Jon Jacobs még soha nem látott olyan félresikerült vérkémiai vizsgálatot, mint amikor kollégáival együtt alaposan megvizsgálta az alkohollal összefüggő hepatitisben, a májbetegség súlyos formájában szenvedő betegek vérében lévő fehérjeaktivitást, amelyet a sokéves, erős alkoholfogyasztás okozott.
– mondta Jacobs. „A mért fehérjék majdnem kétharmada szokatlan szinten van. Ez egy pillanatképet mutat arról, hogy mi történik egy ilyen betegségben szenvedő személy szervezetében, és tükrözi, hogy mennyire súlyos betegségről van szó.”
Ez a „pillanatfelvétel” a betegségben szenvedő személyeknél a megváltozott fehérjék mérését jelenti. A fehérjeaktivitás változásainak egyedülálló kombinációja fontos lépést jelent az alkohol okozta hepatitis diagnosztizálására szolgáló egyszerű vérvizsgálat kifejlesztése felé.
„Ezek az egyének nagyon betegek, akik nagyon sok alkoholt fogyasztottak, jellemzően több mint 10 éven keresztül naponta több mint egy hatos csomag sört, vagy több mint egy üveg bort, esetleg több mint négy feles töményet” – mondta Morgan, aki egyben az UCI Health orvosprofesszora is.
Az alkohollal összefüggő májgyulladásban szenvedő betegek mintegy 10 százaléka a diagnózistól számított egy hónapon belül meghal, mintegy 25 százalékuk pedig hat hónapon belül. Ők gyakran egy hosszú évek óta tartó betegség utolsó fázisában vannak.
Morgan becslése szerint több mint 400 beteget kezelt már a betegséggel. Annak érdekében, hogy javítsa a betegek ellátását, és hogy többet tudjon meg a betegségről, Morgan vizsgálatokat végzett. A vizsgálat során 106 személy vér- vagy szövetmintáit elemezték. Ezek között volt 57 olyan beteg, aki alkohol okozta májgyulladásban szenvedett, és 49 olyan, aki vagy nem alkoholos zsírmájbetegségben, vagy más, alkohollal összefüggő májbetegségben, például májzsugorban szenvedett, vagy egészséges volt.
Bár az alkohollal összefüggő májgyulladás elsöprő hatással van a vérben lévő fehérjékre, a PNNL csapata azonosított egy 100 fehérjéből álló csoportot, amely a betegeknél megváltozott, és úgy tűnik, hogy ez a konkrét betegség mozgatórugója. Számos fehérje kevésbé volt jelen ezekben a betegekben; néhány fehérje pedig nagyobb mennyiségben fordult elő. Az érintett fehérjék a testi funkciók skáláját fedik le, beleértve a gyulladást, az immunitást és az alvadást, valamint az alapvető májfunkciókat.
Az eredmények jól korreláltak a korábbi, alkohollal összefüggő hepatitisszel kapcsolatos, a betegek májszövetein végzett vizsgálatokkal. Ramon Bataller, a Pittsburghi Egyetem hepatológus főorvosa és a jelenlegi tanulmány egyik szerzője korábban már jellemezte a betegségben szenvedő egyének májának génaktivitását. Csoportja megállapította, hogy a betegségben szenvedők vérében megváltozott központi fehérjék közvetlenül korrelálnak a májban lévő gének és fehérjék hatalmas mértékű diszregulációjával, ami összekapcsolja a betegségspecifikus fehérjék vérbeli kifejeződését a májfunkcióval.
„Az alkohollal összefüggő hepatitis diagnosztizálása nehéz, költséges és néha több napig is eltarthat” – mondta Morgan. „Ha lenne egy vérvizsgálat az AH diagnosztizálására, az segítene az orvosoknak abban, hogy a diagnózist gyorsan, biztonságosan, pontosabban és olcsóbban állítsák fel, mint a májbiopszia.”
A kutatócsoport további vizsgálatokat végez annak kiderítésére, hogy ugyanezek a fehérjeváltozások felhasználhatók-e a betegek kezelésre való reagálásának nyomon követésére. Az orvosok általában szteroidokat használnak a gyulladás csökkentésére, de a kezelés a betegeket sebezhetővé teszi a fertőzésekkel szemben.
„Ezek az adatok segítenek megérteni, hogy mi történik a betegek szervezetében, és reméljük, hogy ez egy további eszközt ad a kezelésekre való reagálás nyomon követéséhez” – mondta Jacobs.
