Ebben az írásban körüljárom a szőlő nyugalmi időszakának élettani tényezőit, folyamatait és leírom a szőlő ébredéséhez, rügyfakadásának bekövetkeztéhez szükséges körülményeket.

A szőlőnövény biológiai ciklusa két nagy részre osztható, a vegetatív és a reprodukciós ciklusra. A kettő bizonyos pontokon átfedésben van, mivel a reprodukciós ciklus két vegetatív időszakot is érint. Az aktív vegetációs időszakot követi a tőkék nyugalmi időszaka, amit számos külső és belső tényező alakít. A nyugalomba vonulás szemünk előtt lejátszódó külső változásai a hajtások vesszővé érésével kezdődnek, később a lombszíneződés teszi széppé, majd a teljes lombhullással fejeződik be a folyamat.
A nyugalmi időszakot általában két fő részre bontják. Az egyik a mélynyugalmi időszak, ebben az időben az élettanilag meghatározott folyamatok tartják fenn a nyugalmat, a másik a kényszernyugalmi szakasz, amikor a fejlődéshez még nem megfelelő környezeti tényezők (alacsony napi átlaghőmérséklet, rövid nappalhosszúság) gátolják az ébredést.
Biológiai nulla fok
Ennek a folyamatnak a külső tényezői közül elsődlegesen a légköri hőmérséklet és a talajhőmérséklet hatása kézenfekvő. Általánosan ismert, hogy a szőlő fejlődése 10 °C feletti hőmérsékleten zajlik, ez a szőlőnövény biológiai nulla foka. A gyökerek fejlődése általában a 6 °C-on áll meg, vagy éppen indul újra. Azonban a vegetációs időben kifejlődött úgynevezett téli rügyek a számukra kedvező nyári vagy őszi hőmérséklet ellenére sem hajtanak ki, hacsak a hajtást nem éri valami erősebb sérülés, drasztikus visszavágás. Akkor is csak a hajtás legfelső részén lévő rügyek tudnak kihajtani. Tehát a hőmérséklet mellett már a belső, hormonális tényezőknek (auxinkoncentráció, gibberellinek, citokininek, abszcizinsav) is jelentős szerepük van.

A rügynyugalomnak öt szakasza van, amelyek június végétől a következő év márciusáig, áprilisáig tartanak. Ez áll a nyugalmat megelőző fázisból, a nyugalomba lépés, a nyugalom, a nyugalomból ébredés és a nyugalom utáni szakaszokból. A gátlás kiváltó oka, eredete, ideje mind eltérő, csakúgy, mint a rügyfakadáshoz szükséges időtartam is a különböző nyugalmi időkben.
A külső tényezők közül a nappalok hossza a másik fontos kiváltó a nyugalomba vonulást és ébredést illetően is.
Június második dekádjának végétől folyamatosan rövidülnek a nappalok. Amikor már nem érik el a 9 órát, az abszcizinsav mennyisége növekszik a szárban és a levelekben. Az abszcizinsav, amely jelentős szabályozója a mélynyugalmi időszaknak, a nappalhosszúság csökkenésére változtatja koncentrációját. A nappalok hosszúsága december 21-től folyamatosan nő.
Téli anyagcsere-folyamatok
Lombhullás időszakában már úgy tűnhet számunkra, hogy a vessző beérett, azonban a tartalék tápanyagok mozgásához és a különböző szénhidrátok átalakításához időre van szükség. Feltételezhetően a lombhullást követően a tartalék tápanyagok felhalmozása már megtörtént, és egy-két héttel a lombhullást követően a szőlővessző a nyugalmi időszakra felkészülten várja a telet. A cukrok keményítővé, vagy a keményítő cukrokká alakítása a téli hőmérséklet függvényében alakul. A keményítőminimum a hazai klimatikus adottságok mellett általában decemberben és januárban van, és a cukrok keményítővé átalakítása a tél végi felmelegedéssel kezdődik.

