0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. június 24.

Reménykeltő ősziek, romló piacok

Mi lesz most a gabonával? Erre felelj, de őszintén, jön a további biztatás, mert elhangzott a tv-ben, hogy a liszt ára 5 százalékkal fog csökkenni. Az mit jelent a búza esetében, és azt is jó lenne tudni, hogy mennyivel lesz olcsóbb a kenyér? Érdemes az egésznek utánaszámolni, mielőtt az ember bármit mondana, vagy olyan szaktekintélyt megkérdezni, akinek a szavára eddig minden körülmények között adhattunk.

Ezért is fordultunk Lakatos Zoltánhoz, a Gabonaszövetség örökös tiszteletbeli elnökéhez, a Hajdú Gabona Zrt. elnök-vezérigazgatójához.

Elöljáróban egy megjegyzés:

amikor 2021 nyarán arról nyilatkozott éppen lapunknak, hogy a 60 ezer forint feletti aratáskori búzaár inflációgerjesztő lesz, sokan csak legyintettek, hogy az érdekei szerint fogalmaz. Azóta kiderült, hogy akkora infláció szakadt a nyakunkba, amelyet jó másfél évvel ezelőtt még ő sem vizionált. Nálunk a legdrágább szinte minden mezőgazdasági termék

Amikor 2021-ben a Hajdú Gabona Zrt. 60 ezer forintos tonnánkénti árral jelent meg a termelőknél, néhányan ferdén kezdtek el nézni a találkozásukkor. Aztán a takarmányosok erre rátettek még egy lapáttal, mert – ki emlékszik ma már rá – rögtön 78 ezer forintra emelték a jó minőségű búza árát, akkor elkezdődött egy árverseny. Ennek oka az amerikai-kínai ellentéteken alapult. A kínaiak nem kaphattak amerikai takarmány-alapanyagot, ezért megjelentek az európai piacokon is, és amit csak lehetett, fölvásároltak. Akkoriban még szó sem volt háborúról vagy bármiféle központi rosszakaratról. Még az év szeptemberében Lakatos Zoltán a szokásos visegrádi tájékoztatóján legalább 200 termelő előtt vázolta a jövőt, s először fordult elő, hogy senki nem szólt hozzá az elhangzottakhoz. Számonkérte, hogy a gazdák nem figyelnek oda, összeállnak, nem adják el a terményüket, s ezzel inflációt gerjesztenek. Akkoriban inkább csak lemosolyogták, mondván rémeket lát, ám 18 hónap elteltével kiderült, hogy az emlegetett farkas nagyobb és vadabb lett, mint bárki is gondolta volna akkoriban.

Manapság már mindenki az élelmiszer-drágulás mértékével magyarázza az itthoni inflációt, s ennek van is igazságtartalma.

Ebben azért a mezőgazdaság szereplőinek is megvan a jussuk, mert nem egyszerűen csak túlárazták a keresleti piac számára az összes mezőgazdasági terméket, hanem alaposan túlárazták azt. Részben, mert megtehették, hisz a növénytermesztők elég nagy támogatásban részesülnek a mai napig, részben pedig azért, mert a beszállítók, az inputanyagot árusítók még nagyobbat mertek álmodni a realitásnál. Ebben a helyzetben alakult ki, hogy a magyarországi gabonaárak meghaladták a világpiaci árakat, magyarán nálunk lett a legdrágább szinte minden mezőgazdasági termék. Mindez még 2021-ben történt, amire aztán rájött 2022, a maga történelmi aszályával, s így alakult ki a történelmi rekord­magasságú búza és kukorica felvásárlási ár idehaza. Közben pedig olyan műtrágyaárak alakultak ki, ami miatt a gazdák egy része egyszerűen nem vásárolt tápanyagot a növények alá.

A túlárazás tovább élt az elmúlt évben is, minden szomszédos országot beleértve nálunk lett a legdrágább a búza és a kukorica.

A korábbi években létezett egy elfogadott arányszám a búza, a liszt és a kenyér ára között. Általános vélekedés szerint, ha a búza 1, akkor a liszt 2, a kenyér pedig 4 egységbe kerül. Ez ma már nem állja meg a helyét, mert a 130-140 forintos búzából készített lisztet 200-210 forintért adja tovább a malomipar, amiből pedig közel 800 forintos kenyeret gyártanak a pékek. Viszont az ilyen kiemelkedő drágulás következményekkel is jár, mert a környező országokból elkezdte megérni hozzánk beszállítani az olcsóbb búzát és az olcsóbb lisztet, ami ez alkalommal meg is történt. Az előzetes kalkulációk szerint, mintegy 500 ezer tonna búza importja várható ebben az évben. Decemberig több mint 200 ezer tonnát már beszállítottak, az új esztendőben ez a tendencia azóta is folytatódik. Évtizedek óta még csak hasonló sem történt meg nálunk, idehaza az összbúzaigény nem több, mint 2,5 millió tonna, s ami ezen felül terem – legalább még ennyi –, azt mi szoktuk exportálni. Mostanában az összes létező szomszédunk szállít Magyarországra búzát vagy lisztet, ám ha ennek a hátterét megvakarjuk, akkor kiderül, hogy minden esetben ukrán búza a kiindulási alapanyag.

