0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. június 24.

Válságálló családi gazdaságok

A Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros Szervezet 32 éves múltra tekint vissza. Időnként nehéz volt fennmaradnia, mert nincs normatív támogatás a román kormány részéről, egyetlen szakmai szervezet felé sem. Önerőből próbálják fenntartani magukat – tudtuk meg Fazakas Miklós elnöktől.

„Folyamatosan azokra a problémákra és kihívásokra fókuszálunk, amik a kisgazdaságok, a családi gazdaságok szintjén megjelennek. Törvény által nincs megfogalmazva vagy lehatárolva, hogy mit is jelent a családi gazdaság, így természetesen támogatás sincs ezen a szinten. A ’90-es évektől azt látjuk a legnagyobb problémának, hogy azok a gazdák, akik visszakapták a területeiket, kényszerpályán mozognak.

Nálunk ott adták vissza a földeket, ahol valamikor volt, de földtulajdonosként nagyon sokan nem tudták, mit kezdjenek vele, pedig a felelősség azt mondatta, hogy foglalkozni kell a földdel.

Sokuknak a ’90-es évek zavaros gazdasági viszonyai miatt el kellett hagyniuk a pályájukat, és mivel a föld adott volt, abban próbáltak meg helytállni” – mondta el az elnök.

Az első tíz évben semmilyen támogatást nem kapott az ágazat, mondta, és közben a szakmai tudás hiánya jellemezte. Tíz év alatt az ezüstkalászos tanfolyamok megszervezésével több, mint 3780 diplomát osztottak ki, a legjobb szakemberek oktattak a tanfolyamaikon, és mára mintegy 8 ezer végzőst tartanak számon.

„A tagsági kártyánkkal több szolgáltatás és több előny is jár. Az RMGE-n belül önálló jogi személyiséggel rendelkező gazdakörök vannak, amelyek egyedi tevékenységi körrel rendelkeznek. Vannak nagyon jól működő és sikeres projektjeink, akár a tejcsarnokot, akár a zöldségértékesítést, a közös beszerzést vagy az erdőgazdálkodást említhetem. Természetesen az RMGE Maros Szervezete ezeknek az összefogója és szervezeti irányítója.

Az általunk végzett tevékenységek minden gazda számára elérhetőek.

Soha nem kötöttük tagsághoz, mert úgy gondoltuk, társadalmi szerepkört vállalva végezzük a munkánkat. Az, hogy ezt megfelelően tudjuk végezni, a magyar kormány és Agrárminisztérium támogatásával lehetséges. Így lettünk részei a falugazdász-hálózatnak. Ezt kiegészítettük az általunk bejegyzett Marosi Gazda Kft. szolgáltatásaival. Az inputanyagokat most olyan áron tudjuk kínálni a gazdáinknak, ami a piacon a legolcsóbb. Közvetlen szerződéseink vannak, többek között a Marton Genetics-szel és a szegedi Gabonakutatóval, és még több magyar céggel” – érzékeltette a kiterjedt segítséget a szakember.

„A szakterületünkön kifejezett kitörési pontot nem tudnék említeni, mivel szinte mindenből hiány van. Főleg Maros megye tekintetében nincs olyan ágazata az agráriumnak, amit ne lehetne sikeresen művelni, legyen az akár állattenyésztés, akár szántóföldi kultúra, akár zöldség-, gyümölcs- vagy dísznövénytermesztés.

Látni kell, Románia 80 százalékban élelmiszerimportra szorul”

– mutatott rá Fazakas Miklós. A megfelelő jövedelmezőséghez szakmaiságra van szükség. Ezen a téren talán a kisgazdák maradtak le jobban, a nagyobb gazdaságok már szakmaisággal és megfelelő hozzáállással végzik munkájukat. Ettől függetlenül hisznek benne: ahhoz, hogy a vidéket meg lehessen tartani, kisebb gazdaságokra is szükség van. Azt tapasztalják, hogy a gazdasági válság negatív hatásait a családi vállalkozások bírják jobban, rájuk lehet támaszkodni.

Azt viszont hátrányként említette a szakember, hogy az erdélyi gazdák nem kaphatók a szövetkezeti együttműködésre. Viszont a román mezőgazdaságra ez nem feltétlenül igaz, ők egy kicsit fegyelmezettebbek, jobban elfogadják a szakemberek véleményét, és működik az összefogás. A Kárpátokon innen is vannak rá példák, de azok mind felülről szervezett szövetkezetek, amiket mesterségesen tartanak életben.

„A magyarországi őstermelő adószámmal rendelkezik, számlaadási kötelezettsége van, ugyanakkor van egy felső küszöb, és addig adómentes.

Nálunk ilyen kategória nem létezik. Nálunk kisgazda lehet a több száz hektáros területtel rendelkező is, a több ezer vagy tízezer állattal rendelkező is, és akkor sincs számlázási kötelezettsége. Csakhogy így a támogatásokban sem tud megfelelően részt venni. Nézzük a borászokat! Kiváló termékeket készítenek, de nincs címkéjük, nincs a boron zárjegy, ezért hivatalosan nem lehet értékesíteni, csak pult alatt. A helyi piacokon úgy jelenik meg a bortermelő, mint helyi gazda, de korlátozott feltételekkel, mert ott csak kis mennyiséget lehet értékesíteni. A termékek minősége hektikus. Ha nem egyöntetű az árualap, nem lehet beszállítani a nagyobb piacokra” – magyarázta a szakember. Ezen több program indításával is próbálnak változtatni. Szükség volna legalább minimális vállalkozói tudásra, hogy hogyan kell kitölteni egy számlát, miként kell elkészíteni egy egyszerű adóbevallást. Lehet, hogy valaki nem fizet adót, de ezáltal tisztul számára a kép.

Közben jelenleg a termelőkön csalják el az áfát a kereskedők.

„Bármelyik gazdát megkérdezzük, hogy jó-e a mostani helyzet, mind azt mondja, hogy nem. Ki kellene lépni a szürkegazdaságból. Ez uniós vállalás is. Nem tudom, eddig hogyan csúsztunk ki. Szintet kell lépjünk a gazdatársadalom felfogásában és hozzáállásában is, mert ez lehetne a szövetkezés alapja. A szövetkezés óriási terhet venne le a vállukról, a termeléstől az értékesítésig. A pandémia idején is látszott, mert a piacokat bezárták, de a hipermarketeket nem. Ezzel nagyon kiszolgáltatottá vált a gazdálkodói réteg. Márpedig úgy gondolom, hogy rájuk továbbra is szükség van” – fogalmazta meg véleményét Fazakas Miklós.

A szövetkezésre már fel lehet építeni Székelyföldön is a fenntartható vidéket és mezőgazdaságot, ahol mindenki talál megélhetési lehetőséget.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság