Ezzel újra előtérbe kerül a szőlőültetvényekben a lemosó permetezés? – először ezt a kérdést tettük fel Sass Krisztián agrármérnöknek, aki nemrég növényorvosi diplomát is szerzett. Fiatal kora ellenére ő irányítja a 10 hektáros Sass családi szőlőbirtok és pincészet szakmai munkáit.
– Most még joggal reménykedünk abban, hogy februárban ránk köszönt egy kemény fagyokkal teli hosszabb időszak, mert ebben a térségben az év második hónapja a leghidegebb – hangzik a válasz. – Sajnos, az utóbbi években egyre kiszámíthatatlanabbá vált az időjárás. Alapvetően egyenetlenné vált a csapadékeloszlás, ami jelentős hőmérséklet-ingadozással párosul.
Az egyre hosszabb aszályos időszakok szintén kihívások elé állítják az ágazat dolgozóit. Ha pedig mindez nem lenne elég, tetézi a bajt, hogy a klasszikusnak mondott szőlőbetegségek mellett további veszélyes kórokozókkal kell megvívnunk. Ilyen a fekete- és a szürkerothadás, amelyek korábban is jelen voltak ugyan a szőlőben, de az általuk okozott gazdasági kár az utóbbi hat-nyolc évben, az egyre szélsőségesebb időjárás miatt vált jelentőssé.
Szakmai fórumokon mindig azt hangsúlyozza, hogy integrált növényvédelemre törekedjünk, és valamennyi kémiai beavatkozást okszerűen alkalmazzunk.
– A növényvédelem egyik legfontosabb szempontja az, hogy a gazdasági károkat megelőzze, megfékezze. A növényvédő szerek egyre drágábbak, és mérlegelni kell, hogy adott számú kezelés a gazdálkodás szempontjából rentábilis-e.
Ezzel szemben a növényvédő szerek a korábbi áruk kétszereséért, akár háromszorosáért kaphatók. Ezen kívül figyelembe kell venni, hogy egy év alatt bő kétszeresére drágult az üzemanyag, illetve folyamatosan emelkednek a munkabérek.
Ettől olyan jelentős az integrált növényvédelem: az agrotechnikai, a biológiai, a biotechnikai, a mechanikai és a kémiai védekezési eljárásokat mind magába foglalja. Csapdázással, az időjárás-előrejelzés folyamatos figyelésével, a szőlősorok gyakori vizsgálatával, a zöldmunkák és talajmunkák helyes megválasztásával, véleményem szerint, radikálisan csökkenthető a permetezések száma, és a szőlő esetében elhagyható a lemosó permetezés.
Leginkább olyankor tudom ajánlani ezt a beavatkozást, ha sok az olyan kártevő az ültetvényben, mint például a pajzstetű. De a tőke tisztításával, a kéreg lepucolásával és később a helyes zöldmunkákkal nagymértékben csökkenthető a számuk.
Amennyire lehet, a metszést is kitoljuk. Csak a huzamosabb ideig tartó fagy idején kezdjük el, hogy higiénikusan tudjunk dolgozni, és hogy a lehető legkevesebb kórokozót vigyük át egyik tőkéről a másikra.
Mostanra nemcsak a pincék mélyén tisztultak le a borok, de már a mögöttünk hagyott rendkívül aszályos év legfőbb tanulságait is világosan látjuk.
– Az elmúlt év őszén az illatos fajtáknál már a kezdet kezdetén érezni lehetett az illatanyagok mennyiségének a csökkenését, ami rákényszerített minket, hogy 16–17 magyar mustfokkal szüreteljünk, és hogy könnyű, alacsony alkoholtartalmú borokat készítsünk.
A pandémia és a háború negatívan befolyásolták a borászatok jövedelmezőségét. Nagy szívfájdalmam, hogy korlátozott lehetőségünk volt a szakmai fejlődésre, hiszen a covid idején a határokat több alkalommal is lezárták, ezért hosszú ideje szinte csak egymás tapasztalataiból táplálkozunk.
Eddig főleg borkóstolókból és borfesztiválokból tartották fenn magukat a pincészetek, most azonban a postai rendelések dominálnak. Ezért felértékelődött a közösségi média és a többi online felület szerepe. Igyekszünk minél több helyen megjelenni az online térben, de jól látjuk, hogy e téren még sokat kell fejlődnünk.
Új seprű: cirokból vagy műanyagból?Két évtizeddel ezelőtt még a dobronyi termelői kistérség látta el egész Kárpátalját és Nyugat-Ukrajna jelentős részét cirokseprűvel. Novembertől kezdve minden évben teherautószámra vitték a frissen elkészült, fanyelű vagy saját szárára kötött takarítóeszközöket a helyi piacokra, illetve a hágón túli üzletekbe és gyárakba. A kívülállónak olybá tűnhetett, hogy monopolhelyzetüket kihasználva az itteni gazdák diktálják az árakat, pedig csupán az történt, hogy a ciroktermesztéssel, a cirok pucolásával, a seprű megkötésével járó sok-sok fizikai munkát mások egyszerűen nem vállalták. Így a helybeli termelők mindig megkérték, megkérhették fáradságos tevékenységük árát. – Aki már termesztett cirkot, az még az ellenségének sem kívánja a betakarításával, a seprű alapanyagának az előkészítésével járó ezernyi vesződséget. A legnagyobb melegben-szárazságban kell nagy mennyiséget gyorsan feldolgozni, miközben szúr-vág, csíp, ragad és éget a cirok – vallja Ésik Sándor nagydobronyi termelő. – Tehát a cirok nem adja magát könnyen. Még a szárítása és a feldolgozása is jelentős munkaerőt és türelmet kíván. A seprűk jelenlegi, 125–150 hrivnyás – 1200–1500 forintnak megfelelő – ára közel önköltségi árnak tekinthető. Nagyon csekély jövedelemrész (10–15%) marad a gazdának, éppen hogy fedezi saját és családja munkájának a bérét. A betakarítás gépesítése olyan tőkeigényes, hogy a jelenlegi helyzetben csak a nagy holdingok engedhetik meg maguknak, az olyanok, amik több száz hektáros területen termesztik a növényt. Nálunk a családi gazdaságok 0,25–1 hektáros területeken termesztenek cirkot, éppen azért, mert önerőből ekkora területet tudnak, bírnak megművelni és betakarítani. Bizony, a fiatalok sem fognak bele olyan üzletbe, ami évről évre egyre nehezebben megy. Sokkal könnyebben és több jövedelemre tudnak szert tenni, ha más kultúrát, főként a fóliában termesztett zöldségféléket részesítik előnyben. Viszont némi optimizmusra ad okot, hogy a kistérség seprűjének jelentős hányada továbbra is Nyugat-Ukrajnában talál vevőre, a helyi piacoknak csak viszonylag kis mennyiség marad. Egyébként általánosan megfigyelhető jelenség, hogy a háború óta a helyi üzletek forgalma a korábbi egyharmadára esett vissza, legyen szó falusi vegyesboltról, akár városi nagyáruházról. Megtörtént-e a fajtaváltás az apró termetű, de nagyobb kalászt adó cirokra? – A környékünkön voltak próbálkozások az apró termetű cirok termesztésére, de valamilyen okból mégsem terjedt el. Ennek ellenére vannak gazdák, akik ilyen fajtákat termesztenek, és dicsérik is őket, főként betakarításuk viszonylagos könnyebbsége miatt. A többiek viszont bíznak a már jól bevált saját vetőmagjukban, ami bírja a szárazságot és a helyi termelési viszonyokat, az agyagos földet, és még minimális tápanyag-utánpótlással is elfogadható termést ad. Mit hozott a mögöttünk hagyott 2022-es esztendő? – ezt már Benedek Ferenctől, egy másik ciroktermesztéssel foglalkozó gazdától kérdezem. – A termelői kistérség két községében, Nagydobronyban és Csongoron nagyobbrészt másodnövényként vetik a cirkot, a korai burgonya felszedése után. Olyankor június elején járunk, amikor amilyen hamar csak lehet, el kell vetni a cirkot, amennyiben az időjárás engedi. Ez a bevett és jól bevált gyakorlat. Csakhogy a 2022-es év bizony nem kímélte a másodvetésű cirkot, a hatalmas aszály szinte teljesen tönkretette a termést. Azok a gazdák jártak jól, akik korán, még a tavaszi talajnedvességet kihasználva vetették, főnövényként. Ők is csak az átlagosnál valamivel gyengébb termést tudtak elérni. A másodvetésként termesztett cirok, ha a gondozása öntözés nélkül történt, teljesen tönkrement. Bizonyára továbbra is zajlik a kiszorítósdi a különböző műanyag- és a cirokseprűk között. – Igen, és ez a folyamat időnként felgyorsul, mivel évről évre újabb típusú műanyag seprűk jelennek meg, amiknek egy része felveszi a versenyt a gyengébb kötésű, másodosztályú alapanyagból kötött cirokseprűkkel. A vásárlók, bizony, ezt hamar észreveszik. Ám ne feledjük, a műanyag seprűk jelentős részét még régi alapanyagból gyártották – veti közbe Szilvási László, egy másik dobronyi gazda. – Nem véletlen, hogy az újabb tételek már 35–40 százalékkal többe kerülnek. Meglátásom szerint a gazdaasszonyok többsége – és nem csupán a középnemzedék tagjai és a nyugdíjasok, hanem a fiatalabbak is – továbbra is előszeretettel veszik kézbe a jó minőségű cirokseprűt. Mit hozhat a jövő? A kilátások nem túl rózsásak, mivel nálunk egyre kevesebb gazda egyre kisebb területet művel. Előbb-utóbb már csak idősek fognak foglalkozni ezzel a kultúrával, ha közben nem történik valami csoda. Mert bizony a mi gazdáink a szakmájuk kiváló ismerői, pontosan ki tudják számítani, mivel érdemes és mivel kell foglalkozniuk annak érdekében, hogy eltartsák családjukat. |
|
|
Az Agrárminisztérium kapcsolatrendszerében lévő külhoni magyar gazdák programjairól a