Csak példának említjük, hogy Szerbiából szállítanak lisztet a nálunk dolgozó albán pékségeknek, vagy az a Hajdú Gabona, amelyik az évi 100 ezer tonnás kapacitásának a felét Erdélybe és Romániába szokta kivinni, most azzal szembesül, hogy onnan hozzák befelé a lisztet.

További 8-10 millió tonna ukrán búza

A hazai kenyérgabona-igény változatlanul 1,1 millió tonnát tesz ki, s ezt mi jó minőségű hazai alapanyagból állítottuk eddig elő. Amikor megjelent az ukrán búzából készült liszt, akkor a Hajdú Gabona több tételt is megmintázott és tovább adta azt a főhatóságnak. Az eredmény elképesztő, az importliszt sikértartalma nem éri el a 20 százalékot, miközben nálunk 28 százalék a standard. A gyengébb minőségű lisztből, amelyik ráadásul C2-es sütőipari értéket mutat, különféle praktikákkal lehet kenyeret és pékárut készíteni, de az olyan is. Mindenféle adalékanyaggal elérhető, hogy az ilyen lisztből aztán legfeljebb 1 napig használható pékárut készítsenek.

A felvetésükre, hogy lehet-e, szabad-e ilyen beltartalmú lisztből Magyarországon kenyeret készíteni, azt a választ kapták, hogy csak akkor tudnak dönteni, ha eredeti ukrán certifikátot mutatnak föl, és abban részletesen minden le van írva.

Ami pedig hozzánk bejön, azon csupán annyi áll: ukrán liszt. Vajon kinek a feladata lenne, hogy utánajárjon, ez milyen minőséget takar.

Évekkel ezelőtt nagy gondot jelentett a keletről behozott gabonánál, hogyha 1 tételben csupán 1 poloskaszúrt szemet találtak, mert abból már kelesztett árut nem nagyon lehetett készíteni, folyt amerre tudott. Miközben nálunk a különféle vegyszereket a legszigorúbban korlátozzuk, ezeknél a tételeknél senki nem vizsgálja a szermaradvány kérdését, azt, hogy milyen gyomirtó szert vagy gombaölő szert használtak a termelés során, s abból mi lelhető fel a búzában, a lisztben. Nem tudjuk azt se, hogy milyen körülmények között tárolták az adott tételt, annak nagy a bizonyossága, hogy nem úgy, mint a Fekete-tenger környékén szokás, ami már nálunk is elfogadható.

Természetesen informálódnak a szakemberek, hogy mekkora mennyiség várható még arról a piacról. A területi adatokból kiindulva és egyéb ismérvek alapján ma határozott vélemény, hogy

Ukrajnából még mintegy 8-10 millió tonna búzát fognak kiszállítani az európai piacra, s ez főként a kelet-európait és a közép-európait jelenti. Ezeket a tételeket eddig az úgynevezett harmadik világba értékesítették, Észak-Afrikába, Közel-Keletre, de a háborús helyzet miatt ez a lehetőség beszűkült, lelassult.

Bennünket az exportban is érint, mert azok az olaszok, akik eddig minden évben vagy saját maguk részére, vagy reexport célra tőlünk vásároltak minimum 1 millió tonna búzát, most érdektelenné váltak a jó beltartalmú, kiváló minőségű, de drágább magyar búza iránt. Helyette megteszi az Ukrajnából szállított minőség. Ez az egész helyzet pedig készületlenül érte a magyar gazdákat, ők ezzel nem számoltak, és nem is nagyon tudtak rá odafigyelni. A szakember szerint természetes, hogy mindenben segítenünk kell Ukrajnát, de azt is észre kell venni, ha valami nem várt esemény alakul ki, és arra is tudni kell választ adni.

Menet közben körülbelül 5-6 millió ember elhagyta Ukrajnát, tehát csökkent a lisztigény is. Viszont ezt a lisztet is el akarják adni, meg is teszik, nemcsak hozzánk jön be, hanem a többi kelet-európai országba is. Így jut el az ukrán liszt Lengyelországba, Romániába, Szlovákiába, s aztán ezekből az államokból szállítanak be Magyarországra, ami látszólag, de csak látszólag nem ukrán termék.

Létezik egy adat, hogy Magyarországra az európai uniós csatlakozásunk óta havonta körülbelül 4000 tonna lisztet behoznak, ez nálunk majdnem egy napi őrlésnek felel meg.

Szeptember óta ezen a területen is változás történt, mert most 10-12 ezer tonna liszt érkezik hozzánk, s ez már felborítja az itthon kialakult rendet. Ez különböző kereskedők akcióján keresztül jut el hozzánk, velük sok mindent nem lehet kezdeni, mert ők úgymond megtartják az előírásokat.

Mit lehet ebben a helyzetben csinálni?

Lakatos Zoltán szerint 2023-ban egy átrendeződés fog lezajlani a hazai lisztpiacon, s nekünk azzal meg kell tanulni együtt élni. Az ügyeskedők által most kínált liszt ára 430-435 euró tonnánként, amit akkor tudunk a helyén kezelni, ha tudjuk, hogy a magyar búzából gyártott liszt ennél 25-30 százalékkal drágább, tehát 500 eurónál kezdődik az ára.

Az igazi bonyodalmak januárban kezdődtek a malomiparnál, amikor a sütőiparosok megjelentek, hogy itt az olcsóbb ajánlat, vagy te is adod kevesebbért, vagy nem tőled vásárolunk.

Történt ez abban a helyzetben, amikor az energiahordozók drágulása miatt a malomipar egy 10 százalékos lisztáremelést gondolt végrehajtani ahhoz, hogy ágazati szinten ne legyen veszteséges. Most pedig arról van szó, hogy csökkenteni kényszerítik őket, pedig minden külső körülmény abba az irányba hat, hogy árat emeljenek. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy a minimálbér náluk is 15-16 százalékkal növekedett az év elejétől, többe kerül a szállítás, a csomagolás, de mindennél nagyobb tehertétel a hitelkamat szintje. Ma, tehát január vége felé, 18-19 százalékos kamatért lehet pénzhez jutni, azaz a visszafizetéshez ötödrésznyi nyereséget kell tudni előállítani. Ez lehetne az egyik olyan része az iparágnak, ahol megfelelő formában, például kedvezőbb kamatozású hitelekkel lehetne rajtuk segíteni.

A Hajdú Gabonánál a közelmúlt drágulásai miatt terveztek egy 10 forintos lisztáremelést, s az elnök-vezérigazgató ennek most nem nagyon látja a megvalósulási lehetőségét. Ez a 200 forintos kilónkénti alapár mellett egy 5 százalékos drágulást jelenthetett volna.

Ha a liszt ára 220 forint, akkor a korpával együtt termelési értékként 170-175 forint vehető figyelembe kilogrammonként. Közelebb visz az igazsághoz és általános érvényű, hogy a malomipar az elmúlt évben kilónként 22-23 forintos őrlési energiaköltséggel dolgozott.

Ez a változások hatására minimum 45, de inkább 50 forintra ugrott meg, azaz a lisztáremelésnek az okai adottak. Az elektromos áram 23 forintról 100 forintra nőtt, s ez annyit tesz, hogy csupán az áram árnövekedése miatt ezért az energiahordozóért 15 forinttal többet kell kiadni. Most a búza őrlési költsége az áramdrágulás miatt 15 forinttal emelkedett, és ezt valahol el kéne ismertetni. Ezért gondoltak aztán arra, hogy ők is emelik a liszt árát minimum 5 százalékkal, ehelyett most ott tartanak, hogy februárban kevesebbért kell, hogy átadják az egyébként jó minőségű magyar lisztet.

Mire készüljön a gazda, és mire készülnek a malmosok?

Pillanatnyilag a kilónként 135-140 forintért megvásárolt búzakészletek a hazai malmok igényét március végéig, április elejéig kielégítik, kérdés, hogy az értékesítéssel mi lesz. Mi nem adhatjuk föl azt az elvünket, hogy jó minőségű búzából készítünk jó minőségű lisztet, s abból kiváló sütőipari termékeket, mert ez nálunk nem járható út. Viszont a nagyobb előrelátás egyelőre bizonytalan.

A mostani helyzetben a malmok legfeljebb 2 havi őrlési készletet fognak majd lekötni, s aztán folyamatosan nézik, hogy mit tehetnek.

Ennél is nagyobb gond, hogy a felvásárlási árak erősen visszakorrigálnak, és bármennyire is szeretné majd május végén a fajtabemutatón Lakatos Zoltán azt mondani, hogy megfelelő árat adnak, az tonnánként a mai helyzetből kiindulva jó, ha 90 ezer forint lesz. Ilyen helyzetben kell most dönteni a fejtrágyázásról, a gyomirtásról, a későbbi növényvédelemről.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság