Január közepén került sor a Washington Állami Egyetem (WSU) gyümölcstermesztési kutatási, szaktanácsadási rendezvényére. Ilyen találkozókat rendszeresen szervez a WSU, ahol elsősorban a környékbeli termelőknek adják át a kutatási eredményeket, egyúttal a termelői kapcsolatok további bővítésére is kiváló alkalmat teremtenek.
A legutóbbi rendezvényt hibrid formában valósították meg: a wenatchee-i konferenciaközpontban jelen lévő körülbelül száz termelőn és szaktanácsadón kívül százas nagyságrendű volt az online bekapcsolódók száma is. Tehát már semmiképp sem tekinthető helyi tanácskozásnak, sokkal szélesebb körben segíti az információs hálózatok fejlődését. A három tematikus napon (alma-, csonthéjas- és körtenap) 31 előadás hangzott el.
A termesztőktől indul
Érdekes és jellemző, hogy a bonyolultabb, sokismétléses, saját területen beállított kísérletek mellett nagy szerepet kapnak az esettanulmányokra (nevezhetjük üzemi próbáknak is) épülő vizsgálatok, melyeket a partner termelők ültetvényeiben végeznek. A gondok, a feladatok a gyümölcstermesztőknél jelennek meg, tehát ők kezdik el a gondolkodást, az erőfeszítéseket a megoldás érdekében, és ebbe a folyamatba kapcsolódik be a kutatás.
Egyaránt szerepet kapnak az egyszerű adatfelvételi módszerek (pl. fertőzöttségek felmérése, számolás, mérés) és a minták legkorszerűbb laboratóriumi módszerekkel történő feldolgozása. A lényeg, hogy minél több mért, objektív adat keletkezzen a konkrét helyzetekben, amelyek elemzése alapján már a mély, alaptudományi ismeretekre támaszkodva lehet ellenőrizni egy-egy hipotézis helyességét. Sok példát adtak a kutatók erre a megközelítésre.
Sok farm vesz részt ezekben a közös kutatói-termelői programokban, és ezen a rendezvényen is nagy hangsúlyt kapott az együttműködések további fejlesztése, újabb termelők ösztönzése, bevonása e programokba. És nem általánosságban, hanem az egyes konkrét munkák ismertetése kapcsán.
Az elhangzott témakörök ismertetésére egy cikkben nincs lehetőség, de néhány hangsúlyos területet próbálok kiemelni, kicsit szubjektív jelleggel.
Integrált védekezési módszerek
Mindhárom gyümölcskultúrában hangsúlyos téma a klímaváltozással járó kihívások kezelése és a növényvédelem. A klímahatások, időjárási szélsőségek óriásiak. A szélsőségesen forró és száraz 2021-es év az USA nyugati, Csendes- óceánhoz közeli gyümölcstermő körzeteiben emlékezetes volt, nagy károkat okozott. A kutatók igyekeznek a „jövőbe látni”. Pontos előrejelzések nyilván nem lehetségesek, rengeteg a bizonytalanság, de próbálják modellezni, felkészíteni az ágazatot a különböző mértékű felmelegedés forgatókönyveire. Már most sok változás tapasztalható az egyes rovarkártevők életciklusában, fejlődésmenetében. Például az almamoly esetében már nemcsak a harmadik nemzedék kifejlődése a téma, de azt is előrevetítik, hogy a következő évtizedekben már a negyedik nemzedék kártételével is reálisan számolni kell. Az éghajlati változás ugyanígy kihat a hasznos szervezetekre is.
Egyre nagyobb hangsúlyt kap a kártevők természetes ellenségeire, hasznos szervezetekre, a károsítók előrejelzésére és egyéb nem kémiai növényvédelmi módszerek fejlesztésére irányuló kutatás.
Vízzel a napégés ellenA napperzselés évente már körülbelül 10%-os veszteséget okoz Washington állam almaültetvényeiben. A különböző védekezési stratégiák, módszerek értékelése is elhangzott (Noah Willsea és munkatársai, WSU). A gyümölcsök védhetők árnyékolással, mikroszórófejes vagy ködporlasztásos korona feletti berendezésekkel, vagy a növényekre permetezett, a besugárzástól védő készítményekkel, illetve mindezek kombinációival. Mindkét, korona feletti vízkijuttatással működő hűtési rendszer bevált, teljes védelemre képes. A mikroszórófejes rendszer a gyümölcs felületét hűti, de vízigénye nagy, és a talajra jutó sok víz is gondot okozhat időnként. A ködporlasztásos szórófejek kevesebb vizet használnak és ezek nem a gyümölcs, hanem a légtér hőmérsékletét csökkentik. |
A rendezvényen bemutatott témák fele erre a területre fókuszált. A különböző légtértelítéses módszerek, csapdázás, csalogatóanyagok használata, az előrejelzési modellek pontosítása, a hasznos élő szervezetek, természetes ellenségek védelme mind-mind intenzíven kutatott terület. Sok a kérdőjel a gyakorlati alkalmazás során. Igen hangsúlyos ez a feladat, egyrészt, mert sok károsító esetében egyre nagyobb a fertőzési nyomás a klímaváltozás miatt, másrészt mert a fogyasztók számára egyre fontosabb, hogy kisebb vegyszerterheléssel termelt gyümölcs kerüljön piacra. Régóta nem kérdés már az integrált növényvédelemre való átállás szükségessége. A rendezvényen bemutatott valamennyi növényvédelmi témának ez volt a rendezőelve.
A körte-levélbolha esetében összehasonlították a hagyományos és a hasznos szervezeteket kímélő növényvédelmi módszerek eredményességét (Robert Orpet és munkatársai, WSU) és a vizsgálatok alapján megállapították: bár az IPM-nél a vegetációban, különösen annak elején a hagyományos növényvédelemhez képest nagyobb lehet a kártevő-populáció, szüretre a helyzet megfordul és akkor már mindig jobb a növényegészségügyi állapot (kevesebb levélbolha és több ragadozó rovar) az IPM módszerekkel kezelt ültetvényekben. A természetes ellenségeket segítő növényvédelem hozzájárul ahhoz, hogy az egyedszámuk folyamatosan növekedjen a tenyészidőben, a körte-levélbolháé pedig visszaszoruljon, és sikeresen kivédhető legyen, amitől minden körtetermesztő fél: hogy a szüret idejére mézharmattól ragadjanak a gyümölcsök („sticky harvest”). A vegetációs időszak vége, a telelőre vonuló káros és hasznos rovarok mennyisége, aránya fontos a következő év szempontjából is.
Fitoplazma a cseresznyében
Évek óta úgy érezzük, hogy az USA cseresznyeültetvényeit fenyegető, fitoplazma és vírus okozta leromlás és fapusztulás kezelésére irányuló kutatások az európai termesztők számára is tanulságosak, mégpedig azért, mert a helyzet erős hasonlóságot mutat például az itteni kajsziültetvényekben tapasztaltakkal.
Bár egyre több az ismeret, a probléma egyáltalán nincs megoldva, jellemző, hogy egyes javaslatokat az újabb információk alapján felülbírálnak és elvetnek a kutatók, szaktanácsadók. A rendezvényen ismertetett kutatások elsősorban a fitoplazmát terjesztő vektorokra (kabócafajok) és az alternatív, lágy szárú gazdanövényfajokra irányulnak (Adrian Marshall és munkatársai, WSU). Sok-sok növény- és rovarminta molekuláris vizsgálatával bizonyítást nyert, hogy az ültetvények gyom- vagy takarónövény-flórájában általánosan előforduló kétszikűfajok közül jó néhány „szolgál” fitoplazma-rezervoárként, róluk is felveszik a rovarok a kórokozót és viszik tovább a cseresznyefákra. (Ilyen fajok például a gyermekláncfű, a mályva, a fehér here, a lucerna. Jó hír viszont, hogy a fűfélék nem gazdanövényei az X-betegséget okozó fitoplazmának.) Az ottani vektorok visszaszorításában a legjobb, 80%-os eredményt az Extenday takarófólia alkalmazása adja. Ezt szüret után javasolják kiteríteni az ültetvény talajára.
Azokban az ültetvényekben, ahol már jelen van a fitoplazma és elkezdődött a fák pusztulása, a termelők változatos stratégiákat alkalmaznak az elfogadható állapot fenntartására (korai felismerés, tesztelés, kivágás, a törzscsonk herbicidkezelése, a fertőzöttnek bizonyult fák melletti tünetmentes egyedek vizsgálatára irányuló nagyobb figyelem, a gyökérmaradványok eltávolítása, a fapótlások különböző időben és módon történő elvégzése stb.). A megoldásra irányuló program jelenlegi szakaszában a WSU kutatói továbbra is intenzíven dolgoznak ezekben az ültetvényekben, igyekeznek összehasonlítani, konkrét adatokkal jellemezni a termelői módszerek eredményességét. Céljuk az eddigi javaslatok finomítása, fejlesztése (Tianna DuPont és munkatársai, WSU).
Vízadagolás, nem csak öntözésre
Az automatizálás az ültetvények vízellátása kapcsán kapott nagy hangsúlyt. Ehhez jó adalék volt egy termelői kerekasztal-beszélgetés, amelynek a többcélú öntözőrendszerek működtetése volt a témája.
Három élenjáró üzem menedzserei osztották meg tapasztalataikat. Egyikük kifejtette, hogy amikor ilyen elképesztő technológiai fejlődés zajlik az ültetvényekben, mennyire szép és izgalmas gyümölcstermesztőnek lenni. Nagy a kihívás, sok-sok új dolgot kell megtanulni és bevezetni. Az ő gazdaságukban is zajlik az áttérés a vízellátó rendszer teljes automatizálására. A fák állapotát különböző szenzorokkal követik nyomon és az adatok alapján igyekeznek optimalizálni a rendszer működését. A talajnedvesség tenziométeres mérésén kívül felhasználják a körzeti evapotranszspirációs adatokat (ezek alkalmazása régóta és sokfelé elterjedt már az intenzíven öntözött kultúrákban), de a nagy újdonság a fák törzsére és a gyümölcsökre is felhelyezett szenzorok használata (az érzékelők a törzs- és gyümölcsméret változásait mérik). Már most látszik, hogy az időzítésben igen komoly lehetőségek vannak.
A menedzser a számítógépén megjelenő térképen táblánként, valós időben követheti nyomon az ültetvény állapotának jellemzőit. A jelenlegi közvetlen cél a párásító hűtés teljes automatizálása.
Megkérdezték a fogyasztókatÉrdekes információkat osztottak meg a kutatók a körtefajták fogyasztói kedveltségének vizsgálatára irányuló témájukból (Maria Montero Diaz és munkatársai, WSU). Sok gyümölcsbírálatot, kóstoltatást szerveztek különböző összetételű csoportokban (nagyon hasonló bírálati módszerrel, mint amit pl. nálunk is végez a Nébih fajtaértékeléssel foglalkozó osztálya, egyenként bírálva, számszerűsítve a minőség összetevőit, mint a küllem, méret, szín, íz, aroma, gyümölcsállag), majd statisztikai értékeléseket végeztek. E vizsgálatokat áruházi, vásárlói interjúkkal is kiegészítették. Az íz-aroma, a gyümölcshöz kapcsolódó élvezeti érték kiemelkedően fontosnak bizonyult, magasan első helyen volt a bírálatok során, de ugyanezt a következtetést tudták levonni az áruházi kérdéssorokból származó információkból is. Nagyon fontosnak tartják a fogyasztók, hogy a pénzükért jó minőséget, valóban finom, magas élvezeti értékű gyümölcsöt kapjanak. (Szoktuk mondani, persze, hogy a fogyasztó a szemével vásárol. Azonban meg is jegyzi, melyek voltak a szép, nagyméretű, kiváló küllemű, de beltartalmukban, ízükben csalódást okozó fajták, és igyekszik azokat ezután elkerülni.) A gyümölcsökre, azok promóciójára vonatkozó információk hitelességéről is megkérdezték a fogyasztókat. Leghitelesebbnek a termelőktől származó információkat tartották a megkérdezett vásárlók, de majdnem ugyanennyire hisznek a kutatóintézeteknek, egyetemeknek is. A közösségi média ebben a tekintetben legalul szerepelt, az onnan származó információk hitelét tették a legalacsonyabbra az interjúkban részt vevők. |
Segítség a beporzóknak
A virágrügy-képződés, a virágzás, megtermékenyülés élettani folyamatainak és az azokat szabályozó feltételeknek pontos, mély megismerése igen fontos, ugyanis azok meghatározzák a termésmennyiséget és minőséget (Matthew Whiting és munkatársai, WSU). A bemutatott kutatási téma a cseresznye generatív szerveinek kialakulását követte nyomon, a virágrügy-kezdemények májusi inicializálódásától a virágszervek differenciálódási szakaszain keresztül a virágzás–megporzás–megtermékenyülés folyamatáig. Elektronmikroszkópos és egyéb vizsgálatokkal, rendkívüli részletességgel végzett munka, ami az egyes fajták közti különbségek, a szabályozó elemek és a termékenyülés optimalizálási lehetőségeinek felderítésére irányul.
Ez, mint tudjuk, nagyon időszerű és nem könnyű terület, a méhekre és természetes beporzókra vonatkozóan több témát is bemutattak a rendezvényen.
Az ismeretek alapján a cseresznyénél az úgynevezett precíziós megporzási rendszer kialakításán dolgoznak: a porzófajta virágaiból nyert pollenszuszpenzió kipermetezésével a természetes beporzás eredményessége számottevően javítható, üzemi körülmények között 23-27%-kal nagyobb termést értek el. Az évenkénti kiegyensúlyozott terméshozás érdekében javasolják a precíziós megporzási rendszer alkalmazását.
Mi történik a talajban?
Az alanykutatásban intenzíven foglalkoznak azokkal a különbségekkel, amelyeket az egyes fajták tápanyagfelvételében, -hasznosításában (elsősorban a N, K, Mg, Ca és azok aránya) állapítottak meg (Lee Kalcsits és munkatársai, WSU). Ezek a különbségek jelentősek, megismerésük és az összefüggések figyelembevétele nagyban segítheti például a parcellákon a relatív Ca-hiány okozta keserűfoltosság megelőzését.
Nehezen kezelhető problémát jelentenek azok a parcellák, ahol ezt nem sikerül elérni, a fák nem „nyugszanak le” és túl erős marad a vegetatív növekedés, gyenge gyümölcsberakódottság mellett.
Az almaalanyokhoz kapcsolódóan az újratelepítési probléma kezelésén is nagy hangsúly van (Tracey Somera és munkatársai, USDA ARS). Világszerte gond az újratelepített ültetvények gyengébb fejlődése és teljesítőképessége. Az okok soktényezősek, bonyolultak, a különböző termőhelyeken nagyon változatos lehet az újratelepítési betegséget okozó károsító szervezetek fajösszetétele. Óvatosan kell kezelni például az új Geneva-alanysorozat fajtáira vonatkozó általános megállapítást, miszerint újratelepítésre alkalmasabbak, mint az eddig használt alanyfajták. Phytophthora-ellenálló képességük jobb ugyan, de nem ez az egyetlen kórokozó, amely újratelepítési gondot okozhat.
Ezekben a viszonylag egyszerű, üvegházban két-három hónap után kiértékelhető vizsgálatokban összehasonlítják az egyes alanyfajták gyökérzetének fejlődését, illetve azt a növekedésbeli különbséget, amit az adott termőhely eredeti, a kórokozókat tartalmazó talajában és sterilizált talajában mutatnak a növények.
Varga László
Nébih MGEI, Kertészeti Szaporítóanyag Felügyeleti Osztály