A növény fejlődése a fás részekben található szénhidrátok mobilizálásával veszi kezdetét. Jóval a látható fejlődés, a rügyek megduzzadása előtt már elindul a belső hormonális folyamatok hatására a szénhidrátok mobilizációja. A nyugalmi időszak kezdetén alacsony a hidrolizálóenzim-aktivitás, míg a nyugalmi időszak végén erős. Az auxin az oldható cukrok aktivizálását elindító enzimatikus folyamatokat szabályozza, elősegíti.
Hideg tél után gyorsabban megindul
Minél későbbi a nyugalomba vonulás, annál korábbi a nyugalomból való ébredés. A fajták eltérő időtartamú hideghatást igényelnek az újabb vegetációs ciklusuk megkezdéséhez.
A mélynyugalom során akkumulálódott hideg-hőösszegek gyorsítják az életfolyamatok beindulását, ha egyszer a mélynyugalmi állapot megtört. A mélynyugalom alatt nagyobb hidegösszeg felhalmozódását követően a kényszernyugalomban kevesebb hőösszeg is elegendő a rügyfakadáshoz.
A mélynyugalmi időszakban gyűjtött hideghatás tehát jelentősen befolyásolja a nyugalomból való ébredést. Nehéz meghatározni a mélynyugalmi időszak végét, mert nem látszanak külső jelei a növényen.
A kutatások eltérő eredményekkel jártak e területen, egészen december közepétől február közepéig kitolva ezt az időszakot, elsődlegesen a hőmérséklet adataira építve. A nappalhosszúság változását érzékelik a szőlő rügyei és a hőmérsékletváltozással együtt indítják meg azokat a hormonális, majd annak következtében kialakuló anyagcsere-folyamatokat, aminek hatására a szőlő rügyei fejlődésnek indulnak. Vitathatatlan, hogy a legnagyobb befolyással a hőmérséklet bír erre a folyamatra, de nem egyedüli tényezőként. A mélynyugalomból való ébredés fajtánként is eltérő, de mindezek ellenére december végétől megkezdődik, és az évszázados népi megfigyeléssel (Vince-napi vesszővágás) összhangban január végére átmegy kényszernyugalmi állapotba. Ettől az időponttól kezdve a folyamatokat a hőmérséklet tartja kordában. A rügyfakadáshoz egy bizonyos hőakkumulációnak be kell következnie, azaz a biológiai 0 °C feletti hőmérsékletek összegének el kell érnie egy kritikus mennyiséget, ez általában 25 °C. Ezt úgy kell számítani, hogy egy adott naptól, általában a január végén, február elején bekövetkező kényszernyugalmi időszak kezdetétől az adott középhőmérsékletek 10 °C feletti részét összeadjuk.

Ha a januári vagy a februári időszakban néhány napon a maximumhőmérséklet a 15 °C-hoz közelít vagy meghaladja azt, nem kell izgulnunk a fajtánk rügyfakadását illetően, hiszen az átlaghőmérsékletet kell figyelembe vennünk. Tőlünk délebbre nagyobb hőösszeg kell a rügyfakadáshoz, tőlünk északabbra kisebb is elég általában. A szőlő ébredése több hétig is elhúzódhat, évről évre változhat az időtartama. Azonban általános tendencia, hogy egyre korábbra esik és a késő téli, kora tavaszi extrém fölmelegedések esetében jelentősen rövidülhet is.
Ebben a nyugalmi időszakban számos munkát elvégezhetünk a szőlőskertben. Talán a legfontosabb a tőkék metszése, de a támberendezés megigazítása, a törzsek rögzítése, vízelvezetők karbantartása (ha van ilyenünk), majd a lemosópermetezés mind hasznosak.
Érdemes Vince-napkor, hogy a hagyományt is tiszteljük, szőlővesszőt szedni és hajtatni. A szobában néhány nap múlva meginduló rügyekből kibomló hajtásokon megszámolhatjuk a fürtkezdeményeket, ezáltal jól tervezhető lesz a tőkénként meghagyandó rügyek száma. Várjuk türelmesen a szőlőébredését, reménykedjünk egy eredményes évben!