelem erdélyi eredetű, de francia hagyománya is van, Magyarországon viszont Jókai Mór Az új földesúr című regényében jelent meg először.
A közvélekedéssel szemben a barna medvék nem alszanak téli álmot, csak rövidebb-hosszabb pihenőt tartanak földbe vájt üregekben, esetleg barlangokban. Ekkor az anyagcseréjük és szívverésük is lelassul. Az állat így olyan mértékűre tudja csökkenteni tápanyagszükségletét, amely a nyáron felhalmozott tartalékok felélésével és a kisszámú, rendelkezésre álló eleséggel - elsősorban állati fehérjével - télire elég. Időnként, általában enyhébb, napsütéses időben kibújnak rejtekükből, így alakulhatott ki a velük kapcsolatos népi időjárás-előrejelzés.
Csütörtökön kiderül, mi a véleményük az időjárás alakulásáról. Ha sikerül őket kicsalogatni, és nem találkoznak az árnyékukkal, akkor van a remény arra, hogy rövidesen beköszönt a tavasz.
Facebook
Twitter
Google+
LinkedIn
Print Mail
Print PDF
